Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-02-09 / 11. szám
2 oldal. ZEMPLÉN 1930 február .9 .......... 1831 egyébként is igen jelentős dátum Sátoraljaújhely város történetében. Ebben az esztendőben volt a város ügyésze Kossuth Lajos, a vármegye levéltárnoka Kazinczy Ferenc. Parasztlázadás, a nagy kolerajárvány erre az időre esnek. Kossuth egy rövid beszédével a város előtt fegyverezi le a város ellen törő zempléni parasztokat. Kossuth Lajos küzd a kolerajárvány ellen. Legtevékenyebb tagja a járványbizottságnak. Munkájuk elismerésre méltó, a járvány azonban mégis szedi áldozatait, köztük nem kisebb embert mint Kazinczy Ferencet. A sárospataki kollégium jubileumi ünnepségével egyidőben kellene megemlékezni Kazinczy Ferenc halálának évszázados fordulójáról. — (A Kossuth Lajos ügyészi munkásságának évszázados fordulóját leghelyesebben 1932 februárjában tarthatná meg Sátoraljaújhely képviselőtestülete. Hadd jusson eszébe, hogy egykori elődje 1832. február hó 19-én felmondta Kossuth Lajosnak a városnál viselt állását.) Amikor a Tudományos Akadémia felavatta a Kazinczy mauzóleumot, az ünnepség olyan impozáns keretek között folyt le, hogy azzal hosszú időn át foglalkozott az országos sajtó. Az ország minden részéből részt vettek ott és valóságos népvándorlás folyt le Sátoraljaújhelyen és környékén. Az 1931. évi Kazinczy centenná- riumnak sem szabad elmaradni az akkori méretektől Ne szűkít sük annak kereteit, sőt ha lehet, tartsuk meg ugyanakkor Kossuth Lajos újhelyi működésének évszázados fordulóját is. Kossuth Lajos kőbevésett ezen sorai: „Büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem ...” Sátoraljaújhelyt kötelezik is . . . Bízunk abban, hogy Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon ennek eleget is tehetnek s az 1931. esztendőben a sárospataki kollégium 400 éves jubileuma mellett elhe lyezkzdést talál u Kazinczy és Kossuth centennárium egy olyan országra szóló ünnepség keretében, mely méltó lesz az ősi kollégium, Kazinczy Ferenc és Kossuth Lajos nagy és dicső nevéhez. (v. a.) HegyközsÉpinkhez! (A tarczali szőlészeti szakiskola rádió adóállomásnak tervéhez.) 1927 nyarán Írtam valamelyik cikkemben, hogy szeretném minden rádióba buzdításul és figyelmeztetésként azt belekiabálni, hogy „Permetezzünk I“ És az időtájban érdeklődtem is az iránt, hogy ugyan mibe kerül egy kis szabású rádió- állomás, amelyik egy 30 km-es körzetben, tehát pld. a mi borvidékünkre kihatna? Azt a választ nyertem, hogy 5—600.000 P-be. Na gondoltam, akkor ugyan soh’ sem lesz rádiónk, már t. i. adóállomásunk, melyről pedig oly szépen elképzeltem, hogy annak segélyével milyen egyszerűen lehetne egy-egy meghatározott napon és órában akár az összes szőlősgazdáinknak valamely tárgyról (metszés, permetezés, műtrágyázás stb.) előadást tartanunk. Mert végigjárni a vidéket, községről-községre menve, mint ahogy akkor is tettük s jelenleg is folyamatban van ilyen előadás-sorozatunk, az nemcsak költséges, fáradságos és igen hosz- szadalmas, de több mindenféle akadályba ütközik, amint azt ez időszerint is tapasztaljuk. Most azonban, mikor azt olvasom ezen csodás találmányról, hogy egy rövid hullámú adóállomás felállítása nem kerül annyiba, mint egy jobb szerkezetű három csöves vevőkészülék, akkor már is hozzáláttam adóállomásunk létrehozásához s ha nem tart időtlen időkig az engedély megszerzése s egyéb más dolgok beszerzése, úgy a tavaszi metszésről már előadásokat tarthatunk saját rádióállomásunkról. Azt hiszem ugyanis — bár ötödik évre hajló rádiós voltom dacára nem sokat értek hozzá —, hogy a jelenlegi vevőkészülékek csekély költséggel átalakithatók a rövid hullámok vételére is és akkor minden rádiós otthonában, vagy akiknek nincs, azok községükben egy, a hegyközségek által kijelölt helyiségben^ hangszórós vételből hallgathatják a szőlészeti, borászati, gyümölcsészeti, esetleg mezőgazdasági stb. előadásokat mindenkor a hét egy bizonyos napján, közbe- közbe remélhetőleg egy-egy afféle értesítést is közölhetünk, hogy pld. „a Varsói Szamorodni Kedvelők* Körének bevásárló kiküldöttei 20- án d. u. 4—5 óra között várják a tolcsvai pincék előtt azok birtokosait boraik megtekintése végett, mert 5—6 óra között a szegi— keresztúri pincéknél kívánnak lenni...