Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-07-22 / 53. szám

Ctvenkilencedik évfolyam. 53 szám. Sátoraljaújhely, 1928. Julius 22. Megjeleníthet énként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) tMMMBSlUi Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. »am. FÓSZERKESZTÓ: FELELŐS SZERKESZTŐ. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hibzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Ä liberalizmus A XV1I1. század végén s a XIX. század első felében ural­gó abszolutizmus korában ha­talmas eszme volt a liberaliz­mus. Jelentette az eszmék, a gondolatok szabadságát, az elnyomott osztályok térfog­lalását a politikai és gazda­sági életben, a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, a reakció és feudalizmus el­len. Gyönyörű küzdelmeket produkált a szabadelvüség eszméje, hatalmas lépésekkel vitte előre az embeiiség fej­lődését. A rendi kor elhatá- roltságaival szemben általános emberi jogokat igyekezett ér­vényesíteni és érvényesített is. Sokszor dúló harcok után a jobbágyság megszüntetése s a jogegyenlőség törvénybeikta­tása, az emberiség társadalmi béklyóinak széttörése óriási népszerűséget szereztek a li­beralizmusnak, akkorát, hogy a ma megváltozott viszonyai között is lehet ideig-óráig ezzel a gondolattal lelkesíteni a tömegeket. Pedig a liberalizmus, mi­után nagy harcait a régebbi korok eszméivel sikeresen megvívta, immár csak jelszóvá törpült s mint vezéreszme Európa müveit államaiban túl­élte magát. Ma mái a nép- szabadság, a törvény előtti egyenlőség, az általános had­kötelezettség és köztehervise­lés korában, a liberalizmus azt jelenti, hogy az individua­lizmus következményekép né­piesen kifejezve : aki bírja — marja, vagyis a társadalom erősebb egyedeí szabadon ér­vényesülhessenek a gyengéb­bek felett. A individualizmus tulfejlő- dése pedig bizonyos határo­kon túl époly kóros és kár­tékony, mint valamikor a rendi-testületek mindenható­sága. A társadalomban élő ember életfelfogásának és éle­tének magasabbrendii etikai vezéreszmék szerint kell irá- nyitódnia: az ember egyéni szabadságának korlátái a tár­sadalom, illetve a nemzet ér­dekeinek egyetemessége. Az egyes ember önző és egyéni érdekek kiverekedését célzó törekvéseinek etikai gátat szab a nemzet egyetemes érdeke : végeredményben ebben kell feloldódnia minden gondolat­nak és cselekedetnek. A libe­ralizmus azonban a súlypon­tot az egyéni ember érvénye­sülésére helyezi s igy olyan gondolatkör megjelölése, ami az emberi fejlődés szempont­jából immár túlhaladott. Innen konstatálható, hogy a libera­lizmus válságba került. Ami becse és patinája van e szó­nak, az jobbára csak törté­nelmi értékű s ama harcok idejéből való, amelyeket az abszolutizmus és a rendiség intézményeivel szemben sike­resen megvívott. Korunk uralkodó eszméje A tokajhegyaljai probléma első és talán legégetőbb része három éves kemény küzdelem után meg­oldódott. A beruházási törvényben bizto­sított 2,200.000 pengő legrövidebb időn belül a lokajhegyaljai szőlő- birtokosok kezébe kerül, miáltal a birtokosság nehéz gondjai némileg enyhülni fognak. A főispán ur tehát programjá­nak első, bárha kisebbik részét, elkeseredett harc árán, azonban tagadhatatlanul férfias magatartás­sal beváltotta. A kölcsön feltételeit illetőleg és a felosztás módozatai tekintetében még teljes a tájékozatlanság. Itt már azonban nem látok okot az aggodalomra, mert meg vagyok győződve arról, hogy akár a főis­pán személyesen, akár egy külön ezzel megbízott szerv fogja az el­osztás munkáját végezni, a dolog körül sem politikai, sem felekezeti, sem pedig az antipátia vagy szim­pátia szempontjai érvényesülni nem fognak, hanem teljes pártat­lanság és igazságosság fogja ezt a műveletet jellemezni. Ebből a pénzből ugyanis egyetlen szőlő- birtokost