Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-11-04 / 78. szám
Ctvenkilencedik évfolyam. 78 szám. Sátoraljaújhely, 1928. november 4. Megjelenik hetenként kétezer emerdén ée ssombaton Sjerkesztőség és kiadóhivatal : Bátoraljanjkoly (Vármegyeház II. ndv)| | Előfizetési ár: f P I Negyedévre. . 2 pengő Z/EMPLEN j .™f:. POLITIKAI HÍRLAP 1 Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 103. asám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. ; Tokajhegyaljai Szövetség1' Irta: Hegedűs Sándor kerületi borászati főfelügyelő-igazg ató. A múltban szétküldött repülőlapjaim folytatásaként nyomatott előző lapomat azzal zártam be, hogy alakítsuk meg a „Tokaj- hegyaljai Szövetséget“ s ezért az alábbiakban ennek mibenlétét kívánom ösmertetni, kéive érdekeltségünket, hogy szives és jóindulatú bírálatukat — megbeszélve és megtárgyalva az elsoro- landókat — velem, további jó eszméikkel, terveikkel és tanácsaikkal együtt közölni méltóztassanak. Egész elgondolásomban mai áldatlan helyzetünk megjavítása vezérel, mert valami lehetetlen állapot az, hogy a világhíres tokaji bor termelőinek egy része a szó szoros értelmében véve, munkásaival együtt valósággal nyomorog, hololt legalább is kispolgári jólétben élhetne. Amit u. i. ha elér a szőlősgazda közönség, akkor önmagától javul helyzete vidékünk iparának, kereskedelmének és valamennyi foglalkozási ágának; miért is kihatásában s végeredményében Szövetségünk e borvidék egész lakosságának jólétét lesz hivatva előmozdítani. Ha igaz az, hogy egyesülésben az erő, aminthogy az sokszorosan bebizonyult igazság, akkor hát egyesüljünk, hogy a ma sárba 1i- port aranyunk, az őt megillető méltó polcra kerülve, biztosíthassa számunkra azt a jobb sorsot, melyért annyit és oly régóta, oly nagyon megszenvedtünk ! El kell jönni annak az időnek, mikor borainkért vetekedni fognak s kevés lesz a mostaninál jóval nagyobb szőlőterület termése is. Igen 1 Mert fel kell világosítani s fel fogjuk világosítani a külföldi borfogyasztókat hogy az az ital, amit sok esetben tokaji néven kapnak, nagy részt nem valódi tokaji bor, aminthogy nem is lehet az egyszerűen azért, mert távolról sem termelünk annyit, a mennyi az egész világon forgalomban van „tokaji' név alatt, sót egyenesen képtelenség is arra gondolni, hogy valaha is el tud- nók látni az egész földkerekség e nemű szükségletét! Amennyire kevéssé beszélhetünk tehát erről, annál inkább kell beszélnünk és cselekednünk azonban annak érdekében, hogy a megfermelt évi 100—150.000 hl-nyi készletünket illő áron elértékesitsük. Hiszen, ha az igaz gyöngyért tengerek mélyébe ereszkednek, a tüzes gyémánt végett a föld gyomrában vájkálnak, a nemes arany után egymás ellen rohan a keresők tömege, hát akkor csak a mi igaz gyöngyünk, csak a mi tüzes gyémántunk, csak a mi folyó aranyunk, csak a mi nektárunkat ne keresnék? Amint azt más helyen s több Ízben említettem, következetes és rendszeres, nagyarányú és ügyes reklám segélyével föltétlenül jó vevőkre talál az a borunk, melynek nagy hire az egész földtekén elismeií. Ezenkívül utat tör a többi jó magyar boroknak isi Vegyük azonban sorjában az elmondandókat! Mindenekelőtt is ki kell jelentenem, hogy a szóban lévő uj alakulás egy, de egy meglevő intézmény ellen sem készül s különösen és legkevésbé sem a vármegyei gazdasági egyesület ellen, amely nagy és dicső múltú egyesületet további hasznos és áldásos működésében mindannyiunknak kötelessége tehetségünkhöz és tehetőségünkhöz mérten támogatni, hogy kitűzött szép céljaiban minél nagyobb eredményeket érhessen el önzetlen és nagylátkörü áldozatra és tettekre kész vezéreinek kormányzása alatt. De nem alakul a borkereskedő cégek ellen sem 1 Boraink értékesítéséhez szükséges a jól bevezetett kereskedői felkészültség, az ő régi értékes tapasztalataival és nagy összeköttetéseivel. Viszont a kereskedelemnek szüksége van a minél jobb anyagra. Senki sem veheti azonban rossz néven, ha az ország első borvidékén, ahol a szőlőművelésnek mindenek fölött álló érdeke elvitathatatlan, egy ilyen alakulás létesül. Lévén a vidék szőlészete elsőbbrendü és nagyobb súlyú a szorosan vett mezőgazdaságnál. Ezt a Tokajhegyalja hírneve tulajdonképen rég megkövetelte volna már csupán példaadásból is! Az erők