Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-04-01 / 25. szám
2. oldal. ZEMPLÉN tevő alátámasztást és olyan akciót, mely az érdekeltség nehéz helyzetén könnyített volna. Nagy érdeklődéssel kisérték a termelők a borfogyasztási adó eltörlése ügyében a pénzügyminiszter képviselőjének jelenlétében tartott értekezletet is, amelynek eredménye legkevésbé sem vigasztaló a Hegyaljára sem, ahol a helyzet javításának ugyancsak egyik legelső feltétele a borfogyasztási adó eltörlése. A pénzügyminiszter képviselője ugyan igyekezett a szőlősgazdákat megnyugtatni miniszterének azon szándékával, hogy a szőlőgazdaságok ezen nyomasztó terhét fokozatosan vissza fogja fejleszteni, másfelől azonban olyan adatokat sorolt föl, melyekkel azt kívánta bizonyítani, hogy a községek háztartásai ezt a bevételi formát nem nélkülözhetik. Nem tudjuk, arról esett-e szó, hogy a mi borvidékünket tekintve, hogyan fogják a községek ezen jövedelmi forrásukat megtartani, ha a termelés nem produkál és vájjon ebben az esetben kényszerüleg nem áll-e elő az a helyzet, hogy mégis csak kor- mánysegitséggel kell a megrekedt háztartásokat a kátyúból kiemelni. Nagyon kívánatosnak tartanók, hogy valamennyi zempléni kép viselő a legközvetlenebb és leg- közélibb érdeklődéssel viseltessék a Hegyalja ügyei iránt és vessék latba ők is minden befolyásukat a kérdés kedvező megoldása érdekében. Talán inkább nekik kellene „megankétozni* az ügyet, nem nekünk, súlytalan kisvárosi orgánumoknak, akiknek a szava, bármennyire is lamentálunk, egyáltalában nem viszi az ügyet előre. Úgy értesülünk, hogy lapunk főszerkesztője, báró Maillot Nándor országgyűlési képviselő, aki ugyancsak állandóan felszínen tartja a kérdést, a földmivelésügyi tárca tárgyalását ismételten fel fogja használni a Tokajhegyalja helyzetének feltárására. Másfelől meg illetékes helyen azt közölték velünk, hogy nincs távol az az idő, mikor mégis csak az a tervezet fogja 'dominálni a Tokajhegyalja szanálásának {kérdését, melyet főispánunk a legilletékesebb helyre felterjesztett, s remény van arra ts, hogy nem egyedül egy ügyosztály dönt a Tokajhegyalja sorsa fölött, hanem az a leemagasabb fórum, aki meglátta e kérdésben is az országos érdeket.-t***t -r TSS “fi <4vJL mim «GTC mimmé JéMh Nagyhét előtt Az egyházi év legbánatosabb hete, a gyásznak, vezeklésnek ko mór pompájú időszaka köszönt reánk a jövő héttel, melynek szertartásai mindennél mélyebb magába szállásra készteti a lelkeket. A Nagyhét az a mennyei fürdő, mely husvét ünnepére készíti elő a vezeklés hangulatában megtisztult, a mindennapi élet porából kimo-. sakodott embert, hogy aztán a Feltámadáson a tisztaság és diadal örömével ujjonghasson Alleluját... Ma igen nagy értelme van annak, hogy a Nagyhét magasztos egyházi szertartásában elmerülve, önmagunkra, lelki hivatottságunkra eszméljünk s azokat az ellentéte két, melyek az ember és ember közölt választó falként fennállónak, a krisztusi gondolatokkal hidaljuk át. Igazság, jóság, türelem, szelídség és szeretet szálljon le a Nagyhétben szivünkbe. Jó, hűséges, bá tor és tevékeny lelkűiéiért imádkozzunk, bántsuk le lelkűnkről a reá fröccsent sarat, hogy előkészülhessünk és méltóak legyünk a Feltámadás diadalmas ünnepére. — Az Óceán felé .. . Utolsó királyunk számkivetett el hagyatottságban, ilelki gyötrelmek között bekövetkezett halálának évfordulója haladt el ma mellettünk. Shakespeare tragikus királyhősei a Henrikek, Jakabok, Jánosok, gigászi alkotások, de sorsuk elrajzoltnak látszik ama sorstragédia mellett, melyben az emberszerető, a békét akaró hős bukott el ; az, aki a világon végigszáguldó gyűlölet fer- getegében mindenkitől elhagyatva, az emberekbe s az igazságba vetett hit erejével akarta a végzetet megfordítani. Földi szenvedésektől gyötörve, de égi tisztaságban hunyt el csillaga a távoli horizonton, a messze-messze idegenben, hol