Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-05-21 / 37. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 37. szám. Sátoraljaújhely, 1930 május 21. Kegj«l«nlk hetenként kétezer szerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Syüttér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szánt Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Bethlen nagysága A májusi napok rügyfakasztó egymásutánjában kiemelkedő esemény volt Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter veszprémi beszéde, mely méltán tanulságszámba mehet mindenki előtt, aki ennek a nemzetnek az elhivatottságában, munkaerejében és hitében bízni akar. Vass József a bölcs egyházi szónok morális aksziomáival szögezett le olyan igazságokat, melyek meghallgatásra kell, hogy találjanak s hatásukban természetszerűen ellensúlyozzák azokat a tendenciákat, amelyek a nemzet türelmetlenségét politikai tényezővé akarják átalakítani. Az állambölcseletnek és a gyakorlati politikának olyan megdönthetettlen ötvözete ez a beszéd, melyet sem népszerűnek szánt ellenérvekkel, sem rideg tárgyi adatok szándékos összeállításával megdönteni nem lehet. Vass József rámutatott arra, hogy a kormány politikájának gerince és vezető szelleme Bethlen István gróf egyénisége, akinek az értékeit még eddig senkisem vonta kétségbe. De belpolitikai viszonylattal is összevetve Bethlen István államférfim nagyságát azt kell látnunk, hogy nemzetközi vonatkozásokban jobban elismerik a miniszterelnök nagyszerű képességeit, mint amennyire idehaza hajlandók elismerni. A miniszterelnököt vezető államférfim ténykedéseiben belpolitikáiig hajlandók egyesek csak mint bél- politikust látni és nem látják őt a külpolitika széles horizontján, ahol a nagy nemzetek képviselői is fenntartás és megkülönböztetés nélkül tisztelik Bethlen István grófban azt az egyéniséget és azt a pár excellence államférfit, aki világviszonylatokban is a legelsők között foglal helyet. Tehát, azok, akik Bethlen István tevékenységének összességét szétválasztva próbálják kritizálni nem járhatnak helyes utón, mert ha a nemzet érde-‘ kében cselekednek, nem állít hatják magukról, hogy elég gazdagok vagyunk a mai időkben szervező önálló történelmi megítélésre és vezetésre alkalmas egyéniségekben amikor egy olyan nagy értéke kel rendelkező garnitúrát akarnak kisebbíteni, mint amelyik hosszú évek folyama során a nemzetnek újra becsülést, nemzetközi erősült jogállapotot és szilárd célkitűzéseket teremtett. Bethlen István nagysága a történelem távlatában is nagynak fog mutatkozni s nem szabad tűrni, hogy bárki felelősség mellett megvádolja Bethlen Istvánt azért, hogy az adófizetők pénzét és az állam- kincstár vagyonát görbe célokra költötte volna. Feleljen nyíltan, aki ezt a szót talán meggondolatlanságból, vagy éppen forrófejüségből kiejtette, vagy pedig vonja vissza, úgy, amint azt már hasonló elszólásaival nem egy alkalommal a múltban is megtette. A nemzeti türelmetlenséget nem szabad felelős tényezőknek felkelteni hanem ellenkezőleg mindenkinek az a kötelessége, hogy a nemzet nyugalmát közösen kiegyensulyo zott lelkiismeretét szolgálja szavával és munkájával, mert a türelmetlenség, az irritáció sohasem vált egyetlen gyógyuló betegnek sem hasznára, hanem majdnem mindig azt eredményezte, hogy helyzete súlyosbodott nemhogy közelebb került volna a teljes gyógyulás stádiumához. Bethlen István gróf fedhetetlen egyéni és politikai magatartásával méltán lehet a politikai közmorál példaképe, mert soha semilyen körülmények között nem tapadt hozzá egy parányi olyan szeplő sem, amelyet a felelősség tudatával és érzésével kifogásolni lehetne. Ahol Bethlen István egyénisége és jelleme a pecsét és garancia az egyenes utak céljára ott nem bagolyhuhogásra, hanem bizó hitre és munkára van szükség. csak annyi volt. Nagyobb és fehérebb darab kenyeret hozott ide