Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-10-03 / 71. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1928 október 3 Aladár alispánt, boldog mosollyal gyönyörködve a színes képben: a zászlóanyákat, pávai Mátyás Sán­dor, az OTT társelnöke képvise­letében is vitéz Szobotich Emil kér. testnevelési felügyelőt, hon­védtisztikarunkat, id. Meczner Béla felsőházi tagot, dr. Orbán Kálmán polgármestert, Lehoczky Sándor törvényszéki elnököt, Emődy László tanácselnököt, Bernáth Béla és gróf Hoyos Viktor főszolgabirákat, a város egyéb notabilitásait és a leventeügy irányitóit. Az ünnepség első száma a Him­nusz eléneklése után a zászló át­adása volt, amellyel kapcsolatban ár. Dómján Elek ev. főesperes mondotta az ünnepi beszédet. Ezt követte a zászlószögek beverése, elsősorban a zászlóanyáké. Az előkelő közönség és a levente- tábor zajos tetszése és éljenzése mellett folyt le ez az ünnepélyes, a magyarság széttagolhatatlansá- gát igazoló gyönyörű aktus. A zászlóanyák egymásután léptek a zászló elé. Br. Waldbott Frigyesné Mária Alice kir. hercegnő pom­pás nemzetiszinü szallagot köt a zászlóra és zugó éljen fogadja e jelmondatát: — „Isten áldja meg ezt a zászlót és a vitéz zempléni leventéket 1“ Ezt követőleg gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőné — „Ha Isten velünk, ki ellenünk I“, Széli Jó- zsefné főispánná — „Leventék! Érezzétek át a nagy, szent hiva­tást, ami rátok vár. Rákóczi me­gyéje leventéi, legyetek mindig büszke magyarok!* hatásos jel­mondat kíséretében, a közönség lelkes, tüntető éljenzése közben elhelyezték zászlószögeiket. Ber­náth Aladár alispán, vitéz Szobotich Emil kerületi testnevelési felü­gyelő, valamint közéletünk igen sok kitűnősége és vármegyei éle­tünk úri társadalmának előkelő reprezentánsai verték be zászló­szögeiket a díszes, piros-kék vár­megyei színeket képviselő zászló rudjába. Most az előbb diszfelvonuláson résztvett leventék küzdelme kez­dődik. A győztese a vándordijat, a vármegyei levente zászlót nyeri el és a szakasz minden egyes tagja 1 — 1 ezüst érmet. Zenekiséret mellett kezdik a szabadgyakorlatokat, melyek be­mutatását követik az atlétikai szá mok valamint a vándorzászlóért való küzdelem, melyért a délelőtti előmérkőzés után a döntőbe jutott semjéni, ricsei, bodroghalomi és újhelyi szakaszok küzdöttek. A leventeoktatók vezetése alatt egymásután vonulnak fel a disz- szakaszok. Már a kezdetnél lát­szik, hogy a zsűrinek igen nehéz dolga lesz, mert a döntőbe jutott szakaszok egyformán precízül hajtják végre gyakorlataikat. A ka­tonás fegyelemmel felvonuló sem­jéni szakasznak méltó ellenfele a szintén bodrogközi, ricsei szakasz. A bodroghalomi leventék azonban .katonás fegyelem és a gyakorlatok precíz kivitele tekintetében felül­múlták az előbbieket, valamint az újhelyi szakaszt. Zádor János le- , venteoktató a legnagyobb elisme­rést érdemlően tanította be a győztes leventéket és igy méltán nyerték el a vándordijat. A sátor­aljaújhelyiek szakasza a bodrog halomi szakasz után következett, de még ez sem akadályozta meg azt, hogy a közönség sok tapssal jutalmazza az újhelyiek szakaszát. Alapos munkateljesítményt nyúj­tottak mindannyian. Szabadgyakorlatok közben az egyéni versenyszámok is gyorsan peregtek le. Ezek sikerét azonban, különösen a futásnál, távol- és magasugrásnál nagyban befolyá solta a kedvezőtlen időjárás. A közönséget legjobban megkapta Petőfi: Egy gondolat bánt enge- met. . . cimü költeményének életre hívása. Kossuth élőképe a hár­mashalmon, Petőfi megjelentetése és halála Segesvárnál, mind olyan megrendítő, gyönyörű részletei ! voltak az ünnepélynek, hogy ezért I a lelkes közönség külön elisme­rését is kiérdemelték az agilis rendezők. A bemutatott tüzoltógyakorlat is elismerést váltott ki s felettébb szép volt a magyarruhás lányok sze­replése. Remek volt a levente vo­nós-zenekarral kisért magyarszóló tánc, valamint a bemutatott falusi idill. Ezután következett a vármegyei leventéknek tömegben való felál­lítása. — A vonal előtt Bernáth Aladár, a testnevelési bizottság elnöke tartott záróbeszédet. Sza­vaiból tisztán érzett a teljes meg­elégedés. Mondataiból kicsengett a leventékbe, a leventeintézménybe, a levente helyi és központi ve­zetőibe, a haza jövőjébe, a régi bérces határba Magyarország fel­támadásába vetett megrendithetet- len hite. Szavainak hatásáról a kigyuló tekintetek, a kipiruló arcok s a leventék lelkében fakadt s a nem érdemelt — trianoni — szenny­határon e pillanatban keresztül­vágtató elszánt gondolatok tehet­nek tanúságot. Beszéde végén Bodroghalom község leventesza­kaszának nyújtotta át a vándor­útra indított leventezászlót. A dijak kiosztása után Taugner József vm. testnevelési felügyelő intézett szózatot a leventékhez és a