Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-04-27 / 30. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 30. szám. Sátoraljaújhely, 1930 április 27. M«gJ*l«nlk“hetenkéxit kétszer sserdén és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vártnogryehá* II. u&v) I 1 Előfizetési ár: j pp* | Negyedévre. . 2 pengő I It /Í TiT"' I fégyzetcentiméterenként. J Z/x^íVLrLJ\i LsTELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szftra POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám A vidéki városok fejlesztése Irta: gróf Klebelsberg Kunó m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. Divattá vált a kiegyezési kornak és politikájának bírálata. Azt hiszem, nekünk evvel a korral szemben igazságosaknak kell lennünk és amikor megállapítjuk, hogy az Alföld és Dunántúl érdekében abban az időben kevés történt, azt nem szemrehányásképen, hanem csak ténymegállapításként mondhatjuk. Alapjában véve miért mentek akkor a perifériákra és a nemzetiségi vidékekre a közintézményekkel, iskolákkal, utakkal, vasutakkal ? Azért, mert látták, hogy a hatalom igyekezett a nemzetiségeket ellenünk hangolni. Egyrészt módot kellett tehát nyújtani a nemzetiségeknek, hogy az állam nyelvét megtanulják, hogy megismerjék azokat az erkölcsi és szellemi értékeket, amelyek a magyar művelődésben vannak, másrészt pedig ezekkel a közmüvekkel meg akarták mutatni, hogy a hazának minden vidékével szemben igazságosak. Nagy gondolat és nagyszerű politikai beállítás volt ez, ami sikerre is vezetett volna, ha a világháború elvesztése és a trianoni békeszerződés vis majorja közbe nem jön. Amikor elismerjük ennek a politikának abban a kor ban való helyességét, jogosságát és célszerűségét, nem vádolhatnak bennünket azzal, hogy Magyarországnak ezt az elmúlt korszakát kicsinyíteni igyekszünk. Másrészről azonban nem lehet letagadni azt sem, hogy ez a politika igen súlyosan nehezedik ránk. Itt maradt a Nagyalföld és a Dunántúl iskolák nélkül, perifériánkat pedig elvesztettük. Amikor ez a helyzet, akkor méltán kérhetjük mindazoktól, akik a múltban faktorok voltak, ne bíráljanak minket azért, hogy ezeket a hiányokat jóvá akarjuk tenni. Ha az Alföld megkapta volna iskolákban és közintézményekben a kiegyezés korában mindazt, amire szüksége volt, akkor a mi kultuszminisztériumunknak nem kellett volna ötezer nép iskolai tantermet építenie azért, hogy a múlt hiányait pótolja. A magyar vidéki városok kulturális szövetségének törekvései teljes összhangba vannak az én törekvéseimmel, hogy jóvá kell tenni azokat a nagy történeti igazságtalanságokat, amelyek a török hódoltságból kiindulva a nagy magyar Alföldön estek, mert politikámnak sarkalatos alapclve a vidéki városok fejlesztésének a szüksége. A kiegyezés korának egyik legnagyobb alkotása az egymilliós fővárosnak, Budapestnek a létrehozása. Itt megint igazságtalanok lennénk, ha azt vitatnák, hogy erre nem volt szükség. Szükség volt, hiszen Magyarország a maga dualisztikus pozíciójában csak akkor helyezkedhetett el, ha a nyu gáti állammal szemben, amelynek Bécsben egy erős kulturgócpontja volt, oda állítja a Dunán a másik nagy kulturgócpontot, Budapestet, amelynek fejlesztése közjogi, nemzeti és kulturális szükségesség volt. Budapest megteremtése azonban a kiegyezés korában helyes volt, nagy hiba volna azonban, ha tovább is minden erőt Budapestre koncentrálnánk és Budapestét tul- fejlesztenénk. Hiszen a közgazda- sági Budapest, beleszámítva az elővárosokat, 1,300.000 lelket számlál. Ez kilencedfélmillió magyarból igen nagy százalék. Bár mindenesetre jobb, mint a hétmilliós Ausztriában a kétmilliós Bécs. Immár eljött tehát az ideje annak, hogy azokból az anyagi eszközökből, amelyek az államnak rendelkezésre állanak, igazságos arány szerint a vidéki városokat is részesítsük. Ezért igyekeztem igazságosan szétosztani az ország városai között azokat az intézményeket, amelyeket a kultuszminisztérium létrehozott. Abból indultam ki, hogy a vidék: a falu, a puszták, a tanya-világ kapja meg elsősorban a maga népiskoláit. A városoknak középfokú tanintézetek