Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-09-08 / 64. szám

Ctvenkilencedlk évfolyam. 64 szám. Sátoraljaújhely, 1928. szeptember 8, Megjelenik hetenként kóteser eserdén ée esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I í I Zemplén El8diétáéi ár: Negyedévre . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hlrdetéeek: § négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. s>ám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. exam. gvaioknak édes testvérei let­tek : együtt örvendeztek, együtt szenvedtek nyolcszáz éven át, mig Trianon nem szakította el őket egymástól. A térképen el vannak egy­mástól választva, de lelkileg annál erősebben simulnak egymáshoz, mert a testvéri rokonérzést a lelkekből kiöl- dösní még a „mindenható“ cseheknek sem lehet... Hiába van békeszerződés, hiába van Kellog-paktum, melyben a cseh szellem dominál, a 2ip- serek soha sem lesznek hálát­lanok azok iránt, akiknek uj hazájukat köszönhetik, azt a hazát, melyben nyugodtan, megelégedetten élhettek nyolc­száz esztendeig... Mi már 1917-ben indítot­tunk mozgalmat a nyolc^záz éves jubileum megtartása ér­dekében, amit okmányokkal igazolni tudunk; tehát oly időben, amikor még senki sem tudta, illetve sejtette, hogy a Szepesség, a szép kis Zipserország katasztrófa előtt áll, melyet a cseh invázió előidézett. A Felvidék, mely­nek világitó szövétneke a kis Zipserország volt, ma úgy néz ki, mint a tatárjárás után. — A fejlett szellemi élet, az ipar. a kereskedelem a minimumra leszállítva. A tudományt és műveltséget terjesztő taninté­zetek bezárva, a gyárkémé­nyek leszerelve, a kereskede­lem Prágára irányítva. És az egykor virágzó idegenforga­lom? Mindent tönkretettek a „felszabadítók.“ De mégsem ! Áll még a Magas-Tátra. De nem lehetetlen, hogy lerom­bolják a Magas-Tátra csúcsait is, melyek könnyes szemmel tekintenek Magyarország felé. Hallatlan dolgok történnek a Felvidéken, a Szepességen és ezeket a vérfagyasztó jajkiál­tásokat nem hallják Genfben ? A sötét középkorbeli spanyol inkvizíció működik a „felsza­badult“ területen és a „civili­zált“ világ hallgatólag tudo­másul veszi a kegyetlenkedé­seket. Kémrendszerűk minden képzeletet felülmúl és jelsza­vuk: „a magyarok és a ma­gyarónok pusztuljanak!“ Nekünk, zipsereknek köte­lességünk szót emelni a Fel­vidéken, a Szepességen tiz év óta dúló lelki hadjárat ellen ; nem nézhetjük tovább tétlenül, Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 9 Zlpsereh nyolcszáz éves jubileuma Irta: Tisza Miksa ny. r. főtanácsos. Köztudomású immár, hogy őseink zöme a tizenegyedik század folyamán vándorolt be a magyar királyok hívá­sára Szászországból és Fland­riából a Magas-Tátra, a Kár­pátok legmagasabb hegysége alatt elterülő síkságra, mely abban az időben évszázados rengeteg volt. Őseink eleinte primitiv gerendaházakban lak­tak, melyek hasonmása a rutén vidéken ma is található. De már a tizenkettedik században kőanyagból készültek a házak. Városokban emeletes házak jelezték a kulturális különb­séget. A huszonnégy szepesi város a tizenkettedik század végén már teljes virágzásban állott. Őseink rendkívül ön­érzetes, szerény és erényes, jóindulatú emberek voltak, akik érzésben a magyarokkal teljesen összeolvadtak, a ma­Heti problémák Ácsorgás a mozi előtt. Ez a mozi előtti ácsorgás tu­lajdonképen olyan előétel féle, étvágy csináló csemege a mozi­menü előtt, amikor a férfiak neki- dülve a falnak, vagy őgyelegve a kőkockákon holmi cigarettaközi bámulásra készülnek, mig a nők meglebbentik édes fürtjeiket, di­vatosra gyűrik fel kabátjuk gallér­ját, mélyen és puhán gombolkóz- nak be a simogató kelmék sely­mes öleléseibe és szavaikkal bele­merülnek az elképzelt divatlap legújabb kreációjának lecsepülé- sébe és élvezetébe. Váratlan és szándékos találko­zások örömei hurrognak a leve­gőben itt a mozi előtt, másnapi ebéd megállapítások és erkölcsi érdemrendeket osztogatnak itt egy­más között a mindig másokkal törődő emberek. Kisebb és nagyobb emberkarikák képződnek a bejá­ratok előtt a bejárati villanyok alatt divatbemutatóhoz hasonló felvonulás csillog és fodrász ver­senyszerű hajkoronák díszelegnek. Mindenki önmagát figyeli és ter­mészetesen másokat. Az ember­boglyában — mint apró, türelmet­len gyikok — rikkancsok futká- roznak és hangos nemtörődömség­gel pocsékolják vézna tüdejük gyenge erejét. Szép ez a színes embergyürü a mozi előtt. Valóságos kis társada­lom. A mozi társadalma