közönséghez, melyet mint egyik legmegszivlelendőbb részletét az ünnepségeknek, itt egész terjedel­mében közlünk. Királyi fenség! Mélyen tisztelt ünneplő közönségI A történelem tanárai önérze tesen valják, hogy a történelem az élet tanítómestere. Viszont vannak az élet vegyészei között sokan, akik azt mondják: a tör­ténelem csak mese, mely nélkü­lözi az igazi tudománynak azt a legfőbb kellékét, hogy előrelátó legyen, vagyis Jövendölni tudjon. A történelem lehet az élet ta­nítómestere, de csak akkor, ha tanítását megértjük és meg is szívleljük. Itt fekszik a súlypont. Siket mellett hiába szólalnak meg a legmélyebb, a legbusabb vagy legvidámabb akkordok, ép oly hiábavalók a történelmi igaz­ságok, ha nem tudunk, vagy nem akarunk az igazságok nyújtotta tanulságokig felemelkedni. Ez pedig a mag, ar társadalomnak súlyos betegsége. A mai társa­dalom a könnyed ábrándképek rabja, nem érzi hiányát a hatodik érzéknek, amit legszívesebben a valóság érzékének neveznék. Mi a valóság? Az eke szarvától eljutottunk a traktorig, a szekértől a szédületes gyorsasággal haladó autóig, re­pülőgépig, a postakocsitól a rá­dióig és vájjon meddig jutott is- kolánkivüli ifjúságunk : valljuk be őszintén, alig valamivel tovább, mint évtizedek előtt állott. Ho­gyan állja meg helyét ifjúságunk ezen uj miliőben, ha nem gon­doskodunk arról, hogy az is ha­ladhasson a kor szellemével. Megdönthetetlen történelmi igaz­ság, hogy a mely nemzet nem gondoskodott a fejlődés, a hala­dás útjáról, zsákmánya lett az idegen értelemnek. A szerencsétlen kimenetelű vi­lágháború megfosztotta nemzetün­ket egyik leghatalmasabb intéz­ményétől, attól, mely megtanította a tömegifjuságot hazafias gon­dolkozásra, fegyelemre, fokozta értelmiségét, gondoskodott arról, hogy a jövő nemzedék testben és lélekben megedződjék. Ennek a hiányát kívánja pó­tolni levente intézményünk, mely­nek fenntartása és fejlesztése nagyfontosságu nemzeti érdek. Nemzeti érzések ápolása és a honmentő ifjúság testi és lelki megedződése és hazafias szellem­ben való nevelése nélkül nincsen feltámadás. Történelmi csonka Zemplén­vármegye közönsége megértve levente intézményünk nemzet- fenntartó fontosságát, illusztris és minden nemes és jó iránt lelke­sedő alispánjával az élén, hazafias készséggel állott a levente intéz­mény szolgálatába s úgy hivatali, mint társadalmi téren fáradhatat­lanul közreműködött nemes cél­jaink elérésében. Fogadja Méltóságod és e vár­megye hazafias közönsége ezen alkalomból őszinte hálás köszö- netünket. Külön meg kell emlékeznem alispánunk kiváló munkatársairól, a járások főszolgabiráiról és a jegyzői karról, akik hatáskörük­ben minden lehetőt elkövettek levente intézményünk előbbrevi- tele érdekében. Fogadják ők is elismerésünk és őszinle köszöne- tünk nyilvánítását. Méltóságos Alispán Ur! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Én úgy érzem, hogy ha a jövő nem­zedék testi és lelki nevelése ér­dekében összefogunk s erőinket egyesitjük, úgy el kell jönnie a feltámadás dicső nagy napjának. Adjon a Mindenható mindnyá­junknak szebb jövőt 1 Jíősi emlékmű leleplezése Sárospatakon A sárospataki állami tanítóképző- intézet vasárnap délelőtt díszes keretek között leplezte le az inté­zet harminc hősi halottja emléké­nek megörökítésére az intézet dísztermének falában elhelyezett és Sződy szobrászművész munká­ját dicsérő, karrarai márványból készült emlékművet. Az ünnepsé­gen Széli József főispán a vallás- és közoktatásügyi minisztert, Lencz Albin tábornok a honvédelmi mi­nisztert és a honvédfőparancsno­kot, Bernáth Aladár alispán a vár­megyét, v. Aranyossy László vitézi székkapitány tizennégy vitézzel együtt a vitézi széket, a miskolci ve­gyes dandárparancsnokságot tiszti­kari küldöttség élén Petrik Ernő őr­nagy, a saujhelyi honvédzászlóaljt vitéz dr. Rajnay Viimosszázados képviselte, dr. Tomcsányi Boldizsár a tanfelügyelőség, dr Mátyás Ernő a főiskola képviseletében vet­tek részt. Ott láttuk továbbá Hoyos Viktorgr főszolgabírót, Sarudy Ottó kir. főigazgatót, a miskolci és nyíregyházai tanítóképző intézetek küldöttségét, a helybeli összes is­kolák, a hivatalok, a társadalmi egyesületek kiküldötteit és Sáros­patak úri társadalmának szine- javát. Sarudy Ottó kir. főigazgató, Kovács Dezső igazgató, vitéz Ara­nyossy László vitézi székkapitány, Petrik Ernő őrnagy mondottak emlékbeszédet. Felsőmagyarország legolcsóbb bevásárlási forrása! yn Dusán felszerelt raktár. Valéöí angol férfiöl­töny, felöltő, zsakett és frakk szövetek nagy választékban. MOSKOVITS HERMAN SÁTORALJAUJELy Posztó és gyapjúszövet áruháza Rákóczi ucca (Kispiac) Szolid, szabott árak! — Alapítva 1906-ban. Szörmeraktár Jfői kosztüm kelmék Jfői szövet különlegességek állandó nagy választékban

Next

/
Thumbnails
Contents