Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-10-16 / 68. szám
Hatvanadik évfolyam. 68. szám. Sátoraljaújhely, 1929 október 16. Megjelenik hetenként kóteser txerdén éa axombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház U. udv) Zemplén EISflxetéal ár: Negyedévre , 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetőiek: § négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. HftDl Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »ám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek. Magyarország feltámadásában Amen Szükségünk van optimizmusra A Zemplén számára irta: Dr. Dési Oéza m. kir. kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő. Minden intézménynek any- nyi az értéke, amennyi tartalommal töltjük meg. Tőlünk függ, hogy a parlamentarizmusnak milyen legyen a a színvonala, milyen legyen a hangja, milyen legyen a munkája. És munka alatt nem azt értem, ha vadásszenve- déllyel kutatunk hibák után, mert nem kell Teli Vilmosnak lenni ahhoz, hogy a mi nyomorúságos és szomorú viszonyaink között, aki keres hibákat, telitalálásra ne akadjon. Nem azt kell csodálni, hogy vannak hibák, hanem azt kell csodálni, hogy Trianon után, vesztett háború után, a még nyomorúságosabb béke után, a különböző forradalmak, megszállás, gazdasági összeomlás, társadalmi viszályok után, még egyáltalában itt vagyunk, élünk és állunk, amikor ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy a győző államokban sem valami rózsás a helyzet, ott is keseregnek és nyomorognak s akik nagyok és gazdagok lettek, azok is a lenni, vagy nem lenni legelemibb kérdéseivel küzdenek. A gazdasági defetizmus végső veszedelembe viheti az országot. Nekünk igenis, szükségünk van bizalomra és optimizmusra, mert ha bármi történik is, ha földrengéseken mentünk is keresztül; ha sok minden eltolódott is, ami lent volt, felül került, sok pedig, ami fent volt, alul jutott, kicsikből nagyok, nagyokból kicsik, gyengékből erősek és erősökből gyengék lettek: mégis meg kell tartanunk optimizmusunkat. Szerencsétlen orvos az, aki betegét kétségbeejtés- sel és lemondással akarja gyógyítani A hit a gyógyulás egyik fontosabb tényezője. Ezen a téren örömmel köszöntőm Wekerle pénzügy- minisztert, aki újra az optimizmust hozta be a magyar gazdasági életbe, részben az adóelengedéssel, részben adó- enyhitésekkel kezdte meg működését s megakadályozta azt, hogy a behajtások terén a zaklatások elviselhetetlenné váljanak. Osztozom abban a reményben is, hogy a pénzügyminiszter a cselekvésnek ezt a módját a jövőben is fenntartja és öregbíteni fogja. A kultúra és a gazdaság kölcsönhatásban vannak és primitiv, műveletlen társadalmat, gazdaságilag se lehet fejleszteni Amikor mindenünktől megfosztottak minket, akkor egyedül és kizárólag kul- turfölényünkkel élhetünk és állhatunk meg a népek nagy versenyében s a kultúrának, esetleg még túlfeszített törekvéseit sem szabad lekicsinyelni. Ez nem zárja ki azt, amit a pénzügyminisztei programjának alaptételéül mondott, hogy takarékosnak kell lennünk, mert szegény országban, szegény emberek vagyunk. A szükséges kiadásokat teljesíteni kell és le kell mondanunk sok mindenről, A közigazgatás rendezéséről szóló 1930. évi XXX. t.-c. a törvényhatóságoknak titkos választás alapján leendő újjáalakítását rendelvén el, az 1886. évi közigazgatási törvény alapján alakult Törvényhatósági Bizottság utolsó ülését tartotta ma a vármegye- háza nagy tanácstermének történelmi emlékű ősi falai között, melyek a háború előtt s a világháború reánk nézve szerencsétlen befejezte óta is a Törvényhatósági Bizottság életét ölelték magukba. Nagy jelentősége van a küszöbön lévő törvényhatósági választásoknak, mert ezek a választások, amelyek most első Ízben lesznek, az egész vonalon titkosak, vannak hivatva arra, hogy híven visz- szatükrözzék a nép