Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-08-01 / 56. szám
Ötvenkilencedik évfolyam. 56 szám. Sátoraljaújhely, 1928. augusztus 1. Megjelenik [hét énként kétezer «serdán és aiombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeháx II. udv) I Zemplén EISA* été el ár: Negyedévre 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP hirdetések: H négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : IM. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. eaám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Hám. zel hírlapi vitának szolgáltassa ki azt, ami vitán felül áll, vagyis a régi Magyarország helyreállításának szükségét, amelyet a félszázadon át hü szövetséges birodalomnak 80 millió németsége is el kell, hogy ismerjen annál : is inkább, mert legyőzetése j után vele ugyanolyan igazságtalanságokat követtek el a békét diktáló hatalmak, mint hazánkkal. Az osztrák izgatok visszhangja az, amit Loebe ur mondott, de nem ismerjük el a német nép kijelentésének, mert annak nevében egykori hadvezérei Hindenburg, Mackensen, máskép beszélnek, mert máskép éreznek. A hullarabló szomszéd felett bizonyára méltó bírálatot gyako- ról az igazabb németségnek az a szelleme, amely fölé helyezi a becsület kérdését az önző érdekeknek. Várjuk és hisszük, hogy a megtörtént kisiklást korrigálni fogja a német nemzetnek hivebb vissza tükröződése, majd azokban az elkövetkezendő órákban, amidőn a szégyenteljes papirrongyok felett ítéletre ül össze a népek igazságérzete és lelkiismerete. Félszázad a vármegye szolgálatában Dongó Gyárfás Géza vármegyei főlevéltárnok ma érte el szolgálatba lépésének ötvenedik évfordulóját Így mondották nekünk, igy is kell lennie, mert hitelt érdemlő okirat is bizonyítja és mi mégis alig akarjuk elhinni, hogy az az élénk szellemű úriember, aki a vármegye székházának északi szárnyában olyan szorgalmasan gyűjtögeti és olyan éles itélőtehet- séggel dolgozza fel a vármegye múltjának adalékait, már ötven éve áll Zemplénvármegye szolgálatában ! Ötven év ! Nagy idő az ! Ötven évi szakadatlan szellemi munka megőrli, megtöri a legtöbb ember munkabírását is és a mi főlevéltárosunkon megsem látszik annak a nyoma. Pedig a levéltári foglalkozás sem olyan nyugalmas, idegkímélő munkakör, mint amilyennek látszik. Ki van ugyan írva a levéltár ajtajára, hogy hic mortui vident et mutui loquuntur és az is bizonyos, hogy a megsárgult foliánsok olvasása közben megelevenedő halottak megadással tűrik, akármit állítunk is róluk, elnémult szavaik — ha papiroson olvasva — újra beszédesekké válnak is előttünk, a mi Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Nyugatmagyarország Az újabb jelenségek nyomán is vissza kell térnünk arra a disszonanciára, melyet a bécsi német dalosünnep hangjaiba vitt az a tapintatlan elhatározás, mellyel a Magyar- országtól elszakított nyugati területre, a most Burgenland néven szereplő vidékre, elvitték a nagynémet résztvevők hivatalos képviselőit, hogy tőlük ott kiprovokáljanak olyan nyilatkozatokat, amelyek hazánknak egy nagyon fájó sebét szaggatják fel. Mig egyfelől a Magyarország megcsonkitói közé beállt Ausztriai részéről tudatos volt ez a demostráció, hogy vele meghamisítsa az ott élő őslakosság jólismert nemzethü felfogását s vissza kivánko- zását az ezeresztendős anyaországhoz, addig a német birodalmi gyűlés elnökének az üdvözlésre adott válasza csak politikailag tapintatlan lépésnek minősíthető, mely mögött meggyőződésünk szerint nem áll Németország osztatlan közvéleménye, még kevésbé állhat a német birodalmi törvényhozás. Leser osztrák tartományi főnők szerepének lehet indító okául megjelölni hivatali minőségét, mellyel szemben azonban nem magyarázható semmivel az a rosszhiszeműség, ami a szokásos hivatalos üdvözlés udvariassági formáin tulmenőleg a történeti igazságba gázolt