Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-01-22 / 6. szám

1930 január 22.

ZEMPLÉN

2. oldal.

kezésnél fennálló adósságait. Mert bizony még ezekre is — mint ahogyan ez jól tudott dolog — még tartozik a város. Pedig e cégek elismerésre méltó, kifogástalan munkát végeztek és szállítottak. Villanygyárunk a legelső az ország ilynemű újabb építkezései között. A Fejér es Dános cég által épített városi bérház, vigadó és mozi ma legszebb objektuma városunknak. A Fejér és Dános cég a legutolsó években több építkezést is végzett városunkban. A városi bérház, vigadó és mozin kívül ez a cég építette föl a vármegyei bérépületet, az államépitészeti hivatalt s a vár- megyeháza levéltári, illetve múzeumi szárnyát. Alkalmunk volt meggyőződni, hogy a kikötések legpontosabb betartásával, ujlHvi munkások és iparosok foglalkozó* tatásával. A vállalati összeg nem csekély része maradt tehát városunkban, kenyeret és megélhetést adva az iparosnak és munkásnak. Mindezek mellé, úgy tudjuk még, hogy a cég a méltányosság legmesszebbmenő határáig elment a várossal szemben, holott a viszonyok nehéz alakulása folytán ez a vállalkozása nem járt anyagi eredménnyel. Méltányos tehát vele szemben is a hasonló elbánás, ami ezúttal azt jelenti, hogy a többi között ennek a cégnek még fennálló követelései likvidáltassanak s nincs is kétségünk benne s úgy vagyunk illetékes helyről értesülve, hogy ezeket a kiegyenlítéseket a város a kölcsönből eszközölni is fogja.

A város és a Közmüvek költségvetése olyan szoros nexusban vannak egymással, mely érthetővé teszi, hogy a polgármester a Közmüvek költségvetését is egyensúlyba akarja hozni. Nem jelentéktelen e szempontból a sárospataki bekapcsolásnak mielőbbi létesítése is, mert a Közmüvek csak ennek létesítése után terjeszkedhet az áramkörébe utalt vidékekre.

Ha szabadulok egy nehezebb tehertől s könnyebb súlyosítja a vállaimat, ez olyan kétségtelen igazság, melyet a város közönségének is be kell látnia s nem idegenkedéssel, hanem megelégedéssel fogadni a város vezetőségének erre irányuló törekvését. Nagyon hosszúak és súlyosak azok az esztendők, melyeknek terhe alatt a város lakossága ros- kadoz. Érthető igy az a türelmetlen várakozás, mellyel a város dolgait a kívülről állók is szemlélik. A sok szavazás után, amelyen mostanában keresztül estünk, erős obiigót rakott a képviselő- testület és tisztikar vállaira. Olyan obiigót, amelyet nekik föltétlenü' be kell váltaniok s csak örömünkre szolgálhat, ha arról számolhatunk be, hogy a közönség bizalma a legméltóbbakat állíttatta arra a helyre, amelyről a város sorsát minden tudással, hozzáértéssel és a legjobb akarattal intézni kell.

H I B E n:*

— U| vizsgAlóhirö. A m.

kir. igazságügyminiszter Lakatos Dániel dr. kir. törvényszéki birót a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul, — Várjon Jenő tanácselnöki címmel felruházott kir. törvényszéki birót pedig állandó helyetteséül kirendelte.

— A pénzügyminiszter megnyitotta a határszéli forgalomnak; a karos—kis- küvesdi mellékntat. A pénzügyminiszter a cseh kormánnyal történt megállapodás alapján megnyitotta a kisebb határszéli forgalom számára a Karos—Kiskövesd közötti (Maly— Kevezd) mellékutat.

— BorellenÖr*tf bizottság.

A földmivelésügyi miniszter a sátoraljaújhelyi borellenőrző bizottság elnökévé dr. Búza Béla ügyvédet, tagjaivá Kádár Gyula gyógyszerész és Schmidt Lajos nyug. rendőrkapitányt nevezte ki.

