Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-09-30 / 70. szám
< tvenkilencedlk évfolyam. 70 szám. Sátoraliaujhely, 1928. szeptember 30. Megjelenik hetenként kétezer eserdén ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I I Előfizetéal ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetőiek: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. BS&m FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. axám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 6yinge viszonválaszok Magyarország delegátusa Apponyi Albert egy hatalmas és mély benyomást keltő be szédben vázolta Magyarország álláspontját mindazokkal a kérdésekkel kapcsolatban, a melyek az utódállamok álnok magatartása folytán egyre nagyobb súlyt és fontosságot nyernek. Megcáfolhatatlan megállapításai ugylátszik nagyon fájtak a románoknak és a cseheknek, mert román részről Comnen delegátus, cseh részről pedig Ossuski delegátus igyekeztek érveinek erejét meggyöngiteni, azonban nem nagy sikerrel. A román delegátus beszéde az őszintéden állításoknak hal- mazásánál egyéb nem volt, mert ugyan ki fogja elhinni Romániának, hogy szeretne leszerelni, amikor az egész világ előtt ismeretesek azok az erőfeszítések, amelyeket hadserege fejlesztése érdekében tesz. Csak gúnyként han- gozhatik el épen román részről az a vád, hogy azok az államok lennének a béke és a most fennálló rend megza- varói, amelyek a szomszédok katonai fegyverkezése miatt panaszkodnak. Nyilván Comnen itt Magyarországra tett célzást, de szeretnénk tudni, hogy amikor egy nemzet békés utón kéri a vele elkövetett rettenetes és szinte elviselhetetlen igazságtalanságok jóvátevését, ez vájjon a béke megzavarásá é s vájjon nem igaz-e, hogy az utódállamok mérhetetlen katonai fegyverkezést folytatnak. Épen az a Románia beszél morális leszerelésről, amely az optáns- perben követett magatartásával a morált a legszörnyübb módon arculcsapta? Az a Románia beszél demokráciáról, ahol a demokrácia legföljebb abban nyilvánul, hogy igen széles rétegek számára teszi lehetővé a lopást s ahol a korrupció és a szuronyok ereje dönti el a képviselő választásokat? A cseh delegátus sem dicsekedhetik azzal, hogy az igazsághoz alkalmazkodott. Mégis csak nevetséges Apponyi húsba és vérbevágóan igaz szavairól úgy nyilatkozni, hogy ezek oly súlyosak, hogy alkalmasak a dunai államok atmoszférájának megmérgezé- sére. Igen ez az atmoszféra kétségtelenül meg van mérgezve, de ezt nem Apponyi szavai és nem Magyarország magatartása mérgezték meg, hanem a trianoni bészerződés. Nem lehet azt várni egy országtól, amelynek csak egyharmadnyi területe és valamivel több mint egyharmadnyi lakossága maradt meg, hogy dicsőítse azt a békeszerződést, mely mindennek az oka s örömmel boruljon az utódállamok delegátusainak nyakába, mert voltak olyan szívesek álnok magatartásukkal, hamis adataikkal és erőszakosságukkal ezt a katasztrófát felidézni. Mi is elismerjük, hogy Magyarország és szomszédai között nincs meg az az erkölcsi és politikai atmoszféra, amely barátsági szerződések megkötését lehetővé tenné, de kérdezzük, hogy ki ennek az oka? Mi senkitől Heti problémák Körmendy Árpád. Én mint régi ösmerőst üdvözlöm Körmendy Árpádot Ujhelyben és örülök, hogy megtehetem ezt, mert az ő megjelenése egy művészi élményekben gazdag estét jelent majd nekem. Körmendy Árpád operaénekes az az ember, aki már pályájának kezdetén, a legelső fellépésével felhívta magára a hozzáértő közönség figyelmét és amit csak kevesen érnek el, ő meg is őrizte a kritikának ezt a felfigyelését művészi törekvéseinek egész utján, sőt fokozta is azt. Annál is inkább elismerésre méltó ez az eredmény, mert jól tudjuk, hogy éppen a basszus az az orgánum, amellyel a legnehezebb a hangverseny pódiumán érvényesülni. Körmendy Árpád már mint operaházi tag megmutatta, hogy 6 ura ennek a nehéz orgánumnak és hogy művészi képzettsége által határozottan arra hivatott, hogy sem raboltunk semmit, mi nem lettünk nagy államok, más ország testéből és véréből, nem sajátítottunk ki egy dolgozó és küzdő nép évszázados munkája által megalkotott intézményeket, nem ültünk bele gőgős, de haszontalan urakként olyan örökségekbe, amelyeket másként mint rablással megszerezni nem lehetett. A román és a cseh delegátus folyton a békéről szónokoltak, de aki a tényeket ismeri, ezt másra, mint a legnagyobb álnokságra nem magyarázhatja. A béke nem abban áll, hogy ajkukon hordjuk e szót, hanem hogy cselekszünk érte. Azt hisz ük, hogy a mai helyzet alapján a A Törvényhatóság ö A törvényhatósági bizottsági tagok gyérebb érdeklődése mellett nyitotta meg Széli József főispán ma délelőtt 10 órakor a Törvényhatóság őszi rendes közgyűlését, melynek megszokottan zavartalan lefolyása ezúttal is a tárgysorozaton fekvő ügyek legkörültekintőbb előkészítéséről tett bizonyságot. kisantantnak kellemes volna egy kezes bárányszerü Magyarország, de annyira mégsem jutott még a magyar nemzet, hogy arra sem volna ereje, hogy a torz és szörnyű igazságtalanságokat újból és újból a világ szeme elé tárja. Magyarország igenis akarja a békét, de azt a békét, amely igazságot szolgáltat neki s amely lehetővé teszi, hogy nemzeti múltjához s a kultúráért hozott áldozataihoz mért tisztességes állami létet folytathasson. Ezt a jogot és ezt az erőt semmiféle hang, felszólalás tőlünk el nem vitathatja, mert lehetetlen, hogy rablók diktáljanak a világnak erkölcsi álszabályokat. ii rendes közgyűlése Sátoraljaújhely, 1928. szept. 28. A kormányzó köszönő iratot intézett a Törvényhatósághoz, a 60-ik születésnapja alkalmából hozzá intézett hódoló üdvözlésért. Dr. Wekerle Sándor pénzügy- miniszter leiratban tudatta a Törvényhatósággal pénzügyminiszterré történt kinevezését. A közgyűlés a leiratot tudomásul vette s a pénzügyminisztert támogatásáról biztosította. eoben a zsánerben az elsők közé I emelkedjen. Körmendy Árpádnak — nem hallgathatom el — van azonban egy nagy hibája, ám lehet, hogy j éppen előnye ez. A nyugtalanság. — Ma talán az Operaház első basszistája lehetne, ha erőt nem vesz rajta a művészemberek örökké égő nagy vándorösztöne és elhagyva szép sikereit, jövő biztatását, váratlanul külföldre nem szerződik. Két évig Olaszországban. Gyönyörű két esztendő volt ez. A művészi kiélések ragyogó napjai. Sok siker, ragyogó kritikák, elismerés és szeretet, de ami a legfontosabb, nagyszerű fejlődés. Hangban és technikában. Körmendy Árpád előtt, olaszországi sikerei révén, megnyílt a nagyvilág. És ismét jellemző Körmendy. Ár-* pádra, hogy amikor képességeivel kiverekedte magának az elismerést és meghajolt előtte a kritika szin- pompás zászlaja, akkor ismét elindult uj országok uj sikerei felé. A soha nem múló nyugtalansága és tanulni vágyása vitte. Azután hazajött. Pesten kíváncsian néztek hangversenye elé, mely után olyan ünneplésben volt része, amely a legnagyobb reményekre jogosította öt. Művész család művész sarja Körmendy Árpád. Bátyja, Körmendy János, ma is az Operaház basszistája, rokona Körmendy Kató pedig a budapesti Városi Színház énekes naivája. Gyönyörű hanggal megáldott család ez. — Nekem Körmendy Árpád régi ös- merősöm. Sok hangversenyét és operai fellépését élveztem már és én örömmel köszöntöm őt, hogy újabb olaszországi útja előtt — hova uj szerződése szóllitja — országos turnéján hozzánk is eljött, hogy egy estén énekművészeiében gyönyörködjünk. Körmendy Árpád kulturált hangú énekművész és tudom, hogy külföldön ismét oly meleg hangon fogja őt méltatni a kritika, mint tette azt azelőtt és amint a magyar sajtó is elismerte minden szereplése nyomán. , Szinetár György.
