Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-10-23 / 70. szám
1929 október 23 ZEMPLÉN 3. oldal gyűlés. — Az elnök hangsúlyozta, hogy kötelességet rónak le, amikor a határszélen tartják a vándorgyűlést. Bernáth Aladár alispán a vármegye nevében üdvözölte az ősi székház falai között megjelenteket. Dr. Damjanovits Lajos min. tanácsos a kultuszminiszter, Papp Béla min. tanácsos a földmivelés- ügyi miniszter, Zrínyi Ferenc őrnagy a honvédelmi miniszter nevében beszéltek igen hatásosan. Zsembery Gyula, Prém Lóránt, Wittich Andor és a helybeli turisták részéről dr. Oláh István mon dottak üdvözlő szavakat. A kereskedelemügyi miniszter képviseletében Barna Bertalan min. tanácsos, vármegyénk szülöttje jelent meg. Nagy tetszéssel fogadott beszédét teljes egészében itt adjuk: Mélyen tisztelt Vándorgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyűlés tisztelt elnöke meleg szavakkal üdvözölt, mint a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur kiküldöttét. Legyen szabad az üdvözlést kettéválasztani. Azt a részt, amely a miniszter urnák szól, köszönettel nyugtázom és van szerencsém jelezni, hogy azt őexcellenciája elé fogom terjeszteni. Ami csekély személyem üdvözlését illeti, itt helycserét kívánok, mert itt születtem én ezen a tájon Ezért és a többszázéves tradíció alapján, mely engem őseim révén e vármegyéhez és spéciéi ez ősi falakhoz köt, úgy érzem nem lehetek e helyen vendég, nem lehetek e helyen én az üdvözölt fél ; sőt, ha végigtekintek a megjelent díszes társaságon, csak azt mondhatom, nincsenek ebben a teremben olyanok, akik nálamnál nagyobb joggal üdvözölhetik azokat, akik a Csonkaország messze vidékéről jöttek ide, hogy gyönyörködhessenek e hely szépségeiben. De úgy érzem, éppen e tradíciónál fogva máshoz is van ép e helyen jogom éspedig ahoz, hogy e vidék, e város szépségei mellé odaállítsam azoknak trianoni szerencsétlen állapotát. Csonka Zemplénvármegye és Sátoraljaújhely városa egészen hasonlók megcsonkított drága hazánkhoz ; annak a miniatűrjei. Mert elvették Zempléntől a Kárpátokat, elvették az istenáldotta Ondava—Tapoly völgyét, az u. n. Tótkanaánt. Elvették a Labore alsó folyásának és a Bodrog felső folyásának völgyét, azt a területet, melyet honfoglaló őseink legelőször szálltak meg e hazából s a melynek színtiszta magyar népéről nagy irodalomtörténészünk, Bodnár Zsigmond azt állapította meg, hogy ennek ajkán legszebben hallszik a magyar szó. Azonban megmaradt Ujhelytől északra Széphalom, ahol Kazinczy Ferenc és vele a magyar irodalmi nyelv, a magyar kultúra alapja megszületett. És megmaradt délre Monok, ahol Kossuth Lajos és vele Magyarország politikai újjáéledése született meg. De ha el is vették tőlünk Ho- monnát és Gálszécset, nem tudták elvenni a homonnai Drugethek elszántságát, akaraterejét, kultur- fölényét, nem a Szécsi Gálok vitézségét. S nem vehették el Gál- széccsel együtt a Fáy Andrások BUDBPEST, 19.. KRISTÓF TÉR G. Szűcs Szalon Színes Szőrmeárui Szenzációsak Legújabb modeljeinhpől prospektust és árajánlatot szívesen küldünk. meseszövő magyar lelkét illuziós magyar reményteljességét. S nem vehették el a tőketerebesi kastéllyal és mauzóleummal együtt az And- rássy Gyulák politikai iskolázottságát, történelmi tradícióit és jövőbe tekintő lelkét. S azért, mert az Ujhelytől négy kilométerre lévő Borsit, ahol a nagy Fejedelem, a legszebb lelkű és legáldozatosabb magyar, vármegyénk — hogy úgy mondjam — legfőbb védszentje, II. Rákóczi Ferenc született, elcsatolták, azért az évszázados fák, amelyek a nagy magyar mártír ringó bölcsője felett az altató dalt szolgáltatták, ma is Ugyanúgy susognak, ha velük a szellő játszadozik, ma is Ugyanúgy recsegnek-ropognak, ha a vihar lombjaikat tépdesi, mint régen s ma is azt suttogják a játszi szellőnek, ma is azt bömbölik a rohanó viharba, hogy magyarok voltunk és magyarok leszünk! