Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-07-07 / 47. szám
Hatvanadik évfolyam. 47. szám. Sátoraljaújhely, 1929 julius 7. Megjelenik hetenként kétezer «serdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefón: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztéség, kiadóhivatal 109. ■mám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. emám. 9 közigazgatás rendezésére vonatkozó törvény végrehajtása Zemplénvármegyében A julius 11-iki rendkívüli közgyűlés 5 örökös tagot választ az uj törvényhatósági bizottságba A közigazgatás rendezésére vonatkozó törvény becikkelyezésével a Törvényhatóságok sorban megteszik azokat az előkészítő intézkedéseket, melyeket a közigazgatás reformjára vonatkozó 1929. évi XXX. t.-c. s az ennek végrehajtására vonatkozó utasítás előírnak. A törvény — tudvalévőén — megváltoztatja a törvényhatósági bizottság képét s végrehajtásával uj emberek vagy legalább is uj bizottsági tagok is bevonulnak a törvényhatósági bizottságokba. A törvény szerint az újonnan alakítandó törvényhatósági bizottság tagjai: 1. a legtöbbadó fizetők közül választott tagok, 2. az összes választók közül választott tagok, 3. o) a szakszerűség képviselete, b) a vallásfelekezetek képviselete, é) az érdekképviselet cimén tagok, 4. az örökös tagok, 5. a hivatali állásuknál fogva tagok Az uj törvényhatósági bizottság tagjainak száma Zemplénvármegyében 207 lesz a következő elosztásban : 72 virilis, 72 választott, 36 tag a fenti 3 pont a), b) és c) kategóriából, 9 örökös tag és 18 th. tisztviselő. A folyó hó 11 iki rendkívüli közgyűlésen 5 örökös bizottsági tag megválasztása szerepel napirenden ; a hátralevő 4 helyet a jövő évi januári közgyűlésében tölti be ugyancsak választás utján a törvényhatóság. Az örökös tagok megválasztására vonatkozólag a kijelölő bizottság tesz javaslatot, melynek két-két tagját a főispán, illetve az alispán jelöli ki, két tagját pedig a közgyűlés választja. Az örökös tag a törvény- hatósági bizottságnak életfogytig tagja, hacsak olyan helyzetbe nem jut, amely miatt a törvény értelmében törvényhatósági bizottsági tag nem lehet. A julius 11-iki közgyűlés hivatott megalkotni a vonatkozó törvény 12. §-a értelmében a választókerületek beosztására és az egyes választókerületekre eső törvényhatósági bizottsági tagok és póttagok számára vonatkozó szabályrendeletet. Már a julius 11-iki rendkívüli közgyűlés fogja végül az uj törvény értelmében az egyes th. tisztviselőket megillető személyi pótlékokat megállapítani. Az igazoló választmány már julius 8-án összeállítja a vármegyei virilisek névjegyzékét. Julius hó 1-től Sátoraljaújhely is kimúlt mint r. t. város, a tanács hatásköre megszűnt, illetve azt jövőben a polgár- mester gyakorolja. Az itt alakított igazoló választmány Bernáth Aladár alispán elnöklésével már megkezdte működését a virilisek és választók névjegyzékeinek összeállításával. A vármegyénél tehát a reform végrehajtásának első állomása az örökös tagok egy részének megválasztása. A nevek körül kombinációba bocsátkozni ma még korai volna, de az örökös tagság olyan gazdag adomány a vármegye közönsége részéről, amelyre azok számíthatnak, akik a Törvényhatóság életében hosszú és eredményes múltú közérdekű munkára tekinthetnek vissza. Mindenesetre nagy érdeklődés előzi meg a Törvény- hatóság julius 11-iki rendkívüli közgyűlését, mely bevezetője a közigazgatási reform átalakító munkájának. nappali manaddliliBl} Képek az élet mélységeiből. Gorkij Maxim, hogy az élet sötét oldalát bemutathassa, egy menedékhelyre visz bennünket. Itt találkoznak az élet számkivetettjei, üldözöttjei, boldogtalanjai. Csavargók, koldusok, szegények, embergytílőlő, istentagadó lelki bénák. Az iró művészi felfogása a menedékhelyet