Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-02-06 / 10. szám
Hatvanadik évfolyam. 10. siátn. Sátoraljaújhely. 1929 febuár 6. Megjelenik hetenként kétese? eierd&n ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház XX. udv) í I Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP | Elöflzetózl ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméteren ként. NyUttér soronként 20 fillér FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »isis. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. smám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen., 9 toronyöp Irta : dr. Dréhr Imre államtitkár Tűz gyulladt ki egy szellem kohójából, hogy láng- ószlopként vezéreljen egy bus nemzetet. Táplálta perzselő hevét a fájdalom, olajjal szította az emberszeretet. Bele- piroslott egy nemzet szégyenétől, bíborban vöröslött egy nép haragjától. Beszéd volt ez a tűz, megvilágítója a magyar éjszakának, Bethlen beszélt. Beszélt arról, mit mindannyian érzünk, beszélt arról, ami szivünkben sajog, beszélt, miről szólnak álmaink, beszélt, miről ébren nem szabad. Nem szabad azoknak, kik kéklő hegyek alján, messze folyók völgyén, dús rónák csöndjében várnak és szenvednek. Ma még Pesten dörög a kormányelnök hangja, hogy holnap már azt a Bakony visszhangozza. Dunántúlnak ősi városában, Veszprémben támad a gondolat: megafont a Bethleni beszédnek, hang erősítőt annak, ki a nemzet jövőjéről, jövendő dicsőségéről beszél. És megmozdul Veszprémnek nagyinultu társadalma, hogy viszhangozza Bethlen szózatát. Viszhangozza és hirdesse, hogy nemcsak a főváros, hanem a magyar vidék is lelkesedik, ünnepel, ha a kishitüek bamba dadogása után végre valahára politikai baritonra ébred. Veszprém megmozdul, ünnepel, mert Bethlen beszédének hódolva a nemzet élniakarásá- nak szelleme előtt tiszteleg. Feledhetetlen estélye volt január hó 15 én az Egységes Pártnak! A program az volt, hogy a párt az esztendőforduló alkalmából ekkor üdvözli vezérét Bethlen István grófot s az üdvözlésre ő válaszolni fog. A klub hatalmas márványtermét zsúfolásig megtöltötte a vacsora érdeklődő közönsége, kétségtelenül csupa olyan férfiú, aki legnemesebb érzéseit és magyar lelkének legjobb kívánságait hozta el. És nekem, mégis úgy tetszett, hogy ami itt körülvesz az nem az újévi örvendezők hangulata, nem azoké, akik ha másért nem, hát régi jó magyar szokásból, ilyenkor félrevágják a but és gondot és azt mondják, legalább mi legyünk vidámak, ha már a sorsunk nem az. Mihelyt konstatáltam ezt a hangulatot már az okával is tisztában voltam. Jóideje volt már akkor, hogy a képviselőház és vele a politika ünnepi szünetét tartotta, már pedig a magyar közéletnek legalább is egy része, mostanában csodálatos hajlamosságot mutat arra, hogy nyomban kishitűségbe essék, mihelyt magára hagyják. Meginog, megriad és védtelenné válik azoknak a közéleti kuvikoknak és egyéb halálmadaraknak a számára, akik mindig itt settenkednek a háttérben és abban lelik perverzus örömüket, ha megzavarhatják mások örömét. Régi partmenti hajósok leírásaiból olvassuk, hogy a hajó a tenger és a levegő nyomban H „ZEMPLÉH" EBEDET! TÜBCHlB fi zipserek rövidre fogott története Irta: Tisza Miksa II. A zipserek nemcsak jeles iparosok, kereskedők, művészek és tudósok voltak, de a harctéri vitézségben sem maradtak magyar testvéreik mögött, amiről nem egyszer s különösen a rozgonyi csatában tettek tanúságot, amikor a zipser bandérium Róbert Károly királyunk javára döntötte el a csatát. így éltünk 800 éven keresztül a legnagyobb harmóniában a magyarokkal, vagyis 1918-ig, amire még visszatérünk. A vasutak előtti korszakban őseink személy- és áruszállítással is foglalkoztak. A személyforgalmat dilizsánszon bonyolitották le. Szepesbéláról Budapestig 4—5 napig utaztak jó időben. Télen, hófúvások alkalmával persze több időt vett igénybe egy ilyen utazás. rémekkel és szellemekkel