Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-03-14 / 21. szám
f tvenküencedik évfolyam. 21. szÁm. Sátoraljaújhely, 1928. március 14. Megjelenik hetenkent kétaier uerdifcn ée axombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyébe* XX. ndv) I 1 Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szánt Zemplén I Elgflxetéal ár: Negyedévre. . 2 pengő Hlrdetéaek: ü négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP | Myllttér soronként 20 fillér FÓSZERKESZTÓ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. mizsák József Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. eaám. Kossuth apotheozíse* Irta: Hegyaljai Kiss Géza dr. Amikorra Kossuth Lajos meghalt, akkorra már nem halhatott meg. Tisztelete nemcsak a magyar nép, de általában az egész magyar nemzet szívében annyira meggyökerezett, hogy erőhatalommal sem lehetett többé onnan kiirtani. Mutatják a Bach-korszak erőszakosságai. Akkor elég volt Kossuth nevének kiejtése, elég volt a Kossuth- nóta eldúdolása, hogy valakit, mint lázadó „Kossuth-kutyáM, börtönbe vessenek. Ismerhetünk még magunk is magyarokat, akik emlékeznek rá, hogy egy Kossuth-kép rejtegetése elég volt arra, hogy családok váljanak árvákká, mert a családfőt börtönbe hurcolták érte. A Kossuth ellen való gyűlölet annyira fellángolt, hogy például Zemplénvármegye jegyzőkönyveiből minden lapot kiszakgattak vagy olvashatatlanul kitöröltek, ami Kossuthra vonatkozott.** De az irtóhadjárat nem vezetett eredményre. Olyan volt, mint a szélvihar a jegenyének. Még mélyebben eresztette le gyökereit Kossuth kultusza a magyar nép szívébe. Sikeresebbnek mondható a bécsi kormánynak az a bánásmódja, mellyel az 1867-i kiegyezés után igyekezett a nemzetet a saját színeire átfesteni és a saját hangjaira áthangolni. így a március 15-ike megünneplése helyett kedvesebbnek látta az április 11-ike megünneplését. És a hatóságok, az állami iskolák, a katonaság révén a köztudat meghunyászkodott Bécs akarata előtt. Nem hiányzott az ellenhatás sem. Az ősi protestáns főiskolák, az egyetemek ifjúsága, a mindenkori függetlenségi párt kurucai minden március 15-én tudtak olyan tüzet gyújtani, mely elég volt arra, hogy egy életre reá ragyogja a lelkekre , a 48-as idők fényét. Igyekezett a bécsi kormány ellennyomást adni a Kossuth-kultusz- nak a történetírás útján. Legjobban szeretett volna a szabadságharcról egy császári és királyi történetet íratni s az újabb nemzedéket aszerint idomítani. Ki is nyomatott a kormány egy gyönyörű díszmunkát nem kevesebb, mint 200.000 példányban, hogy ez mondja el a magyarok- j nak: milyen volt a szabadságharc. De szerencsére, Ballagi Aladár erélyes közbelépése, idejében meggátolta a munka elterjesztését. Nagyon jellemző azonban, hogy a legnagyobb, a legelterjedtebb magyar : történetben, melyet Szilágyi Sándor szerkesztett a Magyar Nemzet Története címen az ezredéves ünnepre, Márki Sándor annyira óvatosan irta meg a Modern Magyarországról szóló részben a szabadságharcot ; s abban Kossuthot, hogyha más forrásokban az ember nem néz utána, bajosan kapja meg az igazi Kossuth-képet. A világháború felé közeledve, egyre jobban látszott, hogy a Széchenyi-kultusz elnyomni igyekszik a Kossuth-kultuszt. Hála Istennek, hogy lett Széchenyi-kultusz! Annak csak örülni tudunk! Legyen továbbra is. De ne abból táplálkozzék, hogy elfeledtetik a nemzettel Kossuth Lajost. Adjuk meg Széchenyinek, ami a Széchenyié, Kossuth" nak is, ami a Kossuthé. Mert mind a kettő a — nemzeté. Hogy mennyire nem lehet mesterségesen elfojtani a Kossuth- kultuszt, annak érdekes példája Herczeg Ferencnek a Hid cimü színdarabja. A nagy író igazán hozzá méltó művészettel viszi színpadra a Széchenyi-problémát. A darab ellen az a kifogás merült fel, hogy Kossuthot egy szerény kis jurátussá törpíti el Széchenyi mellett. Nem tudom ez volt-e célja az írónak. De a hatás mégis más. Olyanná vált a darab, mint azok a Krisztus-drámák, melyekben Krisztus meg sem jelenik a színen, mégis betölt sugárzása mindent az ö szellemével, így a Hídban is. Kossuth lehet kicsiny. Lehet, hogy a színész sem * Az .Adalékok" legközelebb megjelenő színiéből •* Dongó üy. Géza, Zemplénvármegye fölevéltárosának közlése. Ugyancsak ó beszéli, hogy visszaemlékszik hét