Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-06-11 / 42. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN

1930 junius 11.

dőn megjelenek Önök előtt, hogy beszámoljak arról, hogy sáfárkod tam azzal a bizalommal, mellyel Önök már két ízben kitüntettek.

— Bevallom, nagyon nehéz ide- állnom Önök elé, amikor látom tekintetükből, hogy valami biztatót, valami reménységet várnak tőlem, hogy megnyugtassam ennek a szerencsétlen városnak a polgárságát, hogy a szenvedések korszaka már lejárt és egy szebb jövő hajnalhasadása előtt állunk. Nem fognak tőlem szép szavakat hallani, mert én őszintén akarok Önökkel beszélni.

— Csak akkor van értéke a képviselő beszámolójának, ha az a beszámoló eredményekre tud hivatkozni és ha a választó közönség képviselőjének szavaiból és cselekedeteiből meggyőződik arról, hogy nem hitvány emberre pazarolta bizalmát, hanem aki mindent elkövet, ami emberileg elkövethető. Ha Önök erről meg vannak győződve, akkor emelt fővel kérdem meg, hogy érdemes voltam-e a bizalmukra ?

— Mélyen tisztelt választó közönség 1 Mindenkinek egyforma nézete, politikai meggyőződése nem lehet. Mindenki másképpen gondolkodik, más szempontokból figyeli az eseményeket s igy érthető, hogy különböző politikai felfogások vannak Mindenkinek a meggyőződését tisztelem, mert mindenki, aki őszintén gondolkodik, azt becsületes embernek tartom.

— Ha egyesekkel nem is egyezik a felfogásunk, de azt megkívánom — és mert minden cselekedetem az őszinteség és jóakarat irányítja —, joggal meg is kívánhatom, hogy a politikától elvonatkoztatva, mint embert ítéljenek meg.

— Sokszor vetik az Egységespártnak a szemére, hogy lehetséges az, hogy ebben a pártban mindenféle felfogású ember megfér és mindenki kormánypártinak valja magát. Ez bizonyítja az Egységespárt politikájának az igazát Hogy a kisgazda együtt dolgozik a nagykapitalizmus képviselőivel, dz azt igazolja, hogy ott mindenkinek áldozatot kell hozni az egységért és ez az előnye, mert csak egy ilyen összetételű párt képviselheti az egész nemzetet. Egy olvasztóba nem elegendő, ha csak vasércet adagolnak be, hogy megnyerjék a finom acélt. Különböző anyagok szükségesek ahhoz, hogy a kohó értékes anyaggá tudja feldolgozni a nyersanyagot. Amint valami hiányzik a kohóból, már nem is lehet tökéletes az acél.

— Én elismerem a kritika jogosultságát és nélkülözhetetlennek tartom a kritikát képviselő ellenzéket. De csak az a kritika jogosult, mely azt célozza, hogy azok, akik intézkednek, helyesen intézkedjenek — a kritikának az a célja, hogy ösztönözze és helyes irányba terelje az alkotót. De az a kritika, mely arra törekszik, hogy

minden értéket elpusztítson, a népeket félre akarja vezetni, az káros és a nemzet egyetemes érdekei szempontjából meg nem engedett- nek tartom. A mai rendkívül nehéz időkben, amikor a nemzet súlyos sebeit kell gyógyitgatni, az a legnagyobb hazafiság, ha a különböző felfogású emberek áldozatot tudnak hozni az egyetemes cél érdekében.

— Könnyű beszélni, de nehéz cselekedni. Mindig azoknak volt bántódásuk a nemzet részéről, akik mindenüket a nemzetnek áldozták.

— A kritikus akár jő, akár rossz kritikát mond, mindig felelősség nélkül kritizálhat, de az alkotónak mindig kell a felelősséget vállalnia— Tisza Kálmánnak sem akarták az érdemeit elismerni. Tisza Istvánnak is az utókor kezdi megérteni az ő végtelen nagy lelkét.