a feketén zugó Óceán ringatja árva sírját. És ahogyan ott álltunk a szimbolikus katafalknál, újra csak azt láttuk benne, aki megtette a négy vágást a világ minden tája felé, akinek pajzsán az egész magyar címer fénylett, s akinek ko rónájában az egész magyarság élete ragyogott. — Majd a sötét gyászpompában, szomorúságunk és árvaságunk megindultságában mint vízió lángoltak föl a szimbolikus ravatal fölött halálos ágyán mondott utolsó szavai: „Én Uram és Istemem, felajánlom Neked szenvedéseimet és ha akarod, életemé* nemzetem jövendőjéért.'' Mikor ? Mikor lesz kisarjadzása az Ő martiriumának, mikor lesz feltámadása Nagymagyarországon az ó nemes halálának V.. . — Xagyhetl «zertartások sorrendje. A róm. kát. plébánia- templomban a nagyheti szerlartá192S április 1. Budapesti Nemzetközi Vásár 1928 április 28-tól május 7-ig Kereskedőknek, gazdáknak, községeknek legjobb bevásárlási alkalma 50Vos utazási kedvezmény! Részletet felvilágosítás és vásáriga- zolvány kapható Budapesten: a Vásárirodánál, V., Alkotmány-« 8. Sátoraljaújhelyben: az IpartestQlet Elnökségnél (A vásárigazolvány ára 3 P 20 fill.) sok sorrendje: Virágvasárnap reggel 8 órakor az egyháztanács és iskolaszék közős szt. áldozása. 10 órakor barka szentelés és körmenet; a szent mise alatt Passió. Az Ingredientet és a Passiót a Lavotta-Dalkör tagjai éneklik Nagyszerdán d. u. 6 órakor La- mentacio. Nagycsütörtökön d. e. 9 órakor, az Oltáriszentség szerzésének emlékére, ünnepélyes szt mise; Glóriakor a harangok és az orgona elhallgatnak ; oltárfosztás. D. u. 6 órakor Lainentacio. Nagy pénteken d. e. 9 órakor csonkamise, keresztleleplezés, az Oltáriszentség elhelyezése az Ur koporsójánál, szent-beszéd D. u. 6 órakor Lamentatcio, litánia és szentségbetétei. Nagyszombaton reggel 7 órakor az Oltáriszentség kihelyezése az Ur koporsójához, tűz-, húsvéti gyertya- és keresztkut- szentelés. Exsultet, próféciák, Mindenszentek litániája; 9 órakor pitani. Hivatalba lépni pedig sértette I önérzetét, hiszen ez úgy tűnt fel előtte, mint a beismerése annak, hogy ő maga sem bízik a foka \ ban ! . .. Lett volna egy közép j megoldás: ha szüleinek valame- I lyik birtokába beleült volna gaz- i dálkodni, ami mellett írhatott volna is. Ez azonban szóba sem jöhetett: szüleinek birtokai sógorának voltak már bérbe adva. Mit lehetett hát tenni ?... Dar- may legkevésbbé tudott erre feleletet adni! „Lelkem gyűlöli a reményt már S a józanságtól didereg*. . . így felelt erre a kérdésre, s bele enged látni a leikébe, amikor ezt mondja: „Ah! lelkem egy haldokló, fáradt hattyú, Mely végdalát már elénekelő, És most a mámor rózsás habjain száll Az elmúlásnak partjai felé“. . . A többi az ő rövid életéből már jóformán nem is fontos, hiszen ő maga mondja: „Nem az a kérdés: meddig éltünk ? Hanem hogy mennyit szenvedénk“... Ő pedig már sokat szenvedhetett: „öreg, bús hangszer, szivem hallod, Miért nem adsz már többé hangot? Szép, édes hangot húrjaidról, Óh legalább csak egyszer, Szakadna bár utána ketté A húr s vele a hangszer*. . . A szenvedését csak növeli az a tudat, amit így fejez ki: „Nem én törpe, amelyben születtem! A kor hitvány és átkozott!'* És igy jut iépésről-lépésre a gondolathoz: „Meghalni, ah I mily méla ábránd Lepett meg titkosan*.. . . És csakugyan I Darmay, akit a kistermetű Szemere hatalmas vállai miatt óriásnak szokott nevezni, nincs is még 27 éves és egyszerre csak — szívbajt kap. Még egy utolsó fellobbanása az életkedvnek, hogy az 1877-ik év nyarán a Balatonhoz megy üdülésre és az utolsó szikrája a hamu alatt pislákoló szerelemnek, hogy még egy elragadó szépségű költeményt ír régi ideáljához, aki az ő kérelmére is már évek óta Ambrózy Nándor felesége volt azután orvosa tanácsára 1878 január hó végén Pestről hazamegy —• meghalni.’:? Haza ? Nem, — mintha holtig elkísérte volna a nagyapai átok azt a szerencsétlen fiatal embert, ő igazán haza sem meheteti már, mert szülei időközben Lasztóczról visszamentek Kozmára lakni s egy fedél alatt laktak vejükkel, akivel Darmay haragban volt. Valamikor valami csekélységen ! vesztek össze, legalább most igazán kibékülhettek volna, űe egyikük j sem akart engedni, hát haragban ! maradtak. A hét szobás lakást két ! részre osztották tehát s kijelölték ! a küszöböt, amelynél a két sógorra nézve „lélek az ajtón se be, se ki.