Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-06-25 / 45. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1930 junius 25. beavatkozását és közbenjárását kérjék az Erzsébet közkórház kibővítési munkálatainak mielőbbi megindítása érdekében. Az iparosság és munkásság panaszait az ipartestület elnöke tolmácsolta, előadván, hogy a Sátoraljaújhelyben is napról-napra fokozódó munkanélküliség késztette a küldöttséget, hogy hangot adjanak a nincstelenséggel kiizködők jogos elkeseredésének az előtt, akinek megértésétől és tetterejétől leginkább várhatják és remélhetik, hogy az itteni munkanélküliségen céltudatos intézkedésekkel segíteni fog. Hangsúlyozta a továbbiakban az ipartestület elnöke, hogy ezut- tali küldöttségben járásuknak az a konkrét célja, hogy a közkórházi építkezések sürgős megindítását kérjék, mert ebben látják itt a munkanélküliség enyhítésének a közérdekkel is összekapcsolt legközelebbi eszközét. A főispán válaszában utalt az általános szociális bajokra, amelyeket már régen fokozott figyelemmel kisér és már eddig is igyekezett odahatni, hogy ebben a különösen sújtott városban megfelelő munkaalkalmak teremtessenek. Hogy ez csak részben sikerült, annak az általánosan kedvezőtlen gazdasági helyzet az oka. Ezután a főispán hosszasabban elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, Poós Józseffel, Marajda Istvánnal, Harcsár Józseffel és Pa- lásthy Lajossal, akiket fölhívott arra is, hogy sürgősen írják ösz- sze és nyújtsák be hozzá a munkanélküliekre vonatkozó adatokat. Sajnos — mondotta a főispán — a közkórház kibővítési munkálatainak megindítása érdekében minden lehetőt elkövetett, de köz benjárása eddig nem járt olyan eredménnyel, mint azt óhajtotta volna, az ügy folyamatban van. Kijelentette továbbá, hogy a közkórház kibővítése és a munkanélküliség enyhítése érdekében a közelmúltban megindított nagyobb- szabdsu és folyamatban lévő akciója során a legnagyobb készséggel és jóakarattal minden emberileg lehetőt el fog követni, hogy a munkanélkülieken segítsen» mert ezt a legfontosabb, legemi- nensebb kötelességének ismeri s e felfogásban tartja e kérdést állandóan szem előtt. A küldöttség teljes megnyugvással távozott a főispántól, pedig nem is volt módjában megismerni annak az akciónak részleteit, melyre a főispán csak távolabbi célzást tett. Mi azonban régebben tudomással bírunk az akcióról és ismerjük annak a nagyszabású tevékenységnek legközelebbi részleteit is, melyet Széli József főispán a kormányelnöknél s az illetékes kor mányhatóságoknál Sátoraljaújhely érdekében már régebben meg in - ditott. Mi, lapunk irányzatánál fogva, bizonyos megkötöttséget érezüuk s érthető a tartózkodásunk, mellyel nem akarunk be nem végzett dolgok elébe vágni, különösen olyankor, mikor legkevésbé sem épületes és mi alappal sem biró, néha elgyöngülő, de megint csak nekirugaszkodó orvvadászatot látunk folytatni azon férfi ellen, akinek tisztakezüségéhez, makulátlan tisztességéhez, becsületességéhez, közéleti puritánságához a gyanúnak még csak az árnyéka sem fér s aki, érthetően, méltóságán felülinek tartja, hogy alaptalan vádaskodásokra válaszoljon vagy válaszoltasson, mert védekezésről — arról igazán nem is beszélhetünk. De elmondhatjuk mi a küldöttségnek és megbízóiknak — minden erre vonatkozó felhatalmazás nélkül, de konkrétukomok alapján, hogy Széli József főispán a terv felmerülte óta, az egyik heiyi lap társunk erre vonatkozó cikkét megelőzően, állandóan forszírozza azt, hogy az országban felállítandó négy közraktár egyike Sátoraljaújhelyben állittassék fel. Főispánunk volt az első. aki ezt a kérdést illetékes helyen felvetette és azóta is nyilvántartja. Elmondhatnák, hogy már régebben felterjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez Sátoraljaújhelyben uj honvéd laktanya létesítésének ügyében, mivel a régi kaszárnya épület már düledező, rozzant állapotban van, egészségtelen s a m. kir. 13-ik Görgey Arthur honvédgyalogezred itteni 3-ik zászlóaljának befogadására már nem alkalmas. — Javaslatot tett ugyanakkor az iránt is, hogy Sátoraljaújhelyre egy tüzér osztály helyeztessék, mint amely élénkítő, jó hatással volna a határszéli városra nézve. Tudomásunk szerint a katonai hatóságok már régebben tárgyalnak is erről a kérdésről. Folytathatnók, hogy ugyancsak régebben felterjesztést intézett főispánunk a népjóléti miniszterhez, melyben megfelelő államsegélyt, ill. állami kölcsönt kért avég- ből, hogy a város igen hiányos és csak részleges csatornázási rendszere kiegészíttessék. Ez azután, a munkaalkalomtól eltekintve is, maga után vonná a mai lehetetlen járdázat kicserélését — Ugyanakkor felterjesztést tett ugyancsak a népjóléti miniszterhez egy mélyfúrású kútnak és ezzel kapcsolatos uszodának, illetve strandfürdőnek létesítése iránt is. Különös figyelemmel arra, hogy a város közönségének, tanulóifjúságának, katonaságának