Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-08-29 / 62. szám

Ctvenkilencedik évfolyam. 62 szám. Sátoraljaújhely, 1928. augusztus 29. Magjelenlk'hetenkónt kétszer szerdán éa szombaton . Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I I El 9 fizetési ár: ' I Negyedévre . . 2 pengő m / í?IW PT T?ivr! -JSSSSLm. éL/HjlíjLiT XvX2/l% Ä I soronként 20 fillér POLITIKAI HÍRLAP ■ Telefon : [M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Törvényhatásági rendMIi közgyűlés Sátoraljaújhely, 1928. aug. 27. Sátoraljaújhely városának a vá­rosi bérház, mozi és vigadó, va lamint az új villanytelep építke­zésének befejezéséhez még 460.000 P-re van szüksége, mely össze­geknek függő kölcsönök alakjában való felvételét a városi képviselő- testület elhatározván, határozatá­nak jóváhagyása rendkívüli tör­vényhatósági közgyűlés összehí­vását tette szükségessé. A közgyűlést f. hó 27-én dél­előtt 11 órára hivta össze Széli József főispán s azon a sárospa­taki bizottsági tagokon kivül job­bára a városi bizottsági tagok vet­tek részt. A közgyűlés a városnak a függő kölcsönök felvételére vonatkozó határozatait jóváhagyván, biztosí­totta az olyannyira fontos városi építkezésnek befejezését. Sátoraljaújhely közönsége szem­pontjából rendkívül fontos tárgya volt a közgyűlésnek Sátoraljaúj­hely város képviselőtestületének a közvágóhtd átalakítására, hütő és jéggyárral való felszerelésére vo­natkozó határozata. A husiparosoknak az itteni hor­ribilis husdrágaságra vonatkozó mindenkori mentségét képezte a közvágóhidnak a modern köve­telményeknek meg nem felelő ál­lapota : a hütő berendezés és jég­gyár hiánya. Főispánunknak a közönség ér­dekében mindenkori gondját ké­pezte a vágóhíd átalakításának, berendezésének és felszerelésének ügye. Sürgetésére a város képvi­selőtestülete hozott is ez ügyben elvi határozatot, melyet jóváhagyás végett beterjesztett a Törvényható­sághoz. E határozatot most a Törvény- hatóság visszaadta a városnak azzal, hogy e határozat vagyon- felügyeleti szempontból jóváha­gyást nem igényel. Utasította azon­ban a közgyűlés a várost, hogy a részletesen kidolgozandó tervek és költségvetés alapján hirdessen versenytárgyalást s hozandó hatá­rozatát 45 nap alatt terjessze a törvényhatósági bizottság elé. Jóváhagyta a továbbiakban a Törvényhatóság Sátoraljaújhely vá­rosának a felállítandó egészség- ügyi székház költségeihez meg­szavazott hozzájárulását. Nem hagyta jóvá azonban Taktahar- kány község képviselőtestületének határozatát, melyben kimondotta, hogy 14,000 P kölcsön felvételé­vel szobrot állít hősi halált halt fiai emlékének. A Törvényhatóság bármennyire is méltányolja a ne­mes és kegyeletes célt, mégis arra kellett felhívnia a községet, hogy társadalmi akció keretén belül igyekezzék a hazafias cél fedeze­tét előteremteni. A tárgysorozaton levő többi ügyekben az állandó választmány javaslatai értelmében határozott a közgyűlés. Pusztító tűzvész dühöngött hótfű délután Hosszulóz községben 11 lakóház, 18 csűr és 17 melléképület égett le. — Igen nagy a kár az életnemüek és takarmányfélékben. Az újhelyi tűzoltóság akadályozta meg a község teljes leégését. Hétfőn délután két óra körül riasztó tüzlárma verte föl Hosszu- láz községnek a szérűkön, az élet­nemüek betakarítása, cséplése kö­rül foglalatoskodó lakosságát. Cs. Untener József gazdálkodó lakóháza mögött fekvő csűréből csaptak föl a lángnyelvek s pilla­natok alatt borult lángba az épü­let, melyről hamarosan átterjedt a tűz a lakóházra, szalmakazlakra és a szomszédos épületekre. A Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Szepessy Gézi ország­gyűlési képviselő beszá­molója Megyaszán A most múlt vasárnapon tartotta Szepessy Géza ország­gyűlési képviselő beszámoló­ját választókerületének szék­helyén, Megyaszón. A beszá­molón nemcsak a