sem lehet kizárni, mert a mai szörnyen nehéz viszonyok között arra minden egyes szőlő­a nacionalizmus. A liberaliz­mus eszméje attól függ, hogy mennyiben tud beilleszkedni amannak gondolatkörébe. Ha be tud kapcsolódni a nem­zetnek, mint etikai egységnek szolgálatába és belátja, hogy a társadalomban élő ember egyéni élete és egyéni jogai csak részei a nemzet maga- sabbrendü életének, ebben a viszonyokhoz alkalmazkodott formájában lehet még jelen­tősége azokban a részletmun­kákban, amelyek a nemzeti életben még megoldásra vár­nak. De mint öncélú irány­zat, nem maradhat fenn többé s igy mindazok, akik elsősor­ban liberálisok és csak azután nacionalisták, nem igen szá­míthatnak hívekre és kőve­tőkre, mert egy önmagát túl élt eszme sohasem lehet a haladás lobogója. birtokos majdnem egyformán rá­szorult. Kivételt csakis a külföldiek és azon egészen törpe szőlőbirtoko­sok (400—600 öl) képezhetnek, akik a szőlőjüket maguk művelik és amellett egyéb vagyonuk avagy olyan foglalkozásuk van, amely mellett a szőlő csak egészen je­lentéktelen tételt képez megélhe­tésük szempontjából. Azon nagy birtokosok pedig, kiknek szőlőterülete aránytalanul kicsi föld, erdő és egyéb vagyo­nukhoz képest, vagyis azon nagy- birtokosok, kiknek 500 holdnál nagyobb a földbirtokuk és nem művelteinek aránylagosan szőlőt, a kölcsönből a holdanként meg­állapított kvótának 50°/«-ánál töb­bet nem kaphatnának igazság szerint. Ezen kategóriákon belül bizo­nyos progresszivitásnak kellene érvényesülni a kis-, közép- és nagy szőlőbirtokosok segélye te­kintetében a kis- és középbirto­kosok javára. A dolog keresztülvitele egyszerű és mentesítendő minden bürokra­tizmustól és költségektől. Elkészítendő az igényjogosultak kataszterje név és holdszám sze­rint. Megállapítandó mennyi a prog­resszivitás szerint a segélyben ré­szesítendő szőlő holdakban kife­jezve. Ennek alapján kiszámítandó minden egyes igényjogosultnak jutó pénzösszeg. Ennek megtör­ténte után az igényjogosultakra vonatkozó telekkönyvi adatokat a a vármegyei ügyész szerezze be, hívja fel az érdekelteket a vonat­kozó okmányok aláírására és az igy kész bekebelezési kérvényeket terjessze be a telekkönyvi hatósá­gokhoz, a pénzfelosztó szervet rö­vid utón értesítse annak megtör­téntéről, mire a felosztó szerv csekk utján kézbesítse minden érdekelt­nek az őt illető pénzösszeget. Úgy hallatszik, hogy a segélyt a birtokosok nem fogják készpénz­ben kezeikhez kapni, hanem a pénzt a bankoknál fennálló tarto­zásaik törlesztésére fogják átutalni. Nem vitatom, hogy a segélypénz ebben a formájában is enyhít a birtokososztályon, mert csökkenti a kamatterheit, azonban kétségte­len, hogy ez a mód nem kongruál a céllal, melyet ennek a pénznek szolgálnia kellett volna. Azzal, hogy a birtokos adóssága csökkentetik, csak a bankok járnak jól, maga a birtokos azonban eb­ből a napszámost nem fizetheti, trágyát, hordót nem vehel, a szü­reti költségeket nem fedezheti. Helyesebb lett volna a pénzt direkt a birtokosnak adni és ezzel a meg­művelést és rekonstrukciót elő mozdítani. Most pedig, amikor a tokaj­hegyaljai kérdések elseje szeren­csés megoldással lezáródik, meg­állásnak helye nem lehet. A tokaj­hegyaljai kérdések egész sora vár megoldásra. Olyan nagy kérdések ezek, melyek — mint a borkeze­lés és borértékesítés kérdései — az érdekeltség közületében tárgya­landók meg. Kétségtelen, hogy egységes álláspontra kell jutni a Hegyaljának. Az a tervezet, mely a Zemplén- vármegye cimü újságban látott napvilágot és amely sugalmazott nak látszik, igen kevés birtokos­ban és kereskedőben kelt tetszést. Legközelebb megkezdem erre vonatkozó észrevételeim közlését azon célból, hogy egy széleskörű vitát nyissak meg. Tokajhegyaljai kérdések Irta: dr. Orosz Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents