Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-11-12 / 74. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 74. szám. Sátoraljaújhely, 1930 november 12. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyílt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szánt POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám kifejtését a nép köréből meg­nyilvánuló bizalom táplálja. Ez a legnemesebb s legérté­kesebb politikai valuta, amit tékozló kézzel nem engedünk szétcibálni, mert hisszük, hogy ez a bizalom tudja igazán nagy cselekedetekre képessé tenni sorsunk irányilóit. Szol- nokvármegyét külön dicséret s elismerés illeti, már csak azért is, mert észrevette, hogy a szívben rejlő érzéseket nem elég ma elrejtve dolmány alatt hordozni, hanem azokat ki is kell mondani. Vasárnap délelőtt 'dZ órára inségakció és szegényügyi értekezletet hívott össze a főispán a vármegyeháza nagytermébe Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Egyhangú bizalnm Szolnokvármegye példaadó módon nyilvánította bizalmát a minapában gróf Bethlen Ist­ván iránt, aki hosszú eszten­dők legnehezebb munkáját vállalva igyekszik az országot életképességében megtartani. A bizalom értéke fokozódik, ha azt olyan időkben nyilvá­nítják, amikor a körülmények összejátszása folytán jó talajuk van azoknak, akik ki akarják irtani a lelkekből a hitet, fá­radtságot nem ismernek a vádaskodásuk terén s politikai tőkét kovácsolnak, ha ideig- óráig is a nehéz viszonyok­ból. Minden elismerést megér­demel Szolnokvármegye azért a magatartásért, amellyel doku­mentálta, hogy higgadt, józan mérlegeléséből semmiféle agi­táció ki nem lendítheti. Gróf Bethlen István sze­mélye ma már az ország ha­tárain túl is fogalommá vált. Teljes joggal állíthatjuk, hogy jobb megítélésünk egyik leg­főbb faktora lett. A külföldön lefolytatott tárgyalások ered ményei azt igazolják, hogy az ő személye már nemcsak belpolitikáiig, de a külföld előtt is nélkülözhetetlen. Mos­tanában, amikor gyakorta lehet tapasztalni olyan áramlatokat, amelyek éppen a vezetőkbe vetett bizalmat és hitet igye­keznek megrendíteni, biztató tudat számunkra, hogy népünk tanult a múltból s nem hagyja cserben vezetőit. Mi nagyon jól emlékezünk még arra, hogy amikor vész­terhes időkben Bethlen István a neki felajánlott miniszterel­nöki széket elfoglalta, ezzel a kívánsággal vette át a kormány rudját: „válasszatok magatok­nak vezért, én nem mondom azt, hogy ki legyen, de ha őt vezéretekül elismeritek, el ne hagyjátok.“ Gróf Bethlen Ist­ván messze jövőbe látó szeme már akkor tudta, hogy mit jelent egy bizalmat élvező sze­mély az országnak. Korántsem személyi gondolatok töltötték el akkor, amikor a vezér szá­mára bizalmat kért. Hosszú, nehéz esztendőket pergetett le az idő homokórája nemze­tünknek példátlan áldozatkész­séget, kitartást, munkabírást s higgadtságot kellett felmu­tatnia. Ezek az idők nem vol­tak alkalmasak arra, hogy bárki is, aki az élen jár, osztályok, néprétegek, vagy foglalkozási ágak kegyeit keresse. Ha va­lamikor félre kellett tennie a vezető pozícióban ülő közéleti férfiúnak a népszerűséget, ak­kor ezekben az években kö­nyörtelenül távol kellett tar­tania magától mindazt, ami még csak határos is a nép­szerűség keresésével. A ma­gyar nemzet egy csapásra megérezte gróf Bethlen Ist­ván magasztos elhivatottságát. Cselekedetei oly magasra emelték őt a köz felfogásában, hogy ma Bethlen István sze­mélye a jövő Ígéretét jelenti számunkra. A régi latin közmondás szerint barátaink száma meg­sokasodik, ha jól megy sor­sunk, de ha felhők borítják be fejünk felett az eget, ma­gunkra maradunk. Európa ég­boltja alatt ma sötét gazdasági depresszió fekszik. A kormány­nak titáni erőfeszitéseket kell tennie, hogy a felhők mögül kicsillanhason egyszer-egyszer az éltető nap sugara. Ilyen időkben megszaporodik a kis- hitüek tábora, felüti a fejét a bizalmatlanság s nem