elvekkel, vágyakkal, rejtett szerelmekkel, filozófiával és kasztrendszerrel. Ezt a jellegzetes csoportbeosztást né­hány fillérnyi helyárdifferencia te­remtette. A páholyközönség a mozitársa­dalom arisztokráciája. Tagjai ki­mértek és előkelőek. Az előadás alatt kinos csendben ülnek és bizonyos látszólagos hozzáértéssel unatkozzék végig a felvonásokat. Szünet közben esetleg megkoc­káztatnak egy-egy kategorikus véleményt és mentholos cukorkát szopogatnak. Hiába, a páhofy kötelez. A páholyok korlátain túl ül az Istenadta nép. Leghátul a türel­mesek, akik már a sötétben is beszélnek néha. Ezek már tagjai valamely pártnak. Dolores del Rio, Bánky Vilma, vagy Mosjukin- pártiak — és főleg Conrad Veidt- isták. Itt elvétve már sóhajokat is hallunk és itt-ott könny is csillog a szemekben néha. Néhol meg­lepetésszerűen egy-egy megrándutó kar gesztusa villan meg előttünk. Az ilyen rapszódikus és váratlan­ságával a szívverést is elállitó karmesteri mozdulat már a kisérő zene ütemeit kiséri. Mert itt már zeneimádók is vannak, akik ellen­állhatatlan imádatukban a hátunk mögül a fülünkbe fújják az áriát, nehogy élvezhessük a zenét. Hiába, a nép kötelékébe való tartozás itt már érezteti felszaba­dító hatását. A következő kaszt tagjai a leg­érdekesebbek. Itt minden ember külön-külön moziszakértő, mozi­zseni, ujitó és kritikus. Itt mintha felszabadultak volna az erők, ál­landó vita folyik, véleményváltás bandázs nélkül — és örökké zengő nagyhanguságok segítik percről- percre valami idegszanatórium felé a védtelen nézőt. Ez a hely kissé veszélyes, mert a nagy nevek csak úgy röpködnek a levegőben és elmúlt, régjátszott filmek felé úszó reminiszcenciák rémítenek. Itt min­den ember filmtörténész és mozi- kronológus és itt-ott Háry János élményeire emlékeztető emlékezé­sek nevettetnek. Ennek a kasztnak semmi sem uj, semmi sem eredeti, semmi sem elég tetszetős. Minden film untatja őket és mégis minden képet megnéznek és olyan szüzsé ösmerettel bírnak, hogy az első felvonás után kapásból mesélik el az egész film történetét, miáltal — képletesen Írva — elsózzák az egész moziétlapot és fölöslegessé teszik egyeseknek az ottmaradást. De nem volnék őszinte, ha elhall­gatnám, hogy e helyen nemcsak a mozi múltjáról és jövőjéről szer­zek tanulságos ösmereteket, hanem mint kínozzák, pusztítják test­véreinket a csehek ; elvégre mindennek meg van a mér­téke, mely szabály alól a csehek nem lehetnek kivétel. Elég volt a „felszabadításból"! Megtartjuk a nyolcszáz éves jubileumot és ott megmondjuk, mikor vándoroltunk be Ma­gyarországba, hogyan bántak velünk a magyarok és hogyan bántak a többi magyarországi nemzetiségekkel. Hangosak leszünk, hogy tudja meg a gonosz, romlott, durva lelkű világ, mily szörnyű igazság­talanságot. követtek el Tria­nonban Magyarország ellen. Meg tudja említett világ, hogy mi történt a lefolyt nyolcszáz év alatt a Szepes­ségen, a Felvidéken ; de meg fogja tőlünk tudni azt is, mi történt ugyanott a lefolyt tiz év alatt. Ez rettentő tetemre- hivás lesz. Az egész ország közvéle­ménye bizonyára velünk érez, velünk tart és ott lesz a zip- serek nyolcszáz éves jubileu­mán mindenki, aki magyarnak érzi magát. Elsősorban szá­mítunk az itt élő zipserekre s igy természetesen a Zemp­a város intim eseményei is elém tárulnak. Legtöbbször már leszűrt véleményekkel együtt úgy, hogy szinte fölöslegessé válik bennem a képesség, hogy eseményekről önállóan alkossak véleményt. A további kaszt közönsége vál­tozó, bár lényegében ez a legsta­bilabb moziközönség csoport. De tagjait nem ösmerem, mert zár­kózottak és csak sport, cigaretta és rokonszakma ügyekben hajlan­dók nyilatkozni. 8 óra. A tömeg már idevándo­rolt a mozi elé, Széles egymást köszöntések hurrognák a levegő­ben és meglendített kalapok úsz­nak az ismerős arcok felé. -- Itt kislányok dugják össze szenzáció éhes fejüket, amott gyerek — el nem vitt gyerekek — szomorkod- nak a kifüggesztett tábla előtt : „csak 16 éven felülieknek,* Egy gyerek vigasztalja a kívül maradottakat. Ne búsuljatok. Mar­haság az egész. Majd jön Tom Mix. Az az igazi. Ott csalnak, lop­nak, rabolnak, verekednek, ugrál­nak — ebbe meg csak jönnek, mennek az emberek, aztán ki van írva „vége.“ Az az igazi film. — Talán igaza van. V*9. A zene megszólal, az iz­galom nekifeszül a vászonnak. — Kezdődik az előadás és jó muta­tást kíván az ácsorgóknak Szlnetér György Egerest szára. ára lO fillér

Next

/
Thumbnails
Contents