Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-03-24 / 23. szám
Ötvenkttencedtk évfolyam. 21 szám. Sátoraliaujhely, 1928. március 24. Vegjelenlk hetenként kétexer vmerdán és osombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ZX. udv) Elő diétáéi ár. Negyedévre . . 2 pengd Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. >sam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. sxám. állapot vérlázitó és tarthatatlan. Nekünk intézményes biztosítékokra van szükségünk, hogy ilyen esetek többé elő ne fordulhassanak. Ha a román kormány nem tud, vagy nem akar civilizált határőröket tartani, akik tisztában vannak azzal, hogy egy állítólagos jogállam fegyveres alkalmazottai, a kezükbe adott fegyver csak indokolt esetben, a végszükségben használhatják, úgy tessék beleavatkozni az Európa rendjén őrködő népszövetségnek és gondoskodni arról, hogy békés polgárokat ne lövöldözzenek halomra, mint kóbór ebeket, ostoba és gyáván vérszomjas határőri prundrába öltöztetett mócok. Amikor a balkáni háború előtt hasonló esetek fordultak elő Macedóniában, , az európai diplomáciának meg I volt az ereje hozzá, hogy az európai civilizáció nevében nemzetközi csendőrségre bízza a jogrend és közbiztonság fenntartását. Akkor könyörtelenül elszedte a fegyvert a határőr-komitácsiktól. Ezeket a képtelen állapotokat a képtelen trianoni határok idézik elő és tartják fenn szisztématikusan, hisz alig esik hét, hogy ne történjék hasonló eset. Erkölcsi kötelessége tehát annak a népszövetségnek, amely büszkén tartja magát az európai jogrend areopagjának hogy bármily eszközzel, de azonnal szüntesse meg annak lehetőségét, hogy Európa közepén úgy puffogtassák le az embereket, mint ahogy az indiánok egymást Amerika ősvadonjaiban kétszáz esztendővel ezelőtt. 0 TSruényhatúság tavaszi rendes közgyűlése Egyhangúlag jóváhagyta a Törvényhatóság a tállyai Kopasz-hegy eladását. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, HUzek Magyarország feltámadásában Amen. Hadászat—magyarokra Gyermekkorunknak kedvelt olvasmányai voltak a nagy angol írónak, Coopernek elbeszélései az amerikai erdei életből. Szivszo- rongva lestük „Sólyomszem“ és a delawarok harcait az irokézekkel, a ravasz „Nyílheggyel“ és a huronokkal. Sokszor sajnálkoztunk azon, gyermeki fantáziával, hogy ezeknek a harcoknak már Ameri kában is vége van s a vadonokon keresztül is utat tört a szabad erdők romantikáját elpusztító civilizáció. Amit mi végleg letüntnek hittünk, az őserdők misztikus bor zalmai, úgy látszik, még sem egészen a régmúlt regéi. Az amerikai őserdők csendéletét Trianon áttelepítette Magyarországra. A ro mán-magyar határon mindegyre megismétlődnek ezek a Cooper féle régi történetek, azzal a különbséggel, hogy amig Sólyomszem s Chinghangkook felfegyverzett és a védelemre megedzett sziu-indiáno- kat puffantottak le, addig a román határőrök gazdasági munkát teljesítő, jóhiszemű, védtelen magyar állampolgárokat terítenek le azzal a fegyverrel, amelyet a jogrend és közbiztonság fenntartására adott kezükbe felettes hatóságuk. A stilszerüségből igazán már csak az hiányzik, hogy ezek a román granicsárok meg is skalpirozzák védtelen áldozataikat s a skalpokat büszkén akasszák ki a román címerrel ékeskedő határőr-lakók ajtajára. Azaz, hogy a legstilsze rübb mégis az volna, ha ezeket a skalpokat a genfi népszövetség palotájának kapujára akasztaná ki az értelmi szerző: a Népszövetség. Mert Európa szégyene az, ami Berekböszörményen történt. Hogy civilizátlan, sőt félvad román granicsárok azzal passziózzanak Európa közepén, hogy békés polgári foglalkozást teljesítő magyar földmive- geket, akik mezei munkájuk végzése közben véletlenül áttévedtek a határon, rögtön puskatüzzel fogadjanak és meg is öljenek, olyan gyalázatos cselekedet, melyet diplomáciai flastromokkal meg nem történtté tenni nem lehet. Ez az A szokottnál nagyobb érdeklő- | dés mellett nyitotta meg Széli József főispán szerdán délelőtt 10 órakor a Törvényhatóság tavaszi rendes közgyűlését. Különösen a szerencsi járásbeli bizottsági tagok