és leventéinek ezidő szerint sem uszoda, ' sem más ilyen sportolási és für dőzési lehetőség egyáltalában nem áll rendelkezésére. Ezzel kapcsolatos, hogy hétfőn Sátoraljaújhelybe érkezett Babó Tivadar m. kir. közegészségügyi főfelügyelő s tárgyalást folytatott a főispánnal strandfürdő, ill. uszoda létesítéséről; kedden délelőtt pe dig felkereste ugyanez ügyben Széli Józsefné főispánnét, a Mansz védnöknőjét, aki ugyancsak állandóan evidenciában tartja e kérdést. Nem mulasztotta el főispánunk, hogy ugyancsak ez év tavaszán felterjesztést ne intézzen a pénzügyminiszterhez a sátoraljaújhelyi dohánygyár jelenlegi — a háború előtti mérték egyharmad részére lecsökkentett — üzemének fokozása és az 1000-1100-ról 360 főre „szanált“ munkáslétszámnak felemelése érdekében. Az égető munkanélküliség sürgős enyhítése érdekében a vonatkozó műszaki művelet felterjesztése mellett azzal a kéréssel fordult a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a miskolc—gerenda—felső- vizközi állami közút sátoraljaújhelyi átkelési szakaszának kiépítése sürgősen elrendeltessék. Sürgető lépéseket tett s írásbeli felterjesztést a földmivelésügyi miniszterhez, melyben a XI. főosztály intervencióját kérte aRonyva szabályozás munkálatainak mielőbbi megindítása érdekében Mindezeket is elmondhatta volna a főispán a küldöttségnek éspedig annál is inkább, mert ezen akciókat már másfél hónappal ezelőtt tette folyamatba Ujhely és a munkanélküliség leküzdése érdekében. Elhallgatta bizonyára azért, mert a befejezett tények embere, mi azonban úgy véljük, hogy helyénvaló s közérdekű, ha ez általunk tudott konkrétumokról tájékoztatjuk a reményvesztett közönséget. Azért részben, hogy rávilágítsunk arra, hogy a város munkanélkülisége és fejlesztésének kérdése illetékes helyen állandóan szorgalmazott és minden lehetséges irányban nyilvántartott aktuális probléma, azért másrészről, hogy a bizalom és reménység apró mécseseit gyújtsuk fel azok előtt, akik már nem hisznek és nem remélnek, mert a fen tebb érintett kérdések közül bármelyik is nyerne a közeljövőben megoldást, ezzel már nagy mértékben segítve lenne az újhelyi nyomorúságon. A munkanélküliséggel kapcsolatban kell még megjegyeznünk, hogy a sátoraljaújhelyi Mansz illusztris védnöknője, Széli Józsefné főispánná \minden befolyásának latbavetésével állandóan szorgal- j mázzá illetékes helyen egy katonai üdülő, len és kender Jeldolgozó, konzerv, bútor vagy más ipartelep és rádió közvetítő állomás itteni létesítését. S ezeket a felterjesztéseket állandó személyes közbenjárás kiséri útjukon s valamennyit összefoglalta egy a miniszterelnökhöz intézett memorandum, mely szinte megrázó szavakkal emeli ki a határszéli város megsegítésének nemzeti szükségességét, aláhúzva azt, hogy a halódó város jövőjének kérdése itt a határszéli átkelő forgalomban országos, sőt nemzeti problémává sulyosodott. Mindezeket nem mondotta el a főispán a munkanélküliek kiküldötteinek s bizonyára rossz néven fogja venni tőlünk, hogy mi elmondottuk. Ámde vállaljuk az ódiumot, mert mi úgy gondolkozunk, hogy egy olyan városhoz, mint Sátoraljaújhely, ahol annyi a keserű nélkülözés és nyomorúság, sokkal inkább illő a bajokban és megpróbáltatásokban való összetartás és összefogózkodás, mint a Friedrich szerint való „pietykálko- kodás“ és „mende-mondák“-nak való felülés és tudatos tekintélyrombolás. Dijazásos állatkiállitások £iszalucon és Kiesén Vármegyei gazdasági életünk irányitó szerve, a Zemplénvárme- gyei Gazdasági Egyesület, állandó fokozatos és céltudatos munkával, mondhatni elszánt erőfeszítéssel, leküzdvén azokat a nehézségeket, melyek a háború utáni években a megcsonkítás, működési területe nagyrészének elkapcsolása folytán reá nehezedtek, éről-évre jelentősebb eredményekkel teljesiti azt a hivatást, melyet feladatköre a vármegye gazdasági életében részére kijelölt. Minden elismerést érdemlő munkássága komoly eredményeket mutat föl gazdasági életünk minden elágazásában s az akadályokat le- küzdő erős akarás, mely egyaránt áthatja az Egyesület vezetőit, egyformán serkentőleg hat úgy gazdáinkra, mint a gazdasági tevékenység megnyilvánulásaira. Legszebb bizonyítéka fokozatos előretöréseinek az a két dijazásos állatkiállitás, melyet f. hó 21-én Tiszalucon. f. hó 24 én pedig Ricsén rendezett a Gazdasági Egyesület olyan sikerrel, amely erősen meghaladja az elmúlt évek hasonló kiállításait. A tiszaluci kiállításon megjelentek dr. báró Waldbott Frigyes az Egyesület h elnöke, Bernáth Aladár alispán, Bajusz József vm árvaszéki elnök, Gosztonyi István főszolgabíró, Mattyasovszky Kálmán vm. II. főjegyző, a honvédelmi minisztérium képviseletében vitéz Szaplonczay László ezredes, Schütz Ernő méneskari alezredes, ! Balázs László huszár-alezredes, j 1 Füzesséry Sándor és Kocsis György huszárőrnagyok. A földmivelésügyi minisztérium képviseletében Bér-