egy­szer megkövezték azt, aki nemrégiben még nyugalmat, békességet s kenyeret biztosi tott. Most is mutatkoznak már imitt amott a hitehagyot- tak, akik minden baj kifor­rásának a kormányzatot tart­ják s könnyelmű Ítélethoza­tallal elmarasztalják. Vannak, akik távozását kívánják a terv­szerűen előrehaladó épitő poli­tikának, de abban a pillanat­ban elcsuklik hangjuk, zava­rossá válik szavuk s értel­metlen dadogásba fullad mon­danivalójuk, amint felteszi va­laki a kérdést: mi jön azután? A mai időkről joggal lehet állítani, hogy nem a pártpo­litikai tusák kora. A kormány­zat vastraverzei megingatha­tatlanul bírják a legádázabb támadásokat is s ezt az erő­A f. évi október hó 25-iki érte­kezlettel kapcsolatban megírtuk, | hogy az ezen értekezleten a vár­megyei inségakciő megszervezésé­vel és a sátoraljaújhelyi szegény­ügy intézményes rendezésével kap­csolatosan letárgyalt és elfogadott javaslatokat később egy szélesebb körű értekezlet fogja újból tárgyalni és véglegesen megállapítani azokat a kereteket és módozatokat, melyek a vármegyei inségakció megszer­vezését és a sátoraljaújhelyi sze­gényügy intézményes rendezését biztosítani alkalmasak. Széli József főispán e szélesebb- körű értekezletet f. hó 16 án, va­sárnap d. e. 'Izl2 órára hívta össze a vármegyeháza nagytermébe. Főispánunk az értekezletre — számolva a terem befogadóképes­ségével — 150 meghívót bocsátott ki s meghívta Sátoraljaújhelyből és a vármegyéből a hatóságok, állami és közigazgatási hivatalok, a jótékonysági intézmények veze­tőit, lelkészeket s általában társa­dalmunk mindazon irányitó ténye­zőit, akik az akciók szervezésénél és lebonyolításánál szerepet vállal­hatnak. Ismételjük, hogy főispánunkat a meghívók kibocsátásánál korlátozta a terem befogadóképessége s igy ezúton is elnézést kér azoktól, a kik meghivót nem kaphattak. A legszívesebben lát azonban min­den érdeklődőt, akik a jó és ne­mes ügy iránt nem közömbösek s akiknek megjelenését körülmé­nyeik és a férőhely lehetővé teszi. Az értekezleten részt vesz páter Osvay Osvald szent ferencrendi tar tományfőnök is, akinek különösen a szegényügy rendezése terén ki­fejtett tevékenysége és bevált ta­pasztalatai hasznosan fognak köz­rehatni a vármegyénkben is terv­bevett eredmények elérésénél. Itt jegyezzük meg, hogy páter \ Osvay Osvald tartományfőnök az értekezlet napján d. e. 10 órakor prédikációt mond a rk. plébánia­templomban. Mint tudvalevő, a kormányzó Ernszt Sándor népjóléti és munka­ügyi minisztert bízta meg az or­szágos inségakció megszervezésé­vel. Nem lehet érdektelen tehát, ha az értekezlet előtt itt már most közöljük a népjóléti miniszter múlt heti, á* sajtó előtt tett nyilatkoza­tából az akciók szervezésével kap­csolatos elgondolásokat: — Az a cél, — mondotta a miniszter, — hogy lehetőleg min­denkit megmentsünk a nagy szük­ségtől, hogy ne legyen kimondot­tan éhező ember Magyarországon. Elsősorban a főváros vezetőségé­vel kellett megegyeznünk. Az a módszer, amelyet a főváros veze­tősége eddig követett, akceptál­ható. A legnagyobb gondot a sze­gény emberek ételnemüekkel való ellátására fordítjuk és a gyermek- nyomorral foglalkozunk. A fővá­rosban a télen aligha fogunk éhező emberrel találkozni. Gondoskodni fogunk megfelelő mennyiségű bur­gonyáról, tűzifáról, szénről, a me­legedő szobák számát kétszeresre emeljük és ezekben ingyen kenye­ret fogunk osztogatni. Ruházati akció is lesz, a fővárosban is, a vidéken is. Nemcsak karácsonyi segélyek szétosztásáról van szó, hanem lovábbmenő segítésről. — Az anyagi eszközöket elsősor­ban az inségjárulék adja, amelynek összegét a pénzügyminiszter há­rommillió pengőre teszi. A megyék, városok és községek maguk is ki­vethetnek inségadót. Sok anyagi előnyt remélünk a társadalmi akció­tól is. Ahol nagy szükséget látunk, mindenütt kéznél akarunk lenni. Egyes szám ára lO fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents