Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-05-26 / 37. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1929 május 26. ros ember DORCO cipőt uesi q nyárra '"ifiért nagy az értéke és kicsi az. ára. JDorco vátdiegju rá van verve a talpára. Mi erre nem. _ügu&l natfif leszen a kára . A kormánybizlosság ezen elő­zékeny magatartása azonban nem járt a kívánatos eredménnyel, mert a támadások azóta megismétlőd­tek és ma már attól lehet tartani, hogy untalan folytatódni fognak, ha a kormánybiztosság nem siet minden igénylést — akár indo­kolt és jogosult ez, akár nem, legalább is 100%-ban kielégíteni. Mi azonban, az előzményekből vonva le ezen következtetésünket, egészen biztosak vagyunk afelől, hogy Tokajhegyalja komoly ité- lőképességü és józan megfonto­lással biró közönsége nem azono­sítja magát ezekkel a komolytalan okvetetlenkedésekkef és kellő ér­tékükre szállítja le azokat a mi alappal sem biró támadásokat, melyeknek egyik-másik fővárosi lap anélkül ad helyet, hogy előze­tesen meggyőződött volna a panasz alaposságáról. A Hegyalja közönségének jól kell tudnia, hogy Széli József fő­ispán hosszú időn át, — mert a kor­mány nem honorálhatta teljes egészében a Tokajhegyalja rekon­strukciójára vonatkozó tervezetét — elhárította magától a kormánybiz­tosi megbízatást s csak akkor vállalta, mikor a Tokajhegyalja érdekeltségei erre nem is egy al­kalommal küldöttségileg is felkér­ték, mikor akciót indítottak a hegyközségek, hogy a kormány- biztosi tisztség elvállalására őt szinte rábírják. Jól emlékezünk súlyos egyének ajkáról a Hegy­alja közönsége nevében elhang­zott olyan kijelentésekre, hogy a Tokajhegyalja jobb jövőjét egyedül Széli József főispán kezébe letéve látják biztosítottnak s kér esve-ke­resték az alkalmat, hogy a főis­pánt a Tokajhegyalja ügyében a legmesszebbmenő bizalmukról biz­tosítsák. Épen ezért nem hisszük, hogy a jobb jövő lehetőségeit józanul mérlegelni tudó tokajhajhegyaljai közönség, amely azzal is tisztában van, hogy a kölcsönakció csak egyik etappja a Hegyalja talpraálli- tásának, a legmesszebbmenően el nem ítéli az ízléstelen egyéni ak­ciókat s nem várja azt a kormány- biztostól, hogy a vélt és alapnél küli sérelmeiket hánytorgató és magukat meggyőzni amugysem ] engedő gáncsoskodókkal unos-un- I tálán hírlapi polémiát folytasson, j A Tokajhegyalja közönsége bi- j zonyára nem engedi magát meg­téveszteni ezektől a disszonáns hangoktól és jól tudja azt, hogy a kormánybiztos-főispánt az akció önzetlen lebonyolításában — hi­szen a kormánybiztosi megbízatás reá nézve különben is nagy elfog­laltsága mellett csak rengeteg munkát és fáradságot jelent — a közönség érdekén kívül semmi­féle egyéb tekintetek nem vezetik s a rendelkezésére bocsátott ösz- szeget azon helyekre juttatja, ahol az célját a megszabott elvekhez képest szolgálhatja és szolgálni fogja. A legutóbbi panaszos levél írója, oly értelmű kijelentést tett, hogy ő az egész kölcsönakciót két hét alatt lebonyolítaná. Igen, lehetsé­ges volna a legrövidebb idő alatt is egy kocsiderékba rakni a 2,200.000 pengőt és szétszórni a Hegyalján. Azok, akik épen olyan könnyel­műek a kijelentéseikben mint fe­lületesek panaszos cikkeik adatai­nak felsorolásában szemelő! té­vesztik azt, hogy a Tokajhegyalja érdeke és jövője sokkal magasabb szempont, semhogy azt türelmetlen egyéni, önző és teljességgel jogo­sulatlan érdekek kielégitése irá­nyíthatná. De semmi esetre sem befolyásolhatják az ilyen egyéni akciók további működésűkben sem a bizottságokat, sem a kormánybiztosságot és a vélt sé­relmeknek a nagy nyilvánosság előtt való felhánytorgatása semmi esetre sem bírhatja más eljárásra az ügyeket az igazságosság, mél­tányosság és jogszerűség elveinek szigorú alkalmazásával intéző té­nyezőket. Végezetül — módunkban állott a Központi Bizottság egyik elő­kelő tagjával beszélgetést folytatni« aki aképen informált bennünket, hogy a bizottság minden ülésén a miniszteri