Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-03-31 / 24. szám
4. oldal ZEMPLÉN 1929 március 31. iskolákat. Az egész haza, mint egy nagy Stadion, melyben sugárzó arccal tekint szét a világ szélei felé Árpád népe, mert sem szükség, sem betegség, sem fejedelemség, sem hatalmasság meg nem rémíthetik... Aztán kinyitom a szemem . . . Ilyenkor vagyok nagyon szomorú. Sikoltani szeretnék, hátha messzebbre hallatszanék a hangom. Hátha reá tudnám terelni a figyelmet azokra a helyekre, ahol ilyen rohamosan nö a gyermeklétszám. Nemcsak az én falumban vannak 8—10 gyermekes családok- Másutt is. Amikor az „egyke“ annyira az érdeklődés előterébe került, ezek a szapora faluk fokozott figyelmet érdemelnének. Legalább annyit, mint az egyke. Az az érzésem, hogy ami ott baj, azt itt lehet orvosolni. Ami nincs, azért nem tékozolhatjuk el azt, ami van. A magyar jövendőnek errefelé van a pirkadása. Ha száz karunk van, kilencvenkilencet itt állítsunk munkába; ha száz szemünk van, kilencvenkilenccel errefelé nézzünk. Gyorsan 1 Még ma! Holnap talán már az uccán lesznek a gyermekek. Holnapután már beköszönt a teljes züllés, aztán ... Aztán itt is elkövetkezhet, hogy nem kell iskolát építeni .. . Jaj 1 Miért nem tudnak ezek a betűk sikoltani ?!.. . ************************ Baritokat Ujhelynek! Másodszor pedig: vonatra Uj- hely 1 Barátokat Ujhelynek, hogy jöjjenek és lássák; — vonatra pedig, hogy szétvigyük vérlázitó hírét — micsoda gazsággal bánt velünk Trianon 1 Rothermere után Lloyd George is tanúsítja már, hogy mindaz, amit szenvedünk, nagy százalékban nemösmertségünk eredménye; ha tehát igazunk keresésére akarunk indulni, akkor első teendőnk, hogy bemutassuk magunkat. Országos és helyi viszonylatban egyaránt áll ez a szükséglet. Akár nemzetünk szempontjából a világ színe előtt, akár csonka városunk szempontjából a Bereckin, Patakon túliak előtt. És majd csak akkor várhatjuk, hogy elösmerjék megtiport igazságainkat. Az eszközök erre sokfélék és mind értékesek, de valamennyi közt a legkülönb; a személyes érintkezés Aki idegen ide jön és a saját szemével lát, az már nemcsak a bajunkat, de mindjárt igazunkat is látja. Ez az elgondolás hatalmas erkölcsi alapot ad — sok anyagi értéke mellett — annak a legújabb karitativ munkának, amelyet Széli Józsefné főispánná fáradhatatlansága a feltámadás ünnepén indít meg Sátoraljaújhely érdekében. Az akció keretében lehetősége nyílik annak, hogy újhelyi, illetve zempléni gyerekek minden anyagi áldozat nélkül megnézhetik Pestet, nyaralhatnak Budán és beutazhatják Európát, — viszont pesti, ill. külföldi gyerekek jönnek Ujheíybe. Aki akár mint szülő, akár mint pedagógus foglalkozik a gyermeki lélekkel, az óriási horderejűnek érezheti egy ilyen akció lényegét. A minden impresszió iránt érzékeny emberi lélek érzékenysége köztudomásúan a gyermekévekben a legfokozottabb, a gyermek impressziók az egész életre kihatnak hát, aminek folytán felbecsülhetetlen értékük van azoknak az impresszióknak, amelyeket egy gyermek raktároz el magában pl. egy négyhetes külföldi tanulmányúton. Manapság már bűn a gyermeket négy fal közzé zárni és amikor alkalom van rá — minta főispánná mostani akciójában, — súlyos bűn nem kielégíteni az örök gyermekérdeklődést utaztatással ; bűn nemcsak a gyermek ellen de bűn a köz ellen is, hisz ezáltal hasznosabbá nevelődhetnék és olyan bűn, aminek az inditóoka sem mentség, mert a gyerekféltés jelen esetben éppen a legindokolatlanabb. A mi 8—14 éves gyermekeink, fiuk is, lányok is el fognak mehetni Pestre, csupán a vasúti jegy árának Vs-át kell fedezniük. Egy hétig a főváros vendégei lesznek, tanári felügyelet és kalauzolás alatt. Vagy akinek majd úgy tetszik, ugyanazért a pénzért négy hétig élvezheti a budai levegőváltozás előnyeit. Vagy ha még többre vágyik és 14—17 éves fiugye- rek, akkor négy hétig fogja járhatni megfelelő nevelés- és egészségügyi felügyelők vezetése alatt Német-, Francia-, Olaszországot, Bulgáriát és mindezt csupán az Ujhelyből—Bpestre, valamint B.