létesítésével iparkodtunk segítségére sietni. Két legnagyobb alföldi városunkban kiépítettük az egyetemeket és a klinikai telepeket. Amikor ezeket a kulturális intézményeket létrehoztuk, nemcsak közművelődési, hanem városképző célokat is követtünk. Széchenyi István politikájában a legjobban azt bámulom, hogy minden alkotásával három célt szolgált: egy közvetlent, egy magasabbat és egy nemzeti célt. Működését a lótenyésztés megvalósításával és a lóversenyekkel kezdte meg. Ez nagyon fontos cél volt lovakban oly gazdag országban, mint Magyarország. Kővetkező célja az volt, hogy a fönemességet a fővárosba édesgesse — a lóversenyek révén ; nemzeti kaszinót létesített s igy a főváros fejlesztése volt a magasabb cél, végeredményében pedig az ország érdekeit szolgálta. A Lánchidat nemcsak azért létesítette, hogy Pestet ösz- szekösse Budával, az Alföldet a Dunántúllal, hanem, hogy a közteherviselés gondolatához hozzászoktassa a nemességet. E nagyszerű mü létrehozásával viszont becsületet akart szerezni az egész nemzetnek. így van ez minden jó politikával. Az iskola közvetlenül kulturális célt, a középfokú iskola már magasabb célokat szolgál, még pedig a városok városias jellegének ki- domboritását; a városok fejlesztése meg az ország, a nemzet megerősítését szolgálja. Csak az olyan politika jó, amely nem kiragadott kérdéseket old meg, hanem amelyik mind magasabb célok felé törekedve harmonikus egységben cseng ki a magyar nemzeti célok szolgálatában. 8z sraipisés Damjanovics Ágoston Április hó 22-én a magyar görög katolikus egyháznak, társadalmunknak és közéletünknek egy olyan férfia ért el életének kiválóan nevezetes pontjához, aki nemcsak az egyházi hierarchiában tölt be magas tisztséget, hanem egyik legmelegebben, legáltalánosabban szeretett tagja társadalmunknak, egyik legtiszteltebb tagja közéletünknek, A legszebb és legnagyobb jutalommal ajándékozta meg Őt az isteni gondviselés, melynek nagyságát csak fokozza, hogy nem csak Ő borul le az Isten különös kegyelme előtt, hanem mindany- nyian, akiknek Őt ismerni szerencsénk van, hálatelt szívvel fordulunk a sorsunkat intéző Kegyelem felé, amiért reánk e gyönyörű, szép napot felvirrasztotta. Damjanovics Ágoston főesperest, tb. kanonokot, Sátoraljaújhely gör. kát. lelkészét a legszebb, a legnagyobb jóval ajándékozta meg az isteni gondviselés, melyet halandó embernek juttathat, akkor is, ha a megtestesült élő szeretet, az Isten igéje hirdetésének szentelte és magasztositotta egész életét. méket nézték, mikor mások már rég a maguk céljaira gondoltak, akik a magasabb ideálok hótisztaságával boritott csúcsain juthattak el olyan magaslatokra, melye- Ken csak a fensőbbrendü lélek járhat, akinek a szive ma is és mindenkor szinarany volt, reagálva minden jóra, minden jó érzésre, aki mindig csak a szivén keresztül gondolkodott, tett és cselekedett. Ötven év gyönyörű, harmonikus leélése juttatta el Damjanovics Ágostont ezen nevezetes életfordulóig s akik Őt mentői közelebbről ismerték, érezték szivének szelíd simogatását, nemes dobbanását — boldogok vagyunk, mert a régmúltból ittmaradva, a maradék Magyarországnak olyan kincsét bírjuk benne, aki mindig példáját nyújtotta, hogyan szeressük és találjuk meg az Istent mindenütt megnyilvánuló, nagy jóságával. De nemcsak a mi, lelkészeinek, híveinek és egy egész városnak szive ujjongott föl pasztorális nagy diadalma ünnepén, mert nincs és nem volt itt soha senki, aki ne tudta volna, hogy tulajdon lelke erejénél emelte fel Öt az isteni Damjanovics Ágoston rés, tb. kanonok aranymiséjéhez, lelkészi működésének ötvenedik évfordulójához ért el az idei húsvéti ünnepek alatt olyan keretek között, melyekben azok érezhetik legigazabban az ünneplés melegét, akik egy percre sem lettek hűtlenek hivatásukhoz, akik soha nem tértek le a legvalódibb eszmények hirdetésének ösvényéről, akik akkor is mindig csak az esz,BE K mCETH -— FORSZÍROZ LfiXflSQKIl, HELYISÉGEKET TEREMI FEHÉR SZI6TIL9 MIRtfSÉMH IS BYÍHIjtfK. EZ Kapható: fj. Klein Jakab festékkereskedőnél Sátoraljaújhely. Egyes szám ára ÍO fillér.