Bodrogköz lakosságának: vezetőknek és népnek egyazon célra való egyesülése. Az a sok évtizedes küzdelem, melyet az itteni lakosság közös vállvetéssel, verejtékezéssel, félelemmel és reménykedéssel lefolytatott, tette meg Bodrogközön az élet legnagyobb kérdésévé, céljává, dicsőségévé a mindennapi kenyeret. ... A mindennapi kenyér politikájának volt nagyerejü mestere báró Sennyey Miklós, aki parcellázási munkájával sok-sok év ve! megelőzte a földbirtokreformot s földhöz juttatta a népet. Ugyan • csak ezen irányért dolgozott Janka Károly is mint képviselő, mikor a földreformtörvény végrehajtásánál teljes odaadással állott őrt. Mindennapi kenyér! Egészsé ges, elégedett emberek, mosolygó ifjúság, rózsás gyermekarcok : ez a Bodrogköz első és utolsó politikai kérdése, királykérdése. Ez volt a múltban és ez marad a jövőben is, mert sajnos, az élet sokkal szövevényesebbé és nehezebbé vált, semhogy áldott apáink munkájával a harc reánknézve befejeződött volna. Vezetők és nép továbbra is csak együttes erőfe- szitéssel vethetnek vállat a bajok felé. Külön-külön elbukik a vezér is, elbukik a nép is. Ennek a szociális életfelfogásnak, a mindennapi kenyér politikájának kapott a Bodrogköz nagyszerű vezérembert báró Láng Boldizsárban. Hálát adhat érte Istennek Bodrogköz népe, hogy e férfiúval találkozhatott, sorsát a sorsával összeköthette. Európai látókörű, forró magyar szivü, nemzete ügyéért élő politikus ő, a becsületnek, tiszta, nyílt gondolkozásnak, önzetlen emberszeretetnek megszemélyesítője. Üres szavak, levegővé váló ígéretek száját el nem hagyják. Mikor népe közé lejön (pedig gyakran lejön), seregestől ostromolják ügyes-bajos emberek és nincs olyan, akit meg ne hallgatna, s akin — ha csak módja van a segítésre — nem segítene. Eltekintve a személyes természetű ügyektől, melyeknek se szeri, se száma, miket elintézett, kulturális ügyeit igyekszik előbbre vinni kerületének. Az ő tisztanézésü katonaszeme látta meg, hogy hiába nagyobbodott meg a bodrogköziek Egyes szám ára ÍO fillér. Tizenegy falu maradt meg a régi királyhelmeci, azaz bodrogközi választó-kerületből Trianon után. Országos viszonylatban nem sokat jelent, hogy ez a 11 falu mit csinál, hogyan él, hogyan gondolkozik ? A lakosok lélek- száma alig kéttized %-a az ország lakosságának, ipara és kereskedelme még helyi arányaiban is jelentéktelen, egyedül földmive- lése és állattenyésztése emelkedik a helyi szükségleteket meghaladó mérték fölé. A Bodrogköz valóban mezőgazdaságával áll vagy bukik. Eme gazdasági élet az alapja társadalmi tagozottságának is. Van itt egynéhány nagygazda és néhány ezer kisgazda. Még vezetőértelmisége is mint kisgazda jöhet számításba, mert papok, jegyzők, tanítók úgyszólván valamennyien egy-két ekealja föld haszonélvezetében vannak és fizetésük törzsét ez képezi. Az iparosok és kereskedők közül alig egy-kettő akad, aki a tavaszi napfényben nem járná a határt, nem szivná magába az élet illatát kapával a vállán, vagy az ekeszarva mellett. íme 1 az egyforma sors. Ami fáj egynek, fáj a többinek is, ami hasznos az egyik helyen, nincs abból kár a másik udvaron sem. Ezt a földet ilyen egyforma sorsra teremtette az Isten. Nincs az életnek semmi jelensége itt, ezen a tájon, mely egyeseknek kiváltságot adna. Még a haladás, a kultúra, tehát a természet fogyatékosságaival szemben álló emberi harc is, csak mint az egész lakosság erővonalainak eredője, tud tért hódítani. Az első irányitó gondolatot a Bodrogköz életének a legnagyobb magyar: gróf Széchenyi István adta meg 1843-ban. Ekkor indult meg a Tisza szabályozása. Ennek voltak később vezéremberei a Bodrogköz nagyfiai: a Mailáthok és Sennyeyek. Vizszabályozás, gátépítés, csatornázás . . . Úristen! miből élne ma például Cigánd 5000 lakosa, ha ma is csak 240 hold szántóföldje volna, mint a vizszabályozás előtt? Mert akkor Politikai élet a Bodrogközön