- pestről—Ujheíybe szóló 111. osztályú vasúti jegy árának Vs részéért. Még a gyerek esetleges zsebpénze is cenzúrázott! És mindez nem blöff! Mindannak u. i. amit ez újhelyiek kaphatni fognak — igaz, hogy van ára, tehát nem ingyenes, de nem az érdekeltek fizetik. Fizetni majd Széli Józsefné főispánná fog; még pedig avval a munkájával, amely a pesti cseregyerekek Ujhelyben való interná tus jellegű elhelyezését fogja biztosítani. És hogy az örök aggályosko- dók is megnyugodjanak: a piaci árak sem fognak emelkedni, mert az érkezendő gyerekek minden élelmiszer szükséglete már is le van kötve, sőt le van foglalva már annak az ötven külföldi diáknak az élelmiszer szükséglete is, akik a fenti akciótól függetlenül fognak négy hetet tölteni Ujhelyben 1 (—s —s) *w***********>********>v» Hit, remény, szeretet Irta: Bereznay Éva (Kassa). Akarom: A csapá9t jámborul viselni, A félelmet az életben megvetni, A helyes utat mindenkor fellelni S a szegényt igazán szeretni. Akarom; * Hogy éljek, ha megteremtett Isten, Hogy egy célt hittel szolgáljak S a rossznak jóval elébe vágjak, Álnok dolgokat soha ne imádjak. Akarom: A hitet mélyen szivembe rejteni, A reményt örökké táplálni, szeretni S a szeretetet féltve gondosan őrizni, — [ S e három szép virágot díszes bokré- 1 [tába kötni. Budapesti HemzethSzi llásár 1929 május 4-töl—13-ig 9 magyar ipar egységes bemutatója. 50°|o-OS utazási kedvezményi Részletes felvilágosítás és vásárigazolvány kapható Budapesten: a Vásárirodánál, V., Alkotmány-u. 8. Sátoraljaújhelyen: az IpartestUlet Elnökségnél. (A vásárigazoivány ára 3 P 20 fill.) Egy uj dalnok érkezett... Hallotta már az uj Philips 2007. számú hangszórót? ... Kérje a kereskedőjét, hogy mutassa be Önnek, ez ismét egy PHILIPS üzenjen és mindnyájan elmentünk volna az elfogyott regimentet kipótolni, talán valóra vált volna a költő víziója és az isaszegi, nagysarlói csatatereken csakugyan megmozdultak volna a halott honvédek csontjai; talán győztünk volna, talán újból elbuktunk volna, de azóta már bizonyosan megint feltámadtunk volna! Ámde ezek mind csak feltevések, több, kevesebb valószínűségre alapított következtetések. Való és kétségtelen tény azonban, hogy mindazok, akik mostani szerencsétlen helyzetünkben szimpátiát árulnak el velünk szemben, ennek forrásául 1848-ban tanúsított nemzeti erényeinkre hivatkoznak. Hát mik voltak ezek a nemzed erények ? Hogy az ősiség, nemesség, kiváltságok Magyarországából a jog- egyenlőség alapján egy uj és demokratikus Magyarországot kezdtünk építeni, ez még nem indokolna meg semmi különös szimpátiát. Ezt akkor a világáramlat hozta magával; az a világáramlat, mely 1848 ban végig süvített egész Európán és még a nagy orosz pusztaságot sem hagyta érintetlenül. Hogy törvénybe iktattuk a sajtószabadságot és a tanszabadság elvét elfogadva, kimondottuk, hogy mindenki taníthat és tanulhat azt, amit akar, ez is ahoz a bizonyos légáramlathoz tartozott. A magyar nemzetet ezért semmiféle különös elismerés nem illeti. Miért volt hát nagy és dicső a magyar 1848-ban? Azért volt nagy és dicső a magyar nemzet 1848-ban, mert nemcsak megértette a korszellemet és annak megfelelő törvényeket hozott, hanem ezeket a törvényeket martalóc lázadókkal és két császár hatalmas seregével szemben is kész volt megvédeni. Azért érdemelte ki a 48-as nemzedék a külföld utólagos elismerését, mert nemcsak lelkesedni, hanem cselekedni is tudott. Nem csak gyönyörködni tudott nagy i költőjének gyújtó szavaiban, ha- í nem átérezte és követte is azokat. Senki sem akart lenni . . . Sehonnai bitang ember Ki hogy ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. { | És mikor hazánkra törtek hét felől, a Kossuth Lajos hivó szavára tiz- meg tízezer jobbágy és zsellér fiú tépte ki magát az ölelő anyai karok közül; kiürültek az iskolák, elnéptelenedtek a szemináriumok és megszületett a csodálatos ifjusereg, mely nem tudni hogyan támadt, napok szülték, mégis mintha szülte volna három század. Még emlékeznek rá barátaink, hogy ez az ifjusereg elkergette a horvátokat, megverte a rácokat, az oláhokat, csak éppen a cseheket nem verhette meg — a saját nevük alatt — mert a cseheket akkor még osztrákoknak hívták. A mostani „nagy felszabadítók“ akkor az önkényuralom soldatesz- kájához tartoztak és a Branyisz- kónál a vitéz tót honvédeket gyilkolták, Igaz, hogy ezek még job* í ban őket. De talán ezek a legendás harcok, ez a heroikus erőfeszítés sem lett volna elegendő ahoz, hogy a tőlünk távol álló népek tiszteletét és becsülését vívja ki számunkra. Kellett ahoz még más is. Az erkölcsi alap. Kellett hozzá az is, hogy a mi harcunk kétségtelen önvédelmi harc, a 900 éves független Magyarország élet-halál harca legyen azzal a százados törekvéssel, mely a magyart nemzeti önállóságától akarta megfosztani. És a mi harcunk az volt: harc a szabadságért, harc a függetlenségért, harc a nemzeti létért. Ezt a harcot olyan becsülettel vívta meg a 48-ki nemzedék, hogy annak árán elkölthetetlen örökséget hagyott unokáira. Ennek az örökségnek külföldi barátaink előtt magas árfolyama volt. Becsüljétek meg ezt az örökséget és tegyetek erős fogadalmat, hogy a 48-as hagyományokhoz hűtlenek nem lesztek soha. Nem, nem, soha!
