Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-03-06 / 18. szám

Hatvanadik évfolyam. 18. szám. Sátoraljaújhely, 1929 március 6. Heg-Jelenlk hátanként kétiur «sarain ét szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház ZZ. udrr) I I I Zemplén BlSflsetéal ár; Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: H négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP I Nyllttér sőrénként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. -aa». Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. fisára. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiazek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. 9 Lord tanácsa Az ország sorsáért aggódó és a nemzeti egység megte­remtését szorgalmazók lelké­nek nem nagy élemedésére olyan vita folyik a sajtóban, amely nemcsak azért elszo­morító, mert formálisan Lord Rothermere nemes barátunk van a csúcspontjában, de azért is, mett az a hang, amelyik ; az eseményeket aposztrofálja, ma már nemcsak kellemetlen, de súlyos kinövéseket is mutat. Kezdettől fogva az volt az álláspontunk a revízióval kap csolatban, hogy annak olyan átfogó Üteműnek kell lenni, hogy abból ne maradjon ki nemzetünk egyetlen tagja sem. Súlyos veszedelmet rejt ma­gában az, ha a trianoni bé­keszerződés elleni közös ma­gyar frontbaszállás átsiklik a közélet egyes frakcióinak, vagy pártpolitikai alakulatai­nak területére. Az az akció, amit Rothermere lapjában foly­tat, kiemelte a magyar kér­dést a feledés homályából, s millió magyar szív hálája kö­veti nemes barátunk tevékeny­ségét. A próféták tanítványai azonban mindig pápábbak akartak lenni a pápánál s gyakran megtörtént, hogy nagy gondolatok sikkadtak el kezük alatt. Most arról folyik a vita, hogy mit is izent Rothermere nemrégiben? Mondotta e azt, hogy husvétra nagy esemé­nyek bekövetkezését várja, vagy nem. Az illúziókeltés különösen olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyeknek kö­vét milliók erőfeszítése és az igazság alátámasztása által is csak titáni erőfeszítésekkel le­het görditeni, nagyon vesze­delmes. Nagy megnyugvással vesszük a hírét, hogy lord Rothermere éppen úgy látja az események s a várható megoldások körülményeit, mi­ként a higgadtan és reálisan gondolkodó magyarság. Neki is az a véleménye, hogy a magyar kormány és a ma­gyar nép hosszú, kemény és egyesült munkájára van szükség. Bizonyára velünk együtt neki is az volna a leghőbb óhajtása, hogy úgy alakuljanak a külpolitikai vi­szonyok, hogy sokkal keve­sebb erőfeszítésre legyen szük­ség és sokkal gyorsabb ütemű megoldást nyerjenek a dol­gok. A revízió kérdése tehát a népnek és a kormánynak közős erőfeszítését igényli és semmiképen sem viszi előbbre az a szellem, amely kimerül a csodák várásában. Az idő megérleli a gondolatokat, vi­szont a pártoskodás, egyenet lenkedés s az oktalan párt- politikai harc csak megtépázza azokat. A revízió gondolatát nem szabad olyan csemegévé tenni, amelyből a pártéletek csipegetik ki az inyencfalato- kát. Nem monopolizálhatja ezt a gondolatot más, csupán az egységes magyar nemzet, mert az nem pártok ügye, hanem az összességé. A kormány már régóta ha nem is közvetlenül, de közvetve legfőbb gondolatá­nak tartja a revízió kérdésé­nek szolgálatát. Gondosan vi­gyáz arra, hogy minden ügy tárgyalásánál, szerződések megkötésénél semmi olyan ne történhessék, ami prejudi- kálás volna a revízió szem­pontjából. A magyar nép összességének támogatnia kell a kormányt ezen a téren is s ha ez megtörténik, lord Rothermere óhajtását látjuk beteljesedve, amikor közös és céltudatos erőfeszítésre hivta fel a magyar népet és a magyar kormányt. Értekezlet a szfilfikölcsönOk fennakadás nélköli kiutalhafása Érdekében A szőlőkölcsönök iránti kérvé­nyeket elsőfokon tudvalevőleg a községenként alakitott helyi bi­zottságok hivatottak elbírálni. A véleményezési eljárás