Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-11-20 / 77. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1929 november 20 mindenkor Felsőmagyarország ve- zét vármegyéjének tekintették s oly díszes elnevezéssel tűntették ki, mely bennünket büszkeséggel tölt el. Zemplénvármegyét régi időtől fogva Rákóczi és Kossuth vármegyéjének nevezik. Minden egyes alkalommal, midőn a magyar haza alkotmányát sérelem érte, Zemplén- vármegye egyike volt az első vármegyéknek, mely a haza érdekében a legnagyobb ellentállást fejtette ki s mindig a legelsők egyike volt, mely a szabadság háromszinü nemzeti lobogóját bontotta ki, mely zászló alá a szomszéd vármegyék egyhangú lelkesedéssel, egyetértéssel és együttérzéssel csoportosultak. Pedig tisztelt Közgyűlés, a mohácsi szerencsétlen ütközet óta s azon idő alatt mig Ausztriával közös- ügyi szerződésben voltunk hazánkat gyakran érte ily sérelem. Ezeket az alkotmányos sérelme két már az idő rövidsége miatt sem szándékozom elsorolni, mert megvagyok győződve arról, hogy a Közgyűlés nagyrésze tudomással bir azokról. Csakis egyetlen ily alkotmányos sértést említik fel, mely még ebben a században történt, melyet Zemplénvármegye töt vény hatóságának tagjai velem együtt átéltek. 1905-ben Őfelsége alkotmányunkat felfüggesztette és az alkotmányos kormányt hivatalából elbocsátotta s helyettük olyan férfiakból alakította meg a kormányt, kik a magyar nemzet ro- konszenvét egyáltalában nem bírták. Mint a bodrogközi járás országgyűlési képviselője jelen voltam a képviselőház azon ülésén, amidőn a képviselőket a rendőrök Űzték ki az országházból. Jelen voltam itt a szomszéd kisteremben, midőn Dókus Uyulát a vármegye közszeretetben és köztiszteletben álló alispánját csendőrök kísérték ki a vármegyeházából. Rövid pár nap után pedig az összes megyei tisztviselőket, szol- gabirákat elkergették hivatalukból az egész országban s legtöbb esetben olyan férfiakkal helyettesítették, kik semmi képzettséggel sem rendelkeztek s teljesen idegenek voltak úgy, hogy szinté csodálkozással kérdeztük, váljon kik ők és merre van hazájuk. És itt, tisztelt Közgyűlés, büszkén és lelkesedéssel állapítom meg, hogy Zemplénvármegyében nem akadt egyetlen egy tisztviselő sem, ki az alkotmányellenes kormányt elismerte volna. Elhagyták állásaikat, magukat és családjukat a közelgő nyomornak tették ki. Ekkor Zemplénvármegye egy népes közgyűlést tartott, mely a legszélsőbb ellentállást határozta el és egy százas bizottságot választott, mely az egész megyében ellenőrizte, hogy az alkotmány- ellenes kormánynak ellenszegülnek-e s a hazafias tisztviselők részére olyan tekintélyes összeget hozott össze közadakozás utján, hogy ezek a tisztviselők a reájuk váró nyomortól teljesen meg lettek mentve. Őfelsége a magyar alkotmányt rövidesen vissaállitotta s az első Közgyűlés, melynek tagjai a legnagyobb lelkesedéssel gyűltek egybe, elhatározta, hogy egy márványtáblát állít fel és azoknak a tisztviselőknek, kik hazafiui kötelességüket híven teljesítették, neveitket megörökíti az utókor számára példaadás gyanánt. Tisztett Közgyűlés 1 Arra kérem Önöket, hogy valahányszor e terembe belépnek, az őszinte elismerésnek hatása alatt tekintsenek e márványtáblára s azt a hazaszeretet követendő példájának tekintsék és valahányszor e teremben tanácskozásra összeülnek, határozatunkban mindig a hazafias érzületnek az a nagysága vezesse, mint azon férfiakat, kiknek nevei kitörölhetetlen arany betűkkel vannak e táblára bevésve. Most, midőn beszédemet befejezem, szívből üdvözlöm a közgyűlés tagjait és arra kérem a Mennyei Gondviselést, terjessze ki áldó kezeit erre a sokat szenvedett s mindnyájunk által szeretett és imádott magyar hazára