éves korából egy felejthetetlen családi jelenetre, mikor édesanyja sírva ölelte át a gyermekeit: .Nincs már apátok 1“ . . . Az történt, hogy valaki feljelentette, hogy a tanító Kossuth-képet rejteget komótja fiókjában Kiszáll a hatósági kirendeltség, a képet megtalálja s a .bűnöst" elhurcolja Budára. H. adja jól. Nagysága mégis elárasztja a lelkeket s Széchenyinek össze kell alatta roppannia. A Kossuth-kultusz tehát, ismétlem, a magyar lélekből kiirthatatlan. S egy másik érdekes mozzanat. Ha a magyar el akarná felejteni Kossuthot — de az erdő elfelejtheti-e a tölgyet? —, nem engedné neki elfelejteni a — külföld. Most ennek a korát éljük. Jött Trianon és összeomlottak a magyar remények. Zarándok csapatok indultak útra, hogy minden követ megmozgassanak a magyar feltámadásért. S látják, hogy mint hajdan a Jézus sírját elzáró sziklánál a vakító fényességű angyal, úgy most ott a Kossuth szelleme, mely segítségünkre jő a felszabadulásnál. Lelkes honfiak, szövetséget kereső államférfiak kelnek útra a művelt népekhez. S ott találják útjelző világosságnak a külföldi Kossuth- kultuszt. Ott emlékeznek rá az emberek, ismerik, nagynak, feledhetetlennek tartják. Közvélemény: nem halhat meg a nép, melynek Kossuthja van. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kle- belsberg Kunó kultuszminiszter, Bethlen István miniszterelnök Olaszországban, Apponyi Albert, Nagy Emil volt miniszterek és mások Angliában és Amerikában tapasztalják, hogy mit jelent az nekünk most, hogy ezeken a helyeken diadalmenetben járt egyszer Kossuth kormányzó ?! S hangoztatják itthon a Kossuth külföldi nagynaktartottságát. És fellobog idehaza is újból a Kossuth kultusz. De vigyázzunk, ne felejtsük ebben sem a Kossuth intelmét. Tiszteljük Kossuthot magáért Kossuthért — Önmagunkat tiszteljük meg vele. De ne várjuk — ez Kossuth intelme —, hogy a külföld szabadít fel minket. Önmagunk tehetünk magunkért legtöbbet, ha eszményeinkhez hívek maradunk. Kossuth erre tanított minket. Legyen azért drága minékünk a Kossuth neve, emléke. Legyünk boldogok, hogy ma ismét többet beszélnek Kossuthról. Figyeljünk szavaira, melyekkel figyelmünket a külföld felé irányija. Amit Angliáról mond, ma is igaz: .Vannak nekem személyes barátaim Angliában, nagytekintetü férfiak, kiket nagyon tisztelek s kiknek Ítéletére nagy súlyt fektetek. Ezek azt mondják: Magyarország mellett szól a jog, az igazság, az erkölcsi érzet, a méltatlan szenvedések égrekiáltó áldozata s minden, ami Isten kegyelmére érdemes, ember előtt szent. . Törjünk! A nyomás nem tart örökké, mert végre is következései az elnyomás fejére szállnak vissza. így szólnak . . . A magyar nemzetnek arra, hogy helyét a független nemzetek kerek asztalánál ne adja fel, erősebb cimlevele is van, olyan, melyet sem moly nem ehet, sem hitszegés szele el nem fujhat- E dmlevél az, hogy az Idő, a teremtésnek dajkája, a magyart állammá, nemzetté ringatta egy ezredéves történelem bölcsőjében ... Az éj sötét a kontinensen. De akkor legnagyobb a sötétség, mikor a hajnal közel van. Van valami a levegőben, ami sejteti az emberrel, hogy vihar közeleg...“ Örökérvényű, amit Olaszországról mond: .Olasz és Magyarország között oly érdekazonosság forog fenn, hogy e két ország természetileg hívatva van egymást kölcsönösen segíteni, miszerint az elsőnek függetlensége befejeztessék, a másodiké pedig visszaszereztessék. Legyünk boldogok, ha ez országokban szívesen fogadnak minket a Kossuth útlevelével. De szívleljük meg, amit önerőnkről mond: nNem kell a napkeltét nyugatról várni. Egy eredményünk van. Nagy eredmény, a nemzeti felébredés otthon/“ Legyünk hát boldogok, ha Kossuth szelleme önerőnk fejlesztésére indít bennünket. Örömkönny ragyoghat szemünkben, hogy végre március 15 nemzeti ünnep lett s külön törvénycikkben örökíttetett meg Kossuth emléke. Legyünk boldogok, hogy dicsőségének szobra néz Amerika vezetővárosának Newyorknak, kies, szépteréről a tenger felé. Kosuthé e szobor s benne a magyar nemzet egetvívó hősiessége, diadalmas erőfeszítése, jövőt teremtő kitartása ragyog a világ szemébe. Kossuth dicsősége felér immár az egek egéig. Tisztelő szeretete meg leszáll a magyar szívek legmélyéig. S hozza a hitet, erőt — új feltámadásra! erzétaocL áxa lO £LIXóx