jelentek meg nagy számmal, tekintettel a tállyai kőbánya ügy nagy fontosságára. Napirend előtt, elnöklő főispán kegyeletes szavakkal parentálta el báró Waldbott Ödön és Malonyay Tamás elhalt bizottsági tagokat. — A legmelegebben emlékezett meg a továbbiakban Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, ny. alispán, kir. kormányfőtanácsos nagyjelentőségű adományáról, aki tudvalévőén hosszú évtizedek szorgalmas, odaadó munkájával összegyűjtött és rendkívül értékes múzeumát vármegyéjének adományozta. Kiemelte a főispán e tényt, mint amely kiváló bizonyítéka annak az önzetlen szeretetnek, mellyel Dókus Gyula, a vármegye legkiválóbb, legérdemesebb fia, vármegyéje iránt viseltetik. Főispán javaslatára a közgyűlés az adományozás nagyjelentőségű tényét s hálás köszönetét jegyzőkönyvében örökítette meg s csak Dókus Gyula kifejezett óhajtására mellőzte azon küldöttség kiküldését, mely a nemes adományozónak vármegyéje hálás elis mérését és köszönetét közvetlenül is tolmácsolhatta volna. | Bernálh Aladár alispán évnegye- des jelentését a közgyűlés tudomásul vette. A Törvényhatóság intézkedése következtében az évnegyedes al s páni jelentéseket újabban az alispán kinyomatja és minden bizottsági tagnak megküldi. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt a rendkívüli gondosságot, a közigazgatás minden ágazatára kiterjedő nagy figyelmet, mely Bernáth Aladár alispán évnegyedes jelentését ezúttal különösen is jellemzi. Hü és pontos tükre az évnegyedes jelentés vármegyei közigazgatási életünknek és annak a nagyvonalú munkásságnak, tevékenységnek, melyet vármegyei közigazgatásunk a köz érdekében kifejt. A közgyűlésnek egyik legfontosabb tárgya volt a tállyai kőbánya ügy, mellyel lapunk hasábjain annak idején mi is kimerítően foglalkoztunk. Felebbezés folytán most a Törvényhatóság elé került ai ügy, melynek fontossága és jeentösége messze túlhaladja a h-'lyi kereteket. A közgyűlés báró Waldbott Kelemen és Szlrmay Sándor meggyőző okfejtésü fel szólalásai után Tállya község képviselőtestületének határozata ellen beadott felebbezéseket egyhangúan elutasította 8 a szerződéses megállapodásokat jóváhagyta. Dr. Búza Béla és társa jfeleb- bezésére megtagadta a Törvény- hatóság a jóváhagyást Sátoraljaújhely város képviselőtestületének a Munkácsi uccai villanygyárnak tornacsarnokká való átalakítására vonatkozó határozatától, miután a hely erre a célra nem alkalmas. Felhívta egyben a közgyűlés a város képviselőtestületét, hogy ezen kötelezettsége teljesítéséről más alkalmasabb módon gondoskodjék. A tárgysorozat 1A9 és a póttárgysorozat 5 pontját délu'án egy órára tárgyalta le a közgyűlés. ************************ fi jov5 évben alakítják át a postaépületet A csomagok vámkezelése. — Autó- buszforgalom Sátoraljaújhely—Szikszó és Erdöbénye—Szikszó közöttDr. Görgey István országgyűlési képviselő a napokban kerületében tartózkodván, több olyan dologban informálta tudósítónkat, melyek a közönséget közelebbről érdeklik. Közölte, hogy a város közönségének egy régi óhaja nemsokára teljesedik, amennyiben a kereske delmi miniszter ígéretet tett, hogy a sátoraljaújhelyi postaépület tatarozása a következő állami költségvetési év kezdetén megkezdődik. Kilátást nyertünk arra nézve is, hogy a postacsomagok vámkezelése minden körülmények között ezután is Sátoraljaújhelyen fog megtörténni. — A kereskedőknek tehát nem kell aggódniok amiatt, hogy a jelenlegi helyzettel szemben rosszabbodás állana be. Végűi azt is megemlitette képviselőnk hogy a már régóta elhatározott Sátoraljaújhely—pálháza— gönc—forróencs—szikszói autó- buszjáratok megindítását mindmostanáig a kocsihiány okozta, mert a megrendelt autóbuszokat úgy a Posta, mint a Mávárt nehezen tudja a gyáraktól megkapni. A Posta ezt a vonalat átengedte a Mávártnak. Ehelyett pedig az Erdöbénye állomás—forróencs— szikszói vonalat állította be programjába. Képviselőnk sürgetésére illetékes helyen kilátásba helyezték, hogy amint erre mód nyílik, a vonalat a Mávárt üzembe fogja helyezni. Egeréé azáaao. ára- 1.0 fillér
