Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-07-25 / 54. szám
Ctvenkilencedik évfolyam. 54 szám. Sátoraljaújhely, 1928. julius 25. IKtff Jelenik 'hetenként kéteier «serdán ée esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II náv) Eiaasetósl ár: Negyedévre . . 2 pengi Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. aiám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Ú, tu felix Austria! A kicsiny Ausztria, amely mindenképen megkisebbedett, csak a Magyarország testéből levágott Nyugatmagyarország- gal lett nagyobb. A kicsiny Ausztria, amelyet a békeszerződés megtizedelt, Németország jó szándékával és rokoni érzésével nagyobb lett. A ki csíny Ausztria tehát végelemzésül nagyobb lett, mert bár elszakítottak tőle olyan területeket, amelyek csak földrajzilag tartózták hozzá, most a kicsiny Ausztria útban van Németország felé, amely útnak, ha a végére ért, méltán elmondhatjuk Ausztriáról: Ó, tu felix Austria ! Te szerencsés Ausztria, aki amig testrésze voltál a monarchiának, addig is boldog voltál, mert minden éretted történt és körülötted forgott, most pedig, hogy Németország testrésze leszel, Németországon keresztül újból a világ egyik középpontjává válsz. Ó, boldog Ausztria ! kiálthatjuk fel mindannyian, akik százezer német dalát és énekét hallgathatjuk, amelynek hullámai áthatolnak megszü- kitett határainkon. Egy ne gyedmillió német énekes érkezett Bécsbe s ha van valami jelentősége a dalnak — mint ahogy van —, úgy kétségtelen való tény, hogy az a két- százötvenezer német énekes közelebb hozza azt az időt, amikor Ausztria Németország keblére borul. Középeurópa népességi viszonyainak egyik legnagyobb problémája a német kérdés s ha van igazság abban, hogy a békeszerződések gerincét a germán faj problémája alkotta, akkor abban is tömegigazság rejlik, hogy a germán erőviszonyok alakulása döntő módon fogja megformálni Középeurópa arculatát. A százmilliós németség robosztus testében nem nagy jelentőségű a németausztriai vérátömlesztés, de ezt a problémát nem is az a pár millió osztrák-német beolvasztása fokozza fel, hanem az a tény, hogy az egyesülés révén megdől a békeszerződés és felborulnak a békeszerződések által statuált határok. Németausztria csatlakozásával uj európai térkép keletkezik, uj országhatárok születnek s uj államok kerülnek uj szomszédságba, amely uj státus quot jelent. Megszükitett és Ausztriához közelebb tolt határainkon belül mi is figyeljük és hallgatjuk a negyedmillió német dalár énekét, de azt hisszük, hogy a németség koncentrikus éneke még jobban elhangzik Párizsba, Londonba s ha lehet valamely jelenség felett elmélkedni, akkor Párizs valóban éberen elmélkedhet a bécsi monstrehangverseny fe- lettt. O, tu felix Austria, aki A városnál állandóan észlelhető az a törekvés, hogy létesíthesse mindazokat az intézményeket, melyek egyformán szolgálják a közönség érdekeit, mint határszéli városunk további küzdelmes haladását a fejlődés utján. Ma már idejét múlta az az örőverekedtél már Poroszországgal s német fegyverektől vé- reztél Königraetz alatt, minő jövendőnek nézel elébe Németország oldalán? Ezen a kérdések már nem magyar kérdések, hanem európai problémák s erre a kérdésre nem is Magyarország várja a választ, hanem az az uj Európa, amelyet a békeszerződéseken keresztül úgy szabályoztak, hogy Ausztriát Németország karjaiba kényszeritették. A negyedmillió német dalár énekel, alighanem kedve szerint énekel s Európa nem tehet mást, mint jó arcot vág Németország és Ausztria együttes énekéhez: O, tu felix Austria! kös siránkozás, a folytonos panaszkodás, hogy Ujhelyben megállt az élet s a város lassú seny- vedésre, végkimulásra van Ítélve. A tények ma már mást bizonyítanak. A rövidesen üzembe helyezendő uj villanytelep, mely városunk környékét, közeli