módja tekintetében kiadott kormánybiz­tosi útbaigazító rendelkezések el­lenére is kezdeti nehézségek e bizottsági eljárások során is fel­merültek. Hogy azonban a jövő­ben a hézagos helyi bizottsági munkálatoknak pótlás végett leendő visszaküldözgetése lehetőleg elke­ríthessék s hogy az említett helyi bizottságok tennivalóik tekinteté­ben közvetlenül és szóbelileg is tájékoztassanak: Széli József fő­ispán, a Tokajhegyaljai Szőlő­gazdálkodási Segélyakció kormány- biztosa folyó hó 4-én délelőtt 10 órára a vármegyeház nagytermébe értekezletre hivta össze a tokaj­hegyaljai községi helyi bizottságok elnökeit, valamint az érdekelt köz­ségek vezető jegyzőit. Az értekezletet megnyitva — elnöklő kormánybiztos közölte a beérkezett bizottsági munkálatok felöli észleleteit, hangsúlyozta a helyi bizottságokra bízott teendők 1 helyes végzésének fontosságát; i majd átadta a szót Pécsi Jenő dr. ny. jogtanár, kormánybiztossági előadónak, aki az eddig észlelt hiányokat részletesen ismertette és azok kiküszöbölése érdekében az értekezlet résztvevőinek meg­felelő felvilágosításokat és magya­rázatokat nyújtott. Az értekezleten többen felszó­laltak, e felszólalások nyomán az egyes kérdések tisztázást nyertek) úgy hogy remélhető, hogy ezek alapján a helyi bizottságok véle­ményező tevékenysége további fennakadás nélkül fog lefolyni, ami viszont a kölcsönök mielőbbi folyósítását teszi majd lehetővé. „Nem beli, nem hell!“ A tdllyai hegyközségi alakulógyülés Múlt hó 26-án délután karó­vásárlási utamból visszatérve, a hegyaljai kis vonaton mentem ha­zafelé s amint Golop felé köze­ledtünk, valami elképzelhetetlen nagy lármára kezdtünk felfigyelni, ami Tállya felé folyton erősbödve tu harsogta vonatunk zakatolását. A hegyektől visszhangzó éktelen orditozás fülkénk utasait mód fe­lett meglepte és egy éppen Tállyára igyekező lengyel borvevőt való­sággal megfélemlített. A leírhatatlan kiabálás okát egy, a gyűlésről elsiető külbirtokostól részletesen megtudtuk, aki szerint a törpe birtokosság szinte lázon- gásszerüen tiltakozik a hegyközség megalakítása ellen, mert a nagyon alacsony borárakrakra hivatkozva, nem vállalhatják annak terheit. Az idegen borvevő első meg­hatottságában rögtön ki is jelen­tette az őt váró ügynöknek, hogy 10 fillérrel hajlandó minden liter borért többet fizetni. Közben vonatunk tovább indult. Uj utitársunk azután részletesen elbeszélte, hogy az összegyűlt sző­lősgazdák zöme a városháza előtti térségen elhelyezkedve, a gyűlést egybehívó főszolgabírónak első két-három mondatát csak addig hallgatta meg, amíg a hegyközség szót ki nem ejtette. Ekkor azután mintegy vezényszóra kitört az egetverő lárma s ott többé senki szóhoz nem juthatott. A megjelent borászati főfelügyelő, kinek hiva­tása lett volna a hegyközség mi­benlétét elmagyarázni, az aggá­lyokat eloszlatni, a félrevezetett embereket felvilágosítani, amint azt — mint több községben birtokos — más ilyen gyűléseken kőrútjá­ban tőle több ízben hallottam, szinte nem beszélhetett. Nem mondhatta meg, hogy szándékos zavartkelfés okából ter­jesztették azt a lehetetlen hirt is például, hogy hegyközség esetén a pásztoroknak lakóházakat kell majd építeni a különböző dűlők­ben, vagy hogy az a szegény kis­ember, akinek pár öles parlagja van, abba csak írásos igazolvány felmutatása mellett mehet ki, hogy bizonyos óráknál korábban nem szabad kimenni a szőlőhegyre, valamint ott csak bizonyos óráig szabad maradni, vagy hogy tartozik majd a szegény napszámos ekkor­tól eddig és csak ennyiért, vagy ennyiért kapálni, permetezni. A szőlőben kint lakni nem szabad, a parlagokon legeltetni nem lehet stb. stb. Mindezek felől fel lett volna vi­lágosítva a félrevezetett nép s meg lett volna győzve és nyugtatva a tekintetben is, hogy ösmerve a szegény szőlősgazdáknak mai ne­héz helyzetét, senkinek az egy

Next

/
Thumbnails
Contents