s erre a nagy áldozatok árán fenntartott független Magyarországra, a közszeretetben és köztiszteletben álló Horthy Miklós Ur Öfőméltó- ságára és erre a szerencsétlen Zemplénvármegyére. A nagy tetszéssel fogadott beszédet Damjanovich Ágoston főesperes indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatta. A Törvényhatóság megalakulásával kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy a virilis tagok közül 16 rendes és 1 póttag mandátumáról lemondott s a lemondottak helyébe a póttagok az ala kuló közgyűlésre már be is hi vattak. Lemondottak: Berger Jakab, Eisenberger Mór, Kornitzer Illés, Hartstein Lajos, Klein Adolf, Stein- dler Herman, Weinstock Mór, Grün Ármin, Friedmann József, Kroó Gyula, Molnár Jenő, Tratt- ner Márkusz, Weisz Vilmos, Wohl Sámuel rendes tagok és Schwartz Salamon póttag. A kijelölő bizottság megalakítása után nyomban megejtettek a jelölések az örökös tagságokra és az összeférhetetlenségi bizottságra. Elnöklő főispán Zemplénvárme- gyeTörvényhatősági Bizottságának egyhangúlag megválasztott örökös tagjaiul jelentette ki: Gróf Andrássy Gézát, báró Harkányi Jánost, Páyer Ferencet, báró Sennyey Miklóst és gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőt A megválasztott örökös tagokat elnöklő főispán üdvözölte s nevükben Páyer Ferenc ap. protonotá- rius, püspöki helynök mondott meleg szavakban köszönetét. Ezután a közgyűlés taglétszámáról szóló szabályrendeletet fogadta el a közgyűlés, majd három küldöttségnél elrendelte a főispán a szavazást a közigazgatási bizottság 10 tagjának, az igazoló választmány 8 tagjának s a közgyűlés 20 rendes és 20 póttagjának megválasztására s a szavazások idejére a közgyűlést felfüggesztette. Az újból megnyitott közgyűlésen a szavazatszedő küldöttségi elnökök jelentései alapján elnöklő főispán enunciálta a következő választási eredményeket: A közigazgatási bizottság tagjaiul megválasztattak: Dókus Ernő, Kiss Ernő, Kovaliczky Elek dr., Lehóczky Sándor, Maillot Nándor báró, Meczner Béla, Páyer Ferenc, Sennyey Miklós báró, SzéchenyiWolkenstein Ernő és báró Wald- bott Frigyes. Az igazoló választmányba: báró Sennyey István, lsépy Tihamér dr., Liszy Viktor, Páyer Ferenc, Kova- liczky Elek dr., Haas Bertalan dr., Éhlert Gyula és Harsányi Gyula. A kisgyülés tagjainak első választási eredményét elnöklő főispán megsemmisítette, miután az urnában 1-el több szavazólap találtatott, mint a leadott szavazatok száma. A nyomban elrendelt uj választás eredményeként a kisgyülés rendes tagjai: dr. Asztalos Kálmán, Csajka Endre, Damjano vich Ágoston, Dókus Ernő, dr. Dómján Elek, dr. Haas Bertalan, Kiss Ernő, Kovaliczky Elek dr., Kossuth Lajos dr., Kvasszinger József, Lehoczky Sándor. Maillot Nándor báró, id. Meczner Béla, Nemes Géza dr., Páyer Ferenc, Róth Sámuel, Sennyey Miklós báró, Széchenyi-Wolkenstein Ernő gróf, Waldbott Frigyes báró és Wald- bott Kelemen báró. Megválasztották egyben a kisgyülés húsz póttagját is. A választások után a tisztviselők, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet, valamint a nyugdíjasok karácsonyi segélyének megállapítására vonatkozó előterjesztés következett, melyet a közgyűlés Dubay István dr. és Szepessy Géza biz. tagok felszólalásai után nagy többséggel elfogadott. Az általános tisztujitás napjául elnöklő főispán indítványára dec. 19-ét tűzte ki a közgyűlés. Nyugdíjügyek elintézésével ért véget a késő délutáni órákig elhúzódó közgyűlés. aSÍNGER WRÓ6ÉPEK wá«« A LECrJöBBAK ! mert előre éreztem, hogy ezen legilletékesebb helyről származó megállapításnak kedvező következményei lesznek s ez a tanulmányút döntően hozzá fog járulni gyümölcsészetünk felvirágoztatásához. Előérzetem bevált. Mert ime, dr. Tellmann