— Eljegyzés. Keszler Bertus- kát (Nagymihály) eljegyezte Klein Imre. (Minden külön értesítés helyett )

— Grnska Lajos-emlék- hang verseny a Kazinczy• Körben. A teljes megelégedés és elismerés hangján kell megemlékeznünk arról a hangversenyről, amelyet a Kazinczy-Kör a nemrégiben elhunyt alelnöke, Gruska Lajos sárospataki apát-plébános emlékezetére rendezett f. hó 21-én a vármegyeháza nagytermében. Szép és nagyszámú közönség gyűlt össze ez alkalommal, hogy lerójja kegyeletes háláját azon férfiúval szemben, akinek emberbaráti sze- retetét, az egyház és közügyekben tanúsított fáradhatatlan tevékenységét és a zene iránti rajongását a tárca rovatunkban közölt kedves, közvetlen előadásban ismertette Kovács Dezső sárospataki tanitóképzőintézeti igazgató. Az emlékbeszéd után következő hangverseny minded számát lelkes tapssal honorálta a közönség, mert régóta nélkülözte lelkiszükségletének ily irányú és teljes mértékben való kielégítését. A Melles, Hódossy, Kolozs és Haydu együttes Mozart és Tschajkovszky quartett- jének precíz tudás, teljes együttérzés és művészi felfogással párosult interpretálásával felszínre hozta a kamarazene minden szépségeit. Kellemes élvezetet nyújtott Gruberné Pintér Helén pompás énekszámaival. Szépek voltak

Melles Béla hegedűszólói, ame' lyekben az előadóművész nagy tudása, hatalmas tónusa és tökéletes technikája jutottak kifejezésre. Külön fejezetet érdemelne Haydu István művészete, aki csellójával oly visszhangot keltett lelkűnkben, amely hosszú időn keresztül ki- törülhetetlen marad. Már az első pillanatban, amint a csellója felé hajol, érezzük a lelkikapcsolatot, amely köztünk és az előadóművész között támadt, hiszen már régóta ismerjük az ő kedves, közvetlen egyéniségét, igaz érzéssel telitett, lelket átfogó hatalmas művészetét. Sir, panaszol, énekel a cselló húrja és az érzések oly tömegét mozdítja meg lelkűnkben, hogy mi is vele együtt érzünk, sírunk és szenvedünk. A közönség méltán volt hálás a magas művészi est élményeiért.

— A Református KÖegylet műsoros teadélutánját f. hó

19-én tartotta meg nagy érdeklődés mellett az állami polgári leányiskola tornatermében. Bevezetésül a Hiszekegyet énekelte el a közönség, melyet dr. Vasady Béla sárospataki theologiai tanárnak amerikai megfigyeléseiről és élményeiről tartott vonzó és sokszor derűt keltő előadása követett. Heidrichné Szeszlér Ilonka úrnő két verset szavait el általános tetszéstől kisérve kedves közvetlenséggel. Utána négy magyar ruhás gyermekszereplő, Buzinkay Kató, Polányi Kató, Szeszlér Marianna és Péchy Ágnes jelent meg a pódiumon és Nagy Erzsiké zongorajátéka mellett kecsesen lejtettek el egy magyar táncot, melyet meg is kellett ismételniök. Még Horkay Barna teológus vig szavalata következett, mire a Sipos József karnagy vezetése alatt álló ref. vegyeskar énekével ért véget a sikerült műsoros délután.

Sárospatak és a vármegye kormányzati és kulturális életébe. Tagja lesz Sárospatak képviselő- testületének, a vármegyei törvény- hatósági bizottságnak, Választmányi tagja a Tiszaszabályozó Társulatnak Társelnöke a Zemplénvármegyei Kazinczy Körnek. Elnöke a Stefánia Szövetség sárospataki fiókjának, a Hitelszövetkezetnek, Gyermekmenhely-bizott- ságnak, a Rákóczi-társaskörnekJ s ez utóbbinak alapitója is. Titkára a József Szanatórium Egyesület sárospataki fiókjának.