rendelet határai között a legnagyobb jóindulattal intézi el a kölcsönkérvényeket, minden igénylőnek — a jogosság és mél­tányosság határain belül, a legna­gyobb összeget kívánja juttatni s e törekvésében legelső támogatója a bizottságnak az elnöklő kor­mánybiztos, aki adminisztrációs téren is, lehetőség szerint, figye­lembe veszi a bizottság előterjesz­téseit. Kivándorlási bűnügy ^tár­gyalása Sátoraljaújhelyen Az elsőrendű vádlottat 78 rendbeli csalás és sikkasz­tással is vádolják A budapesti törvényszék Szemák- tanácsa szerdán kezdte meg a ki­vándorlásra csábítás, sikkasztás és 78 rendbeli csalással vádolt ifj- Wolf György pestszentlőrinci lakos és a kétrendbeli bünsegédséggel vádolt Walleshausen Sándor és Jankovics Lőrinc hajóstársasági alkalmazottak büntetőügyét. A vádlottak tagadták a terhűkre rótt bűncselekményeket. Az első­rendű vádlott előadta, hogy a sá­rospataki és hercegkutiak fordul­tak hozzá, hogy intézze el kiván­dorlási útlevelüket s e tevékeny­sége sürgetésekből állott. A felek az utazási költséget adták neki. Tagadja azt, hogy Sárospatak és környékén a hajózási társaság iveit osztotta ki. A szerinte felülvizsgált Útmutatót 2500 példányben akarta terjeszteni. Ennek költségeire fo­gadott fel kauciós alkalmazottakat s azt állítja, hogy ezek tudtak ar­ról, hogy mibe fekteti be a kau­ciójukat. A szerdai főtárgyalás a terjedelmes vádiratok és a vád­lottak kihallgatásával ért véget. Péntekre a sárospataki tanuk lettek beidézve. A tanuk vala­mennyien 1—1 millió koronát adtak át a vádlottnak, hogy út­levelüket megszerezze, vagy elő­mozdítsa, de útleveleiket nem kapták meg. A tanuk egy része azt vallotta, hogy az útlevél be­szerzésére és nem sürgetésére adott pénzt. Voltak olyanok is, akik soha nem is látták a hajó­zási irodát, ahol a kivándorláshoz szükséges útlevél váltásához az első lépést, a kérdőív kitöltését kellett volna megtenni. Ha postán küldték be pénzt akkor is min­dent elintézett, illetve el nem in­tézett a vádlott, akitől pénzüket sem kapták vissza azok, akik a törvényszék előtt a pénteki nap folyamán ki lettek hallgatva. Tud­nak arról is azonban, hogy többek ügyét elintézte. A vádlott meg­büntetését nem kívánják. A szombati főtárgyalás során a sárospataki tanuk vallomása közül csupán a Kovács József vallomása említésére méltó, de ez is inga­dozó. Wolf ő előtte arra hivatko­kozott, hogy összeköttetései révén első transzportra szerez útlevelet. Ha nem ígérte volna 1926 őszére az útlevelet, úgy nem foglalkozott volna tovább a kivándorlással. A hercegkuti tanuk annyiban különböznek a többiektől, hogy ezek egy része kívánja a vádlott megbüntetését. Mathisz Márton azt vallja, hogy Wolf kedvet csi­nált nekik a kiutazáshoz és a boros pincében tárgyalva Ügynök­nek adta ki magát. Kétmilliót adott a vádlottnak s útlevelet nem kapott. Vallomására meges­ketik. Götti Fülöp vallomásában elmondja, hogy Matisszal közvet­lenül a Wolffal történt beszélgetés után hangoztatta, hogy Wolf ügy­nöknek mondja magát. A kérdő­ívet nem ő irta alá. Wolf meg­ígérte, hogy az első transzporttal mehetnek Kanadába. Szemük Jenő dr. tanácselnök a tárgyalás folytatását hétfőn d. e. 9 órára tűzte ki. —t. HI I ZE3 3=2 3ST. — A „ftlösök emlékün­nepén“ a programtól eltérőleg az istentisztelet a gör. kát. temp­lomban fél 9 órakor, az izraelita templomban pedig fél 11 órakor lesz. — Rokkantak kapják az nccai tagylaUárnsltftil engedélyeket. A meleg idő az uccára hozta a fagylaltárusitó ké­zikocsikat is. Az árusítók azonban — kormányrendelet folytán — csakis rokkantak lehetnek s igy kizárólag az ő részükre ad a vá­ros engedélyt az uccai fagylalt- árusításra. A város polgármestere felhívja a rokkantakat, hogy azok, akik engedélyre igényt tartanak a városházán az 5. számú szobában terjesszék elő ily irányú kérelmüket. AZ ORSZÁGOS HJRÜ RKUSZGAZDAG 0 művésszel, számos idomított fajiéval - legyek a jdavathy-tőzsdében válthatók

Next

/
Thumbnails
Contents