széles rétegeinek politikai felfogását, aminek végső eredménye csak az lehet, mert, végre ez a szerencsétlen nemzedék, nem viselheti a távol jövendőnek minden terhét és kiadását. Sokan a mai időket Mohácshoz hasonlítják, a világosi fegyverletételt követő időkhöz, amikor az abszolutizmus megszüntetése után, ismét az alkotmányos élet következett be. Tény az, hogy ma minden téren végtelen erősfeszitésre, minden erőnek megmozditá- sára és az erőknek összhang- bahozatalára van szükség, ha meg akarunk állani akkor, amikor körülöttünk csupa ellenség és ellenséges hangulat uralkodik, amikor különösen az utódállamokban még most sem csökkent és nem mutat javulást ez a hangulat. Azt szokták mondani, hogy a jó kereskedő a tőzsdén megjátsza a holnapot. De itt nem játékról, hanem véres, eleven valóságról van szó, és nagy tudás, nagy hazafiság, nagy önfeláldozás szükséges ahhoz, hogy a holnapot szebbé és jobbá tudjuk tenni, mint a mai nehéz időket. Tárgyilagosan és magyar szivvel kell megítélni az ország ügyeit. hogy a törvényhatóságok csakugyan a vármegyék népének akaratát hajtják végre. Napirend előtti beszédében ez a szellem irányította az elnöklő Széli József főispán gondolatait, aki rámutatva az 1929. évi XXX. t.-c. rendelkezéseire, megilletődéssel állapította meg, hogy azon közgyűlések között, melyek 1P86. óta gyakorolták a Törvényhatóság közhatóság! és politikai jogait, a mai közgyűlés az utolsó. — Egy emberöltőn át gyakorolta — mondotta a főispán — ez a Törvényhatóság közhatósági és politikai jogait nemcsak helyi érdekű, hanem országos vonatkozású kérdésekben is s előfordulhattak kirobbanások és kellemetlen nézeteltérések, mégsem irányította más az önkormányzati szerv működését, mint a hazaszeretet, a Törvényhatóság iránti odaadás meleg érzése, a közügyek mindenkori hűséges szolgálata. A bucsuzás nem fájdalmas, mert meg van arról győződve, hogy ez a hagyományos közszellem sértetlenül fog átszállni az utódra. Ezután belügyminiszteri leirat kapcsán az elismerés legmelegebb szavaival emlékezett meg elnöklő főispán Cseh István vármegyei számvevőségi főnökről, aki f. évi nov. hó 4-én közszolgálati működésének harmincadik évét tölti be. Bejelentette, hogy a belügyminiszter ez alkalomból leiratot intézett Cseh István főtanácsoshoz, melyben kiemelvén Zemplénvár- megye érdekében is latba vetett kiváló képességeit, fáradhatatlan szorgalmát, buzgó és eredményes működését — legmelegebb elismerését nyilvánítja a jubiláns számvevőségi főnöknek. Az elismerő leirat átnyujtását a főispán a maga részéről is a legmelegebb szavakkal kiséri, melyben egyformán adózott a kiváló tisztviselőnek, akinél a méltányolt tulajdonságok a legrokonszenvesebb egyéni vonásokkal párosulnak. Javasolja, hogy a vármegye közönsége is jegyzőkönyvében elismerését nyilvánítsa Cseh István főtanácsosnak. A számvevőségi főnök meghatott, elfogódott köszöneté után a közgyűlés elfogadta elnöklő főispán indítványát. Majd Bernáth Aladár alispán mondott búcsút és hálás köszönetét a vármegyei tisztikar nevében is a Törvényhatósági Bizottságnak. Három évtizedet meghaladó működése alatt nem tapasztalhatott mást, mint teljes megértést és támogatást a közügyek szolgálatában és bizton hiszi, hogy ami nem sikerült a régi Törvény- hatóságnak, az újabb szerencsésebb lesz s Nagymagyarországgal megéri Nagyzemplén vármegye feltámadását. Lelkes beszédét a nemzeti Hiszekeggyel fejezi be. Dr. Oláh István ny. törvény- széki elnök, kir. kúriai bíró a törvényhatósági bizottsági tagok nevében vesz búcsút a régi vármegyétől. Mindannyian belátjuk azt — mondotta a fölszólaló bizottsági tag — hogy a kor haladása uj vármegyét követel. És ha visszagondolok arra a sok dicsőséges harcra és munkára, ami itt 9 régi vármegyét búcsúztatta el a főispán az ubtáber IS-iki közgyűlésen Sátoraljaújhely, 1929 okt. 15-én.