megyaszói, hanem a választókerület többi községeiből is nagy számban vettek részt a választók, bi­zonyságot téve agilis képvi­selőjük népszerűsége mellett. A beszámoló gyűlést dr. Fillbergcr Gyula ny. főszol­gabíró, községi főjegyző nyi­totta meg s a választók ne­vében üdvözölve a képviselőt, felkérte a beszámoló megtar­táséra. Szepessy Géza képviselő hosszabb beszédben vázolta a kormány politikáját s különö­sen annak gazdasági vonat­kozásaival foglalkozott bőveb­ben. Beszámolt képviselői tevékenységéről s azokról az eredményekről, melyeket vá­lasztókerülete községeinek kulturális és gazdasági hala­dása terén sikerült elérnie. A választók a lendületes beszámolót élénk tetszésnyil­vánításokkal fogadták és ne­vükben gesztéi Nagy Bertalan biztosította Szepessy Géza képviselőt a kerület további teljes bizalmáról. A beszámoló gyűlés egy­ben teljes bizalmát nyilvání­totta a kormány politikájával szemben is és Tantó János ref. lelkész, pártelnök indítvá­nyára gróf Bethlen István miniszterelnököt a következő szövegű távirattal üdvözölte: Nagyméltóságu gróf BETHLEN ISTVÁN m. kir. miniszterelnök urnák INKE A megyaszói választókerület, képviselőjének beszámolója alkal­mából, lelkes bizalommal üdvözli Nagyméltóságodat és törhetetlen ragaszkodásának ad kifejezést az ország érdekében teljesített sikeres és eredményes munkásságáért. Heti problémák Ünnep a korzón. A magányosság furcsa perceiben az emberben néha még furcsább gondolatok villannak fel és ezek a gondolatok a termő-alapgon­dolattól a legnagyszerűbb megér­zésekig lendülnek. Az ember fáradt, szomorú, unal­mas, — egyedül bolyong az uc- cák lüktető vándor utjain és mert nincs mellette bólogató, megértő és választadó eszmetárs, hát ön­magával diskurál. És jó ez a ma­gányosság ugarából kibuggyant, önmagunkkal folytatott eszmecsere, mert az életnek olyan selymes szépségeit és halk bánatait értjük meg általa, amely szépségek és bánatok örökre a sötét megértés- telenségbe rejtőznének. Pedig olyan mélyen és fájdalmasan emberiek azok. Például tegnap! Már este volt és a cukrászda nyitott ablakán át sárga fénykévék bújtak az uccára. Az emberek, higgadt, pillanatnyilag gondtalan emberek, apró, jelentéktelen tör­ténések után sóvárgó fiuk és édes, sétára fésült lányok vándoroltak együtt és egymás felé az esti uc- cán. Emberhullámok jöttek, lányok összekarolva, mint fehér, puha habfodrok és fiuk mögöttük, mint torló, erős vizcsapdosás. — Este volt és korzó volt, sugárzó élet­dagály és vidám tereferék. Egy embert láttam ebben a tö­megben. Egy embert, aki nem volt kövér, nem volt sovány, nem ma­gas, nem alacsony, nem Apolló és nem Mefisztó! Egy embert, aki szürke volt, egyszerű ember-egér a világ nagy éléskamrájában, aki rágcsálja, fúrja, faragja ezt a korhadt életládát reggeltől estig. Egy ember, aki szintén kisétált a korzóra, mert igy szokás ez este és aki szintén va­lami jelentéktelen történésre vár — nem tudja mire és miért, de vár —, mert ösztönösen érzi, hogy várni, örökké várni kell. De ezen az emberen szép, ele­gáns ruha volt; a ruha jól illett a testén, a vállai kiszélesedtek és a mellkassá domborodott, mert jó volt a ruha. Ez az ember érezte, hogy Ő ma ünnepi embere önma­gának és éppen ez a kivüi is meg­látszó ünnepi érzete rajzolja őt most ide, erre a papírra Mert: — mert nem úgy sétált Ő, mint a többi ember; lassan, elenyészve, valami tompa rezignációval a moz­dulataiban. Nem. Ő vihogott, égett, nevűit, lüktetett a korzón. Ő ün­nepelt ezen az estén a korzón. Önmagát, helyesebben az uj ruhá­ját ünnepelte, azt az érzését, hogy Ő most egy remekbe alkotott ke­rek egész. Valaki. Mert úgy hal­lotta a bölcsebbektől, hogy „ruha teszi az embert.* Hát igen. Akkor Ő most ember. Több mint min­denki, sőt több önmagánál is és 23gr3T@e szám á-ra- 2.0 Aller

Next

/
Thumbnails
Contents