“ s igy tovább. Felkérem tehát hegyközségeinket annak szives közlésére, hogy melyik napot és órát tartanának alkalmasnak, amelyben megállapodva s azt a hírlapok utján állandóan közölve, az előadott célra felhasználnánk. Nézetem szerint a 11 — 12 közti idő lenne megfelelő, amikor a budapesti és a legtöbb adóállomás szünetel. A nap péntek lehetne pld., tekintettel a vasárnapra, szombatra, továbbá a hétfői és csütörtöki vásáros napokra. Tarczal, 1930 február 7. Hegedűs bor. főfelügyelő. a Singer varrógépek mégis A LEGJOBBAK! Fájdalmak ellen Aspirin tabletták Gyógyszertárakban kaphatók. Cseh „szabadgondolkozók“ kudarca Cperjesen A cseh „szabadgondolkozó“ soviniszták nyilvános gyűlést tartottak most vasárnap Eperjesen, amelyen mintegy 300 ember vett részt. A hallgatóság nagy többsége azonban nem volt egyesületi tag s mikor az elnök hangoztatta, hogy a vallás magánügy, amit ki kell küszöbölni az iskolák tananyagából, a hallgatóság köréből a legnagyobb ellenszenvvel tiltakoztak az ilyen kijelentések ellen. A szónok látva, hogy a vallás körüli fejtegetései kudarcot vallottak, politikai térre vitte át témáját és a magyar katonáknak háború alatti állítólagos „kegyetlenségeiről“ kezdett beszélni. Azonban magyar gyűlölettől csöpögő kijelentéseit sem fejezhette be, mert a hallgatóság a legmélyebb felháborodás hangján utasította vissza azokat. „Pfuj! Nem igaz 1 Hazugság 1“ hangzottak a tót tiltakozások. * Amikor a szónok ezt állította, hogy a magyar éra alatt kérlelhetetlen szigorral jártak el a tótul beszélők ellen, a terem minden zugából még viharosabb erővel tört ki a tiltakozás. „Ez sem igaz 1 Ez is hazugsági Bennünket kérdezzenek üteg! Mi élünk itt, mi tudjuk az igazságot 1“ Erre egy Humy János nevű ácsmester sárosi tót nyelven kijelentette, hogy Eperjes lakosságának keresztény és katólikus többsége ragasz kodik a vallástan kötelező oktatásához és követeli a keresztnek az iskolába való visszahelyezését. Dörgő éljenzésbe tört ki a hallgatóság, majd pedig spontánul felhangzott a pápai himnusz. D „ZEMPLÉN" EREDETI TAICÁ19 TALÁLKOZÁS* — Naplótöredék. — 1929 szept. 5—10. Dr. Ravasz László Amerikában van. A Presbiteri Világszövetség bostoni zsinatára jött. Október elején a „S. Wander Memorial Fund“ meghívására angol nyelvű előadásokat fog tartani Lan- casterben. Ezeknek az előadásoknak a tartására minden évben egy olyan férfiút hívnak meg, akinek hittudományi munkálkodása az egész világ előtt ismert. Ez a választás ebben az évben a mi büszkeségünkre: dr. Ravasz Lászlóra esett. Közben meglátogatja az amerikai magyar gyülekezeteket. A lapok ujjongva írnak róla. Szellemét csodál* A Ref. Egyh. Ért. f. évi 2. számából. ; ják, vonzó egyéniségét szeretik mindenütt. Égtem a vágytól, hogy | találkozhassam vele. Világot- : járó magyar pap a legneme- l sebb missziót teljesítő magyar ‘ főpásztorral messze idegenben ! Ám mikor ő a keleti ' részeken járt, nekem nyuga- 1 ton és délen volt dolgom. I Mikor nyugatra jött, az én utam kelet felé hajlott. Végül is 1100 kilométert utaztam vissza nyugatra s utunk így ért össze a hires autóvárosban : Detroitban. A lelkészlakás irodájának ! ablakánál álltam, mikor a I 7 I parókia előtt megállt az autó, mely őt Toledóból hozta. | Kíváncsian figyeltem, hogy j néz ki, nem viselte-e meg a ! sok munka, a folytonos utazás ? Nagy örömömre fürgén szállt ki az autóból, fáradtságnak nyoma sincs rajta, arcán megelégedett mosoly. Vágyam teljesült, találkoztunk. Meleg kézszoritásban olvadt össze idegenben járó, hazafelé vágyó két magyar pap szive. Bejártuk a várost, annak nevezetességeit, megnéztük a Ford-gyárat. Közben áhítattal hallgattuk áldott lelke megnyilatkozásait. Kacagó kedvvel elevenítette fel úti élményeit, majd hazahaza szállt a lelkünk, hogy megpihenjen, vagy elbusuljon egy-egy otthoni derűs, vagy borús emléken. Esküvőre gyülekezik Detroit magyar népe. Ifj. Révész Kálmán, a Bank of Detroit tisztviselője lép házasságra bájos menyasszonyával, Ta- | por Máriával. Telve a templom a barátok, a honfitársak, kiváncsiak seregével. Meg- ! hatottan figyelem a szertar- j tást. Magyar püspök nagy I Amerikában áldását adja ' otthoni püspöktársa messze- 1 szakadt fiára. Szeptember 8-án nemcsak a város, de messze vidékek magyarsága összegyülekezett az egyház 25 éves jubileumára. Itt van az egyház volt papja: Borsos István, aki sohasem mulasztja el titkos és nyilvános imádságaiban Isten elé tárni 10 élő gyermekének gondját. Ujlaky Ferenc, a toledóiak mélyhitü papja, a lelkészegyesület elnöke, a volt pataki diák, Bodor Dániel, aki ügyvédnek tanult és derék pap lett South Benden. Vasváry Ödön clevelandi lelkész és szellemes újságíró. Dr. Pólya László, az amerikai magyarok tüzes lelkű poétája. Charles E. Schaeffer, az Egyesült Államokbeli Református Egyház Belmissziói Tanácsának főtitkára, Magyarországon is járt nagy magyarbarát. Feszült várakozás üli meg