népesedett be, mihelyt kialudt a parti torony fénye. A magyar közéletnek és közvéleménynek mai idegállapotában szintén kell, hogy a tűz folyton előtte égjen és világítson, mert különben a kétségek és riadalmak serege rontja meg. Azon az estén azután mi is tanúi voltunk, amikor egyszerre felgyűlt az a láng és merész sugarait belelövelte a homályba. Hogy szakadozott fel a borulat, hogy tisztult a látóhatár és mint kotródott vackába és odúiba mindaz, ami nem bírja a világosságot. Úgy nyúlt meg, oly magasságba és hivatásának olyan régióiba Bethlen István, miközben újévi beszédét elmondotta, mint a világitótornyok őre, aki tudja, hogy amikor a tüzet gyújtja, fénypásztájá- val a viharzó tengeren vág utat és ezer és ezer céltalan kalandozót, megrémült tévelygőt vezet haza. A hatás előttem volt, mélységes és közvetlen. Szinte szárnyuk su hogását éreztem az éjszaka madarainak, amint rémülten menekültek és szárnya suhogását a Géniusznak, mely mely előtt bátran lehetett végrendeletet csinálni. Etető állomás helyeinek nyomát ma is találjuk az országutak szélein. Ezek düledező vendéglők és állások, ahol egykor vidám élet folyt, különösen ott, ahol a menő a szembejövő dili- zsánszok, illetve személyszállító postakocsik találkoztak. Az első vasút, melyet a Sze- pességen építettek, a kassa— oderbergi vasút volt, melynek építése ellen apáink egy része a hetvenes évek legelején tiltakozott. A vasutak iránti animozitás különösen Szepesváralján jutott kifejezésre. A vasútépítő társaság ugyanis Szepesolasziból Szepesváralján, Lőcsén át akarta építeni a fővonalat Oderberg felé. Azzal érveltek a szepesváraljaiak, hogy semmi áron sem engedik meg, hogy a vonat az ő földjüket szelje át. Így abba maradt ezen terv éslglónak építették a fővonalat. Amikor aztán Igló mesés fejlődését látták és Szepesváralja rohamos hanyatlását tapasztalták, helyiérdekű szárny vonalat építettek a szepesoiaszi fővonalhoz. Popráddal meg az törmegjelent. Énnek a tűznek, ennek a fénynek a színei ragyogták be az arcokat és az a hatalmas embertömeg ujjongva ünnepelte, hitem szerint, nem a szónokot, hanem a saját csorbithatian hitének, a magyar jövőbe vetett bizalmának visszatérését. Lehetetlen is lett volna mene- kedni ennek a látványnak és ezeknek a szavaknak a hatása alól! Ha Bethlen István, aki a legtöbbet veszítettek között van, mert a hazából is igazi hazáját veszítette el, ha Magyarországnak, kivételesen nagyhatalmú kormányelnöke, aki a legmagasabbról látja át dolgaink összefüggését és intézi sorsunkat, ha ő áll ily sziklaszilárdan bizalmában, ily acélgerinccel és mozdithatatlanul, ha szellemének reflektorfényénél ő mutatja meg a tengernek még nyugtalan, de már járható arculatát és ő mondja nekünk, hogy hazatalálunk: akkor mit akarnak még itt a pocsolya békái, rohadt odvaknak halálmadarai 1 Egész lelkemmel és testvéri szeretetemmel üdvözlöm Veszprém nagyszerű megtérít, hogy a vasútépítő társaság nem vette föl tervébe Poprádot s üánóctól egyenes vonalban Líptó- nak vezetett volna a vasútvonal. Húsz Dávid érdeme, hogy a tervet megváltoztatták és Poprád aránylag még nagyobb fejlődésnek indult a vasúti állomás revén, mint Igló. A kassa—oderbergi vasút forgalomba helyezése és a gyáripar rohamos térhódítása a zipserország viszonyait is lényegesen megváltoztatta. A hires céhes kézműipart háttérbe szorította a gyáripar, mellyel nem tudott versenyezni. A szepesi iparosok nagy része kénytelen volt Amerikába kivándorolni. Kis földjét, házát a kevés igényű galíciai tót elem vette meg, ami különösen Lubló, Podolin, Szepesbéla és Leibic környékén öltött nagy arányokat. Iglón, Pop- rádon, Késmárkon és Lőcsén, valamint a Magas-Tátra alatti német falvakban meghonosult a bérkocsiipar, mely különösen a nyári hónapokban, az idegenforgalom idején volt jól jövedelmező kereseti forrás. így sok iparos bérkocsitulajdonos lett a Szepességen,