— Ezzel megindokoltam, hogy miért vagyok én kormánypárti képviselő és miért követem gróf Bethlen Istvánt.

— A pártpolitikának el kell hallgatnia és csak köszönet és hála lehet az, mellyel adóznunk kell Bethlen István grófnak.

— Magyar szivem egész örömével látom, hogy mennyivel nőtt a súlyúnk a többi nemzetek előtt. Nemrég kötötték meg a párizsi egyezményt, melyet ellenzéki oldalról szeretnek úgy beállítani, mintha Magyarországra nézve kedvezőtlen lett volna.

— Ez nem állhat meg, mert a nemrég megkötött párizsi egye? ménnyel visszanyertük teljes pénzügyi függetlenségünket, megindul hatnak a beruházások és a fölvehető állami kölcsönnel az állam teljesítheti kötelességét polgáraival szemben, legelsősorban a hadiköl- csön jegyzőkkel szemben. Rendezendő lesz továbbá a régi és uj nyugdíjasok közötti különbség, a kereskedelem és kisipar szanálása, az elszegényedett fogyasztó közönség talpraállitása. E gazdasági kérdések ma a legfontosabbak, mert a kenyér politikája mindenkinek életkérdés.

— Ma Magyarország népsűrűsége 50°/o-al nagyobb a háború előtti népsűrűségnél. Mig a háború előtti Nagy-Magyarországon 1 D2 km-en 63 lakos élt, addig ma 92 embernek kell 1 Q2 km-en megélni. A szaporodó népességet csak úgy tudjuk eltartani, ha iparosodunk. Elsősorban a városi lakosságon kell segíteni, erre pedig az iparosodási politika adja meg a lehetőséget. Évek óta küzdők azért, hogy Sátoraljaújhelyt ne engedjék elsorvasztani és nagy küzdelmek árán tudtuk a dohánygyárat is itt tartani és igyekeztem az iparosság érdekében munkaalkalmakat teremteni.

— Mint mondottam, a pénzügyi helyzet javulásával túl jutottunk a mély ponton és lehetővé válik azoknak a súlyos problémáknak a megoldása, melyeknek

fedezésére eddig anyagi eszközeink nem voltak.

— A kisiparosság és kiskereskedelem problémájának megoldására a közelmúltban tapasztaltunk olyan intézkedéseket, melyeknek célja a kisiparosság helyzetén segíteni és ez: a kisipari hitel rendezése.

— A kormány máris 10 millió P-t bocsátott a kisipari hitel céljaira. Mindig rajta voltam s ezután is nagy súlyt helyezek arra, hogy a közmunkáknál a kisiparosokat foglalkoztassák s ennek is vannak már a közszállitásoknál pozitív eredményei.

— De nemcsak munkát kell biztosítani, hanem a munkának tisztességes és méltányos értékét is. Mindent elkövettem nemcsak Sátoraljaújhely, de az egész ország iparossága érdekében, aminek fényes bizonyítéka az, hogy csak a legutóbbi időben, az Országos Iparos Egyesület alelnökévé választott. Amit az iparosságról mondottam, az áll nagyjában a kereskedelemre is.

— Minden lehetőt elkövettem, hogy a. szegény emberek exiszten- ciáját lehetővé tegyem és kérésemre a pénzügyminiszter biztost küldött ki évekkel szelőtt, az itteni szorító forgalmi adóviszonyok megjavítására.

— A legszegényebb osztály az, melynek leginkább szüsége van a támogatásra és nekem kötelességem, hogy elsősorban ezeknek nyújtsak segítő kezet. Ezt a demokratikus gondolatot, a haladás gondolatát ebben a megyében, Rákóczi és Kossuth szelleme kötelezően írja elő. Ezt a liberalizmust őseimtől tanultam, akik 48- ban önként szabadították fel a jobbágyságot.

— Ez tanít arra, hogy a pártpolitikában ne azt keressük, ami elválaszt, mert erre az a nagy cél kötelez, hogy elszakított testvéreinket visszahozzuk az anyaországba.