“ A naponta lázzal küzködő, de mégis feljáró Darmay, aki 27 éves létére már úgy nézett ki, mint egy aggastyán, a neki kijelölt három szobában úgy járt-kelt, mint a ketrecbe zárt sebzett oroszlán! „No majd ha tavasz lesz!“ gondolhatta, ... de hol volt még a tavasz I.. . Márciusban aztán csakugyan kicsalta a tavaszi nap a szobából a lázas Darmayt, de meghűlt és mindössze 36 órai fekvés után március 28 án agy- kérlobban meg is hall. Ötven éve ennek s vájjon ki emlékszik még ma a Darmay nevére! Pedig Szabó Endre valamikor azt irta róla, hogy „a kortár- i sak között a legeredetibb, leg közvetlenebb, leghangulatosabb lyrikus volt“ — Szemere Miklóst annyira elragadta egyszer Darmay- nak egy verse, hogy annak szerzőségét — ha az ilyen lehetséges volna — kész lett volna 50U forintért a maga részére megvásárolni — Ábrányi Emil pedig a Darmaynak 1912-ben barmán állított emléktábla leleplezésekor ilyen szavakkal fordűlt Darmay felidézett szelleméhez: „ha valaki akad majd, aki összegyűjti és a nemzet rendelkezésére bocsájtja mindazt, amit a szivedből valaha elsóhajtottál, ámulva fogja látni a világ, hogy Petőfi fanatikus tüze szikrázott benned, amikor a szabadságról énekeltél, — hogy kora halálod sejtelmével gyönyörű ver seket írtál a hervadásról s ezek közül néhányat büszkén állítunk be a világirodalom legszebb harmóniái közzé." De hát az emberek mégis elfelejtették ! . . Nem lehet zokon venni, hiszen Madách, Reviczky Gyula és Miirszáth mai napig sem kaptak szobrot, hát miért ne felejtették volna el Darmaynak még a nevét is?! De ez csak az első 30 évben lehet igy! Nyugodtan pihenhetsz ott a kozmái most cseh-szlovák temetőben Te nemes testvérünk, Darmay! A következő 50 esztendő meg fogja bizonyosan állapítani a Te előkelő, jogos rangodat a magyar költők között és még sza bad földdé is válik majd az a hely, ahol most nem is nagyapai, de cseh átok alatt fekszel! . Hban4£&ehozaial ÉRETT NYUGATIN DIAI BANAN A LEGJOBB TÁPLÁLÉK BP.TEIEFON:^ ünnepélyes szent a harangok isméi D. u. 6 órakor fe tartás és ünnepé Te Deum. Husvét 7 órakor a husvéi áldása. A szent r husvét I. és II. n mint vasárnapoké napján d. e. 9 ór — Tiszteleti mindazon el akik a Zeuipl sével hátralék lioií.V elöfizetéi lapuukhoz cs utalványon r veukedjeuek. — A >Zempl< cikkírója a lap m mában válaszol a melyet az újhelyi felhívására írtunk, bail korántsem a „ hanem a „nobles norjában van tart azt akarjuk mond iró éppen úgy éli szában, mint er eredetű szónak ai Kénytelenek vagyi is megmagyarázni lesse oblige eredt lent, hogy a ne kötelezettségeket 1 magaviseletében é s a ranghoz mélt lent Laptársunk < gúnyolódás „pt hogy megint csali vei éljünk és a: vábbiakban, hogy a tengelyvégsze; színlelni“ valami lan controversy lankodunk. Inkább „sanda mészáro: lata‘, amint azt mint a lehetetlent kifordított kicsav kificamított, ross elirtan, értelmedet genszerüségekben helyesebben * vitu kai. Mi komolyat. irtunk az általa í is s mégis a gunj szóficamoknak ol ditja ránk, amely günk. Erre a tér nem követjük, bá nél-szinesebb bol nánk össze a sti ségekből. De Iste további polémiá ilyen stílusbeli k zött. A magunk i fejeztük. — Ma márt mindegy, bog) véja miből készü Henrik Fiai r. t. ismert világcég „Valódi Franck mely hazai gyárak jáncson és, Nag) A kávé zamatját szép aranybarna emellett kiadóssá kivül olcsó Is. Franck kávépótlé gan gondolkozó I közkincget jelent, den háztartásban BIZTOS