nagyobb Strandfürdő építését tervezi a város Folyamatban vannak a járdázás előkészítő munkálatai. Az öregeit és fiatalok Irta: Bekey Imre Gábor A fiatalság a nemzet virágos kertje, hatalmas, sokat sejtető ígéret. Mámoritó édes illat, szemet- lelket gyönyörbe ringató szin- pompa. Az élettel kibékítő, áhita- tos harangszó. Vigasztaló öröm, andalító reménység, vágyak betetőzése, szeretetre, szerelemre gyújtó isteni szikra, bimbó faka- dás, csicsergő madárdal, ébredő napsugár, hűsítő csókos szellő, égi lehelet, a tündöklő jövő, amely szebb mint a múlt és a jelen. Tisztaság és fény, amely felemeli a csüggedt, fáradt lelkeket. Üdítő forrás, uj erőt kölcsönöző kenyér, munkakedvet kiváltó nagyszerű ajándék. Az öregek reménysége, boldogsága és élete célja. De ott, ahol nagy a fény, törvényszerűen árnyéknak is kell lennie. A fiatalság olyan mint a viharzó tenger, vagy az áradó folyam, amely kis szigeteket sodor el és épit fel egyaránt könnyű szerrel, élénken szemléltetve, hogy minden alkotása bizonytalan és rövidéletü. Ma egekig emeli bálványát, holnap már sárba tapossa. Ikárusz, amely viasz-szárnyaival a sassal versengve száll légritka magasságok felé, ahonnan a nap meleg sugaraitól megolvadt szárnyakkal mihamarabb zuhan visz- sza a földre. Néha kilőtt vakgolyó, máskor földet túró ekevas. Lelkületében egekbe nyúló vágyak és tervek és a pokolba gyökerező reménytelenségek egymás mellett békésen megférnek. Kaleidoszkóp, amely minden pillanatban más képet és színeket játszik. Felhők közül kibukkanó enyelgő napsugár, amely hiteget és cserben hagy. A gyarapodó erők tudat alatti érvényesülési vágyával mindennek neki ront, ami látszólag és pillanatnyilag útjában áll, hogy kifejthesse és elérje benne rejlő feszitő képességeinek teljét és határait. Könnyen magára ölti a könyökkel előre törtetők és kíméletet nem ösmerő kegyetlen duhajok színészi ruháit. Izmosodó kar, amely békés munkára és pusztulást jelentő harcra egyaránt felhasználható, de mindig csak eszköz, amelyet hol a hatalmat áhítozó gonosz bűnözők, hol a szelíd öregek bölcsessége irányit. A tökéletesbülés felé való törekvés és haladás törvényszerűsége feltételei, hogy minden gyermek egy lépcsőfokkal magasabbra juthat mint szülei. Igaz, hogy ennek csak a feltételeit örökli, amely- lyel a fogékonyabb és finomul- tabb képességeit kifejezheti, de ez a feltétel az elődök érdeme és nem a fejlődő fiatal emberé. A megművelt, dudvától mentesített, gondozott termőtalaj dusabb és szebb és egészségesebb növényeket, gyümölcsöket terem, mint a magárahagyott parlag. Aki csak a fiatalokra számit és az öregeket mellőzi, az bizonytalan talajra építi légvárait, annak a vulkán az ideálja, nem pedig a szelíd termőföld. Az háborút és forradalmat akar. Ez lehet olykor az egyedüli kivezető ut a sötétségből, amikor nincs más hátra, mint az ököl és a sziklatörő kalapács, hogy a börtön falai ösz- szeomoljanak, de ez mindig csak ideiglenes átmeneti állapot lehet, nem pedig végleges berendezkedés. Tekintélytiszteletet hirdetni és ugyanakkor a tapasztalt, bölcs öregeket félretolni, ez olyan ellentmondás, amely anarchiára vezet, amely azokat pusztítja el legelőször, akik ilyen kétértelműséggel telitették a társadalom lelkiismeretét. A fiatalok szivében szent tűz lobog, ezt éleszteni, tisztán megőrizni és nagy alkotásokra ösztönözni az öregek kötelessége. Aki ezzel a tűzzel gyújtogat, az üsz- köt és hamut szór a pusztuló virágoskertekre. Minden fejletlen ember, igy a fiatalok is csak nagy tömegekben érzik jól magukat, minden örömük zaj és látványosságok között bonyolódik le, testi érzéki életet élnek. Az értékes emberek, igy az öregek is, szeretik a magányt, a csöndet, a feltűnés nélküli egyszerű életet, a lelki elmélyedést. A kifinomult lelki és szellemi éle-