Ezzel párhuzamosan egyházi tisztségei is szaporodnak. Tagja a katolikus tanítók fegyelmi bizottságának, a Vigilantia bizottságának. Zsinati bíró, zsinati vizsgáló és egyházmegyei főtanfelügyelő. S ő e tisztségeket nem csupán címnek tekinti, hanem részt kér a munkából mindenütt.

Sok, szép lelki tulajdonságai közül kiemelek egyet: adakozó természetét Konyháján naponta több szegény étkezett. Mindig tartott házában néhány szegény, de tehetséges diákot, akiket

B „ZEMPLÉN“ EBEDET! TflBM

Gruska Lajos

(1865-1929)

Emlékbeszéd. A Zemplénvármegyei Kazinczy Kör 1930. évi január 20-án tartott emlékünnepélyén elmondotta: KOVÁCS DEZSŐ, a sárospataki ref.

tanitóképzőintézet igazgatója.

Vármegyénknek köztiszteletben álló alakja volt Gruska Lajos, sárospataki rom. kát. plébános. Sokszor megfordult ezen a helyen (a vármegyeházán), mint a me- gyegyülésének, a kazinczy-köri előadásoknak, hangversenyeknek szorgalmas látogatója.

Egy évvel ezelőtt még nem gondoltuk, hogy élete kialvóban van. Ö meg éppen bízott erejében. „Nekem olyan a tüdőm, olyan a szivem, — szokta mondani — hogy 100 évig élek“.

Holnapután lesz egy éve, 1929 január 22-én, hogy elindult Budapestre magát megvizsgáltatni. Azzal búcsúzott, hogy 7—8 nap alatt egészségét rendbe hozzák s hazajön. A 7—8 napból ugyanannyi hónap lett s fájdalom, nem hozták rendbe.

Mikor júliusban meglátogattam a kórházban, már csont és bőr volt. Sárga, beesett arccal, lázban égő szemekkel feküdt ágyban. Mozdulni is alig tudott. Még akkor is bizakodva mondta: „Az orvosság itt nem használ, a szervezetnek kell legyőznie a bajt s ehhez idő kell.“ Ám a küzdelemben ereje elhagyta. Augusztus 6-án visszaszállt lelke Temetőjéhez.

Nagymihályon született 1865 julius 9-én. Apja, Antal, mérnök volt. Két éves korában szüleivel Eperjesre költözött. Itt élte gyermekkorát. Itt járt az ág. ev. elemi iskolába. A gimnáziumot Eperjesen és Kassán végezte. Kassán volt papnövendék is. Theologiai tanulmányainak a befejezése után, 1888-ban szentelték fel pappá.

Először Tállyára, azután Alső- mecenzéfre s innen Sárospatakra került káplánnak, Patakon megismerkedett herceg Windischgaretz Lajos, lovassági tábornok, csapatfőfelügyelővel, akinek megtetszett

a jómodoru, müveit pap s rábízta fia nevelését.

E megbízatásnak ő fényesen megfelelt. Jó magyarnak nevelte az ifjú Lajos herceget s a gimnázium minden osztályát jő sikerrel végeztette el vele. A tisztelet és szeretet szálai fűzték a Windisch-Graetz családhoz s ezek a szálak sohasem lazultak meg sőt erősödtek. — Érdemeiért 1902- ben elnyeri a megüresedett sárospataki plébániát.

Mint pap kitünően betöltötte hivatását. Fáradhatatlan az isten- szolgálatban. Híveinek atyai gondozója. Részükre hitbuzgalmi egyesületeket alapit. Majd megalakítja a Szociális Misszió Társulat sárospataki fiókját. Emeletes elemi iskolát épit. 1918-ban megszerzi egyházának a már szünőfélben lévő magánpolgári leányiskolát s ennek a céljaira legutóbb a Vay-féle házat.

Egyházépitő munkája közben ápolja a felekezeti békét. E célból barátságos érintkezést tart fenn a többi gyülekezet lelkészeivel.

Kezdettől fogva belekapcsolódott