szétforgácsolásáról sem lehet szó, mert hiszen a vezető egyéniségek csaknem azonosak s azok^révén a közös célok érdekében kifejtendő munka irányítása egyöntetűen s egyszerre történhet. Közönségünk megterhelése sem áll elő, mert a Szövetség tagjaitól tagdijat nem kér! Annak jövedelmét a netán önként felajánlott adományokon kivüi az oklevelek dijai, majd azon nagyon csekély jutalékok képeznék, melyek a Szövetség révén történő bor-, gyümölcs-, szőlő- avagy egyéb eladások után, ezenkivü' más természetű közreműködések ellenében folynának be. Annál inkább kérünk azonban erkölcsi támogatást és e tekintetben mindenki tehet valamit, sőt adandó esetekben sokat is. Hogyan képzelem ezt ? Mindenekelőtt is felsőházi és osszággyülésl képviselőinkre kell gondolnunk, akik már eddig is minden elismerésre méltó módon közbenjárnak ügyünk érdekében a magas kormánynál s kérnünk kell őket, hogy a külföldi államokkal kötött és kötendő kereskedelmi szerződések tárgyalásánál a mi vitális érdekeink szem előtt tartassanak s különösképen a vámtételek mérséklése eléressék. Kérjük szorgalmazni a borfogyasztási adó mérséklésének végre valamelyes nyugvópontra hozását, azután prUmiumok kieszközlését a külföldre szállított borok után, vasúti szállítási kedvezményeket a belföldön slb. A külföldről ide jönni szándékozó vásárlók részére a beutazási lehetőség megkönnyítését Külföldi képviseleteinknek (követségek, konzulátusok stb) különös gondja lehetne boraink értékesité sére s a hamisítványoknak az illető állam törvényei alapján történendő üldöztetésére, az ottani piacok igényeinek tüzetes megfigyelése stb. Azután vegyük a közigazgatást és pedig beleértve úgy az összes állami hivatalokat, mint a megyei és községieket. Ha azok vezetői és alkalmazottai egyénileg is mindenkoron úgy át lesznek hatva attól a tudattól, hogy bajainkon segíteni kell, mint ahogy főispánunk oly nagy megértéssel vette gondjaiba sorsunkat s e Szövetség vezérlő tanácsának is mint annak kormányzó elnöke elsősorban örömmel kész a nagy munkára, akkor annak üdvös hatása a szőlősgazdákkal és szőlőmunkásokkal történő gyakori érintkezésekben nem maradhat el. Majd kérjük fel vallásfelekeze teink lelkipásztorait, hogy ebben a mai vallástalan világban a lelkiek mellett kezükbe véve ezen bár anyagias ügyet, azért a mindennapi imáinkon kívül még külön könyörgéseket is rendezve, szentbeszédeikben szőlőinkről, azok I munkálásáról, terméséről stb. is ! megemlékezve, halnának úgy a gazdákra, mint a munkásságra, hogy ez a két egymásra utalt tár • sadalmi osztály szeretettel viseltessen egymás iránt s ne ellenséget j lásson egymásban. Évente minden 1 templomban, vagy talán alkalmak | adtán többször is egy egy napon i kimondottan a Tokaj hegyaljáért í tartandó istentisztelet, vagy külön ; könyörgő szertartás lenne rendez- ! hető, ahol és amikor imáinkkal ! ostromolnánk az Egek Urát, kérve, j hogy adjon sikert gyarló munkáinkra, óvja és oltalmazza meg szőlőinket s azok termését a csa- j pásoktól, árassza el áldással vidékünket I | Hát a tanári és tanítói kar ? Oh | mily sok jót tenne, ha abba a i felcseperedö embercsemetébe sző- j lőink és gyümölcsfáink szeretetét ! is beleoltogatná. Felnőtt korában j mily más munkás válnék belőle I j Többet és jobbat nyújtana, nem ! amerikázna és nem csupán „9— 4-ig“ 1 Ekkor azután jogosan és ■ igazságosan kívánhatná a nagyobb ; mankabért, amit az igy kielégített munkaadó miért is ne fizetne ? Mennyi tőke pusztul ki úgynevezett „kapa betegség' ben, a lelki- ismeretlen munka mellett 1 Hogy máról holnapra nem fog mutatkozni az eredmény, csak a következő generációnál, az természetes, de ez ne legyen akadály! Egyszer el kellene kezdeni. Sót tovább megyek és már itt említem, hogy annak a kiérdemesült, elaggott, öreg szőlőmunkásnak addig is, mig a készülő törvény e tekintetben életbe lép, esetleg amellett is a Szövetség, erejéhez mérten legyen segítségére, írassa össze a segélyre érdemes s arra reászorulókat községenkint s vidéki szervei utján terjessze ki rájuk gondoskodását. — Érezzék munkásaink, hogy sorsukon javítani akarunk^ Hegyaljánk írói, költői, festői és általában mtivészlelkei miért ne Írhatnának minél több ismertető közleményt, verset és dalt vidékünkről s borainkról, elhelyezvén