belé. Beszédében eltulajdonította mindazokat az értékeket, akiket a magyar Génius termelt ki és adott a világ kultúrájának köztük Liszt Ferencet, akinek magyar rapszódiái a legkevésbé igazolják a késői tartományi politikus által állított osztrák származást. Minden, ami az elszakitott Nyugat Magyarországon értékes és szép, emléke a magyarsághoz való tartozandóságnak és bizonyítéka annak, hogy ez a terület is része volt Magyarország művelődésének és minden lendületét, minden fiát a magyar nemzetnek köszönhette. A szónoklatok mögött meghúzódó tendencia azonban pillanatra nagyobb figyelemre inti a hazai közvéleményt. Észre kell vennünk, hogy itt a háborús német bajtár- siság megtagadásával, mindazoknak a vonzalmaknak elhomályositásával egy olyan uj iránynak kimélyitése folyik, amely valaha igen élénk köztudatban élt s a fegyvertársi becsület tartozéka volt. A grandiózus német faji egységnek tiszteletre méltó gondolata azonban absolute nem tételezi fel, hogy Magyarország érzelmi világa megsértessék helytelen és il- loyalis kijelentések által s hogy épp a legfájóbb és legérzékenyebb ponton: az elszakitott Nyugatmagyarország kérdésében érintessék a németséggel való viszony eddig barátságos és kölcsönös tisztelete. Tiltakozunk az ellen, hogy bárki, legyen, az akár a német birodalmi gyűlés elnöke, akár más, az osztrák Anschluss problémájába belevigye a magyar állami és nemzeti integritás külön politikumát és gyengédtelen kéza „ZEMPLÉN“ EREDETI TÁHCiÜÍ A hóhér Irta: H. Balzac Franciából fordította: Eperjessy Gyula. 11. Parancsa megszegésére magyarázatot keresett s bárha ezért a lakosságot tette felelőssé, az egész dolog nagyon rejtélyesnek tűnt fel annál is inkább, mert a rendőri felügyelettel megbízott tisztjeinek megparancsolta, hogy egész éjjel virrasszanak s a lakosságot állandó cirkálások közben figyeljék. Észrevett egy posztot, amely a városnak a kastély felőli bejáratánál volt felállítva, oda akart leszaladni. A fiatalság gyors elhatározásával egy faágba kapaszkodva éppen keresztül dobta magát a terasz párkányán, hogy igy a sziklákon által hamarább érjen céljához, mikor a fasor homokjában könnyű női lépteket hallott csikorogni. Visszafordította fejét, de ott semmit sem látott; | szemeit azonban ehelyett az óceán j különös villogása ragadta meg. Ez 1 azonban számára olyan nagyon kellemetlen látvány volt, hogy a meglepetéstől egy percig földbe gyökerezett lábakkal mozdulni sem tudott, feje is csak arra volt képes, hogy érzékszerveit csalódással vádolja. Tőle elég nagy távolságban a hold fehéres sugarainak fényében vitorlák szárnyai bontakoztak ki... Megremegett s igyekezett saját magát meggyőzni arról, hogy ez a látomás csak optikai csalódás, melyet a hullámok és a hold játéka idéz elő.— Ebben a percben egy rekedtes hang ejtette ki a nevét. Arra felé nézett s látta, hogy nagy óvatosan az a katonája búvik elő, kivel előzőleg a kastélyba kísértette magát.- Ön az, parancsnok? — Igen, nos? — szólt letom- pitott hangon a fiatal tiszt, akit valami előérzet arra intett, hogy ! titokzatosan, óvatosan viselkedjen. — Ezek a gazok úgy nyüzsög- I nek itt, mint a hernyók s engedelmével ide siettem, hogy közöljem Önnel az én kis megfigyeléseimet. — Beszélj — felelte Victor Marchand. — Éppen most idáig kisértem egy kastélybeli embert, akinek egy lámpás volt a kezében. Ez a lámpás nekem nagyon gyanús 1 Nem hiszem én, hogy ennek a jó kereszténynek éppen ebben az órában volna szüksége arra, hogy gyertyát gyújtson .. . Ezek tán minket akarnak felfalni, mondtam igy magamban, s mindjárt utánna lopózkodtam, hogy egy kicsit a körme alá nézzek. Hát mondom, ahogy igy utánna nézek, hát tényleg, parancsnokom, fel is fedeztem harminc lépésre innen egy lapos szikla tetején egy hatalmas máglyát . . . Egy vérfagyasztó kiáltás, amelytől az egész város visszhangzott,