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És Újhelyi Elvették arany kalásszal ékes rónaságát, hogy ne legyen kenyere. Elvették, hogy hadd pusztuljon a magyar nép éhen, szomjan! De megmaradtak a hegyek, a honnan mélyen belelátni a halottrablók zsákmányába; megmaradtak a hegyek : nem egy, de száz Sinai hegy, ahonnan messze beláthatunk az Ígéret földjére S ha ilyenkor elfog a szent indulat, erőt nyerünk arra, hogy tudjunk éhezni és szomjuhozni. S a hegyeken megmaradtak a szőlők, amelyeknek nedűje erőt, elszántságot, kemény akaratot és bátorságot fog adni arra az időre, — ha még egyszer azt üzenni s mindnyájunknak el kell meni 1... A közgyűlés évi beszámolója után a jelentések és pályázatok feletti döntések voltak tárgysor- zaton, Továbbá elhatározták, hogy kormányzóhoz hódoló, Zsitvay miniszterhez üdvözlő táviratot intéznek. Délben a Vigadóban volt díszes bankett. A város és a turistavezetőség itt is bőkezűen gondoskodott a magyaros vendéglátásról. A banketten Széli József főispán mondotta az első pohárköszöntőt, a kormányzóra. A lelkes éljenzés se! fogadott pohárköszöntő után Jász Géza MTE alelnök megható szavakkal mondott köszönetét a turisztika ügyének meleg felkarolásért s többek között ezeket mondotta : — Itt van egy történelmi ne- vezeteségü város, amely elismeri a turistaságot. Itt Széli József főispántól kezdve mindenki törekszik a turisztika javát szolgálni. Csonkamagyarország legszebb vidékén vagyunk Nagy köszönettel tartozunk azért, hogy ilyen gyönyörű képeket láthattunk. Szavakkal nem lehet leírni ezt a lelkes fogadtatást. — Ezután a hatalmas ovációval fogadott posárköszön- tőjében a melegen ünnepelt Széli József főispánra, továbbá Bernáth Aladár alispán, dr. Orbán Kálmán polgármester és dr. Oláh István ny. kúriai biró, osztályelnökre emelte poharát. Barna Bertalan min. tanácsos pohárköszöntőjében elsősorban azokat éltette, „akik a férfiakat dirigálják“: Sátoraljaújhely asz- szonyait. Anker János, a Magyar Munkás TE ' tagja pohárköszöntőjében arról beszélt, hogy a turisztikának nagy érdemei vannak abban, hogy a munkásság hazafias szellemben kíván nevelődni. Barna Bertalan örömmel állapította meg a munkásság szónokának beszédéből ezt és azon reményének adott kifejezést, hogy ez a nemes gondolkodás fogja áthatni mindenkor a magyar munkásságot. Bankett után az Állami Borpince látta vendégül a turistákat. Deák Andor főfelügyelő szakszerű magyarázatait borkóstolással (az utóbbiból volt több) egybekötve szívesen és érthető jókedvvel fogadták a turisták. Ennél jobb szakszerű magyarázatra nem is számíthattak. S miután egyszer mindennek vége szokott lenni, estefelé ennek az igazán nagyszerűen sikerült vándorgyűlésnek is vége lett. A turisták az ötórási gyorssal, remélhetőleg sok felejthetetlen élménynyel utaztak tovább, itthagyva bennünk azt a reményt, hogy a vándorgyűlés kellemes következményeként a nagyszerű rendezőségnek sikerült egy lépéssel előbbrevinni a hőn óhajtott idegenforgalmunk ügyét. (va) s: i ez. — Áthelyezés. A pénzügy- miniszter dr. Bartha Attila helybeli pénzügyi s titkárt a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatóságtól jelen minőségében az eleki m. kir. adóhivatalhoz áthelyezte s egyben ezen hivatal főnöki teendőinek ellátásával megbízta. — Darvas Simon állampénztári főtisztet a' szerencsi m. kir. adóhivataltól jelen minőségében a sátoraljaújhelyi adóhivatalhoz áthelyezte. — Péuztárvizsgálat az áll&mrendörségnél. Chabada György számtanácsos, a debreceni kerületi államrendőrség számvevőségének főnöke Pálfy Kálmán számellenőrrel folyó hó 21-étől kezdődőleg öt napon keresztül a rendőrkapitányságnál és a kis- állomási utlevélosztálynál pénztárvizsgálatot tart. — Eljegyzés. Stofid(i Ilonkát, Stofián András helybeli Máv. pályafelvigyázónak az itteni reálfőgimnáziumban érettségit tett leányát f. hó 20-án, vasárnap jegyezte el Dobosy Ferenc helybeli reálgimnáziumi tanár.. — Baleset. Volom Józse péksegéd folyó hó 14-én Venedik Mihály Kossuth uccai pékmühe- lyében a forró kemence körül foglalatoskodott, amidőn saját vigyázatlansága következtében a lapátról a kezére csúszott tepsivel összeégette magát. Elsősegélyben a Társadalombiztosító orvosi rendelőjében részesítették. — Meglopott hálötársak. Berényi Jánosné szentesi lakos feljelentést tett a rendőrkapitányságnál, hogy mialatt folyó hó 20-án az éjszakát a széphalomi vámház mellett lévő cigánykunyhóban töltötte, 100 pengő értékű ruhaneműjét ellopták. — Asztalos János helybeli kőmüvessegéd és hálótársa Kazinczy ucca 90. számú lakásán megszállott Weinszinger József péksegéd a szállást adók ruháit összeszedte és az udvaron elrejtette azzal a szándékkal, hogy azokat eltulajdonítsa. Szándékát azonban már nem tudta végrehajtani, mert társai ebben megakadályozták és a rendőrségnek átszolgáltatták. a SINGER VARRÓGÉPEK mégis A LEGJOBBAK!