Károly miniszteri tanácsos, a gyümölcsészeti osztály vezetőjének gondoskodása folytán — aki mindenkor megkülönböztetett figyelemmel kiséri vármegyénknek Bernáth Aladár alispán által irányított gyümölcsészeti törekvé seit —, már állami támogatásban is részesülünk, még pedig azon a ponton, ahol a legsürgősebben kell cselekedni: a gyümölcsfaápolás és permetezés terén. „Permetezz, vagy add meg magad“, mondja egy amerikai közmondás, azaz ha fáidat nem akarod gondozni, hagyj fel a gyümölcstermesztéssel. Az európai hírnevű Angyal Dezső ugyanezt igy fejezi ki: addig, amig a gyümölcstermesztés terén nem dolgozunk tervszerűen, „hiába ringatjuk ma- guunkat ama hitben, hogy a gyümölcstermesztés egy eddig nálunk még kiaknázatlan aranybánya, mert ez a bánya csak annak nyílik meg, aki kellő szakértelemmel, kitartással és céltudatossággal fog munkához. Avatatlan kézben ez mindig a véletlen játéka marad." E nélkülözhetetlen szakértelem megszerzésére, amellyel szép, de szegény Hegyaljánkon, a Bodrog, Tisza, Sajó, Hernád folyók mentén s a többi vidékeinken „aranybányákat'" nyithatunk, itt a legkiválóbb alkalom 1 Ugyanis z vármegyénk 16 gócponti községében — amelyekhez a vármegye mind a 76 községe be van osztva — a f. év őszén s az 1930. év tavaszán faápolási és permetezési tanfolyamok fognak tartatni. Ezen hatalmas akció megismertetése és propagálása érdekében itt közlöm Bernáth Aladár alispánnak e tárgyban a járási főszol- gabirákhoz és Saujhely rt. város polgármesteréhez intézett 14627/ 1929. sz. rendeletét és az ennek mellékletét képező tanfolyami Tervezetet. E rendelet szerint a földmivelésügyi m kir. minisztérium a folyó év őszén és a jövő év ta- vaszám s nyár elején a gyümölcsfaápolási és permetezési ismeretek gyakorlati elsajátítása céljából 4 körzetbe beosztott 16 gócpontban, gócpontonként 15—15, összesen 240 kisgazda és kertmunkás részére faápolási és permetezési tanfolyamokat rendez a következő tervezet szerint: TÉR VEZET az 1929/30. évben Zemplénvárme gyében rendezendő gyümölcsfaápolási tanfolyamokról. 1. körzet. 1. gócponti község: Olaszliszka. Beosztott községek: Olaszliszka 6*, Bodrogolaszi 3, Sára 1, Vámosujfalu 2, Bodrogzsa- dány 3. 2. gócponti község : Sárospatak. Beosztott községek: Sárospatak 5, Makkoshotyka 2, Komlóska 2, Hercegkút 2, Bodroghalász 2, Vég- ardó 2. 3. gócponti község: Sátoraljaújhely. Beosztott községek: Sátoraljaújhely 6, Széphalom —Hosszuláz 3, Rudabányácska 3, Károlyfalva 3. 4. gócponti község: Mikóháza. Beosztott községek,': Mikóháza 6, * A községek után feltüntetett számok az illető községből kijelölendő tanfolyamlátogatók számát jelzik. Vármegyénk gyümölcstermesztést akciója 240 zempléni kisgazda és kertmunkás államköltségen való kiképzése a gyümölcsfaápolásban és permetezésben. A folyó év augusztusában a m. kir. földmivelésügyi minisztérium rendelkezése folytán Angyal Dezső, az Országos Pomolőgiai Bizottság elnöke, Gergely István, a minisztérium gyümölcsészeti osztályához beosztott m. kir. kertészeti főfelügyelő és Mohács Mátyás m. kir. kertészeti tanintézeti tanár öt napon át tanulmányozták a vármegye gyümölcstermesztését s ennek lehetőségeit. A vármegye autóján bejárták a gyümölcsészeti szempontból fontos vidékeinket s a helyszínén végezték megfigyeléseiket, gyűjtötték tapasztalataikat. Tanulmányútokban, mint vármegyei faiskolafelügyelő én isrésztvet- tem. Hazánknak e legnevesebb po- mológusai teljes felelősségérzettel s a legnagyobb lelkiismeretességgel végezték feladatukat s gyakorlati értékek megállapítására törekedtek, örült a lelkem, amikor e legkiválóbb szakemberek is azt konstatálták, hogy vármegyénk a gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmas,