— Sátoraljaújhely speciális nehéz helyzete ma már a kormányzat előtt is közismert, bajain a lefolyt közmunkák sorozata volt hivatott segíteni, s hogy azokban most szünet állt be — az csak pillanatnyi szünet.

— A legteljesebb elismerés illeti meg a megye és város vezetőit, Széli József főispánt, dr. Orbán Kálmán polgármestert és a jótékonysági munkák vezetőit, a vármegye nagyasszonyait, akik oly szép példát mutatnak a Sátoraljaújhelyért való munkában.

— Ezt a karöltve való együtt- munkálkodást kívánja ma Sátoraljaújhely létérdeke, — legyenek bár a politikai felfogások a leg- különbözők.

— Ebben a munkában részt vettem eddig és ezután is részt akarok venni.

Dr. Görgey nagy tetszéssel fogadott beszéde után Erdélyi Aladár, majd Szinnyey-Merse Jenő országgyűlési képviselők intéztek

beszédet a választó közönséghez s tettek tanúbizonyságot arról a körültekintő, fáradságos munkásságról, melyet Görgey István úgy az országos politikában, mint választókerülete érdekében kifejt.

A gyűlést Meczner Béla felsőházi tag, a Zemplénvármegyei Egységes Párt elnöke rekesztette be.

A beszámoló után dr. Görgey István az egyesületekben és társulatokban tett látogatást délután és másnap pedig a kerületéhez tartozó községekben tartott beszámolót Erdélyi Aladár és Szabó Zoltán országgyűlési képviselők kíséretében.

Üdv az 50 éves Budapesti hírlapnak

Mint amikor fiatal s álián alig ütköző pehellyel ékeskedő újonc tisztelegve áll meg az öreg obsitos katona előtt és a jelenet szemtanújaként ott álló öreg ur is pillanatra meghatva érzi át a helyzet komolyságát, úgy állunk meg ma mi is levett kalappal üdvözölve az ünnepelt vén obsitost. 64 éves fehér hajunkat meglebegteti a szellő és vidáman szorítjuk keblünkre az őszbehajló másikat a maga 50 esztendeiének minden vigságának és szomorúságának emlékével.

50 esztendő egy ember életében már befejezett egész, egy lapnak az életében pedig egy olyan alapkő, melyen nemzedékek lelke edződött meg, melyen nemzedékek épültek fel Vájjon hány lap éri el az idők változó viharában az állandóság ezen alapkövét, vájjon hány lap viharzott le hajótörötten sülyedve le a fenékre, a sötét Nirvánába ? S a letűnés okát keresve a válaszunk sem késhet: letűntek idő előtt, mert olyan hajóra ültek és eveztek, mely korhadt deszkákból volt összeróva, vagy hajójuk ormára oly zászlót tűztek, melynek színe sem volt megálla pitható, avagy a legtöbb esetben bizonytalanul eveztek a nyílt vizeken s a zátonyok sejtelmes veszélyét soha sem tudták meglátni.

A „Budapesti Hírlap* minden idők forgatagán átküzdötte sokszor vihartól megtépett és megszaggatott árbocos hajóját. Kormányosai kitartó és elvhü vezetése mellett kibírta az élet tengerén tornyosuló hullámok majd jobbra, majd balra himbáló erejét,

Ezt a megállapítást leszögezve állunk ma meg hatalmas politikai laptársunk díszes és jubiláris zászlaja előtt. Egy hatalmas, életerős 50 esztendős ünnepelt előtt egy őszhaju 64 éves, de sokkal szerényebb külsejű vármegyei politikai hírlap s mégis büszkén a korok történetében és ugyanazon elvhüség alapján, mely a lapok életét hivatva van előre megszabni.

Mit kívánhatnánk ez alkalomból ünnepelt laptársunknak szebbet és jobbat annál, mitnha kér-