éjjel mutatja be, hogy még sötétebb legyen a kép* A sötét színeknek állandó keresése és használata tette Gorkijt müveiben népszerűtlenné. — Nem szeretem Gorkijt, — mondja a napsugarat kedvelő ember, — miért zavarjam meg a lelkem összhangját. Tudom, hogy van az életnek sok elbukottja, de nekem nagyon fáj a szivem, ha ilyeneket látok... — Nem szeretem Gorkijt, — I JEMFLÉr EREDETI TilEUM pesti levél Budapest, 1929 julius. Közel tizenegy éve annak, hogy egy reménytelen őszi napon, a Károlyi-féle forradalmi kormány uralomrajutásának első heteiben, a körülmények kényszerítő hatása alatt megszűnt a „Közművelődés“ c. folyóirat, amely csinos kiállításával az öreg Werner Miksa nyomdatulajdonos szakértelmét dicsérte. Bizonyára vannak még — ha nem is~ sokan — Ujhelyben, akik emlékeznek e tisztes szándékú sajtótermékre, melyet a kultúra önzetlen szeretete hozott létre és tartott fenn. Mert bizony a szerkesztőség részben tekintetes, részben nagytiszteletü tagjai a folyóirat életének első hónapjaiban a hőskorba illő nekibuzdulással még a cimszalagokat is személyesen kör- mölgették s jól tudták, hogy a szellemi munkájukért sem remélhetnek soha egy polturál sem, mert a kultúra az ö kezükben megmarad kultúrának s nem válik — üzletté, de meg úgysem birkózhatnak meg a zempléni közönnyel. Ennek a Közművelődésnek akadt a kezembe néhány füzete mostanában. Mit tagadjam, bizonyos meghatottsággal nézegettem a már sárgulni kezdő lapokat, mert hi szén én is ott álltam a folyóirat bölcsőjénél és koporsójánál s a földi sors e két nevezetes szimbóluma között segítettem neki az életben. Az 1918. junius hó 1-én megjelent 11-ik számban érdekes cikkre találtam „Hogyan képzelem magamnak Sátoraljaújhely városát 1925-ben ?* — irta gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné. Ezt a cikket most — tizenegy év után — tulajdonképen szóról- szóra le kellene közölni, egyrészt azért, mert fölöttébb érdekes látnoki megnyilatkozás, amely egyben úgyszólván teljes és tökéletes középitkezési, társadalmi és szociálpolitikai programot ad bármely vidéki város számára; — másrészt azért, mert megható szeretet árad minden sorából Ujhely iránt s harmadsorban azért, mert ma már megállapíthatjuk, hogy 1925-ig mi valósult meg az 1918-ban megálmodott dolgokból. Sajnos, a cikk olyan hatalmas terjedelmű, hogy e szükreszabott hasábokon lehetetlen a közlése, azért csak néhány rövid szóval fogok rámutatni a nemes grófnő elképzelésének kiemelkedőbb momentumaira. Természetes, hogy a grófnőt, akinek egész élete a jótékonyság jegyében folyt le s folyik ma is, fantáziája elsősorban arra az útra ragadja, amelyen jó szive és sokszor megcsodált agilitása eddig is vezette. Ez az ut a közjótékonyság, a caritas, amelyre a háború utáni Ujhelynek még nagyobb szüksége lett volna, mint a háború alattinak, amikor pedig példátlan nélkülözések között tengette életét. A melegszívű grófnő, aki tiszta szemmel látta, hogy a háború vérpárázata mögött a nyomor és szenvedés mellett ott lapul ugrásra készen a vörös fenevad is, a háború alatt mindent megtett, hogy enyhítsen az emberi gyötrelmeken s úgy képzelte, hogy ez a munka, amelyet ő olyan céltudatos tervszerűséggel megkezdett, 1925-ben kulminálni fog s Ujhelynek úgyszólván egész társadalma a caritas szolgálatába szegődik. Ez nem következhetett be, mert elvesztettük a háborút. Ujhely határszéli város lett, amelynek jóformán minden lakosa a caritas áldásaira szorul, miután a lehetetlen békeszerződéssel maga is lehetetlen gazdasági helyzetbe került. Ki gyakoroljon jótékonyságot oh, ahol mindenki bizonytalan holnappal küzd ? Erről természetesen a grófnő nem tehet; ő cikke megírásakor minden bizonnyal azzal számolt, hogy megnyerjük a háborút, hiszen akkor
