Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-06-03 / 41. szám
Ctvenkilencedik évfolyam. 41. szám. Sátoraljaújhely, 1928. junius 3 Megjelenik hetenként kétszer eserdán es aiombaton Szerkesztőség és kiadóhivatai: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. adv) Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. i. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF »■"■"■rí»——s— Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy. isteni örök igazságban, Hi;/ek Magyarország feltámadásában Amen. 9 költségvetés és az állami feladatot) A Zemplén számára irta: Dr Búd János m. kír. pénzügyminiszter. Az államköltségvetés emelkedésének kérdésében nagy félreértésekkel találkozunk. Nyiltan meg kell mondanunk, hogy az a költségvetés, amellyel mi a szanálás idején megindultunk, tulajdonképen nem volt megfelelő. Én ezt megmondtam már négy évvel ezelőtt is. Lehetetlen lett volna olyan költségvetést fen tartani, amelyben a tisztviselők illetményeiknek még 36°/o*át sem kapták meg. És ha veszem a koronaértékben való változást és azt is hozzáadom, akkor nem tudom, hogy az emelkedés tulajdonképen hol mutatkozik oly éles formában, mint ahogy némelyek látják. De a költségvetések nem csak nálunk emelkednek, emelkednek azok mindenütt! Anglia költségvetése 1913-ban 197 millió font volt, 1927/928-ban 833 millió font. Németországé 1913-ban 3 milliárd volt, 1928 ban 9 milliárd márka. Francia- országé 5 milliárd frankról fel - emelkedett 41 milliárd frankra. Olaszországé 2 milliárd líráról 21 milliárd lírára. Ha akárki átszámítja ezeket az adatokat, látni fogja, hogy milyen óriási eltolódás történt az utóbbi évtizedek alatt a költségvetésekben. De vegyünk olyan államokat, amelyek a háborúban nem vettek részt: Hollandia költségvetése 1913-ban 231 millió hollandi forint volt, ma 821 millió hollandi forint. Svájc költség- vetése 1913-ban 106 millió svájci frank volt, ma 132 millió svájci frank. A mi 1913-iki költségvetésünk kiadásai 2490 millió pengőt tettek ki, amivel szembeállítva az 1928/29. évi költségvetésnek 1358 millió pengős kiadását, megállapíthatjuk, hogy a háború előtti költségvetésnek határozottan messze alatta maradunk. Hogy a költségvetések emelkedtek és emelkednek, ennek tulajdonképpen az a magyarázata, hogy az állam feladatai az azelőttiekhez képest jelentékeny változást mutatnak. Nem szólva arról, hogy a háborús terhek és a háború nyomán járó kiadások is természetszerűleg emelőleg hatnak az egyes költségvetésekre. Hiszen Angliában csak az adósságok törlesztésére ma a há ború előttinek háromszorosát veszik fel. De a demokratikus fejlődésnek is egészen természetes folyománya az, hogy azok a problémák, amelyek az állami élet szempontjából ezelőtt nem igen jelenkeztek, ma megvalósításukat követelik az államtól. Ilyenek a szociális problémák és a kulturális problémák, de ott van maga a gazdasági élet is, amely azelőtt alapjában véve irtózott az állami beavatkozástól és nem szívesen látta az állami támogatást, ma ez is rá van szorulva az állam támogatására. Olyan erős ma a kapcsolat az állam és az egyéb társadalmi funkciók között, amilyenre alig volt példa. Bármennyire vitatjuk is tehát, hogy ezeknek elkellene távolodnak egymástól, végeredményben a kérdéseket a kapcsolat mellőzésével nem lehet megoldani. Néhány adatot idézek Németországra vonatkozólag, hogy lássuk, miképen változott meg az állami frinkciók jellege. Közoktatásügyre Németország 1913/14. évben fejenkint 19 márkát költött, ma 33 márkát költ. A népjóléti kérdésekre — ebben különösen a közegészségügy játszik nagy szerepet -— 1913/ 14-ben fejenkint 10 márkát költött, ma pedig 46 márkát költ. A gazdasági életet érintő kiadásokból fejenkint 1913/14- ben 10 márka esett, ma 18 márka jut. Akármelyik állam költség- vetését vegyük elő, ugyanezt a helyzetet látjuk. Ezek a problémák mindenütt parancsokban követelik a megoldást. Ha a mi költségvetésünket nézzük ezekből a szempontokból azt látjuk, hogy mi is minden erőfeszítéssel megkíséreltük ezeknek a kérdéseknek megoldását. A mi költségvetésünknek az a nagy hiánya, hogy sajnos nem jut annyi ezeknek a kérdéseknek megoldására mint amennyi a fejlettebb államokban jut. Hi szén senki se mondhatja, hogy Németország a gyengébb kultúrájú államok sorába tartozik és mégis Németországnak ma a kultúra emelése érdekében háromszor annyit kell költenie, mint költött azelőtt. De mi történjék nálunk, ahol tulajdonképen még az elemi kultúrának a kérdései sincsenek megoldva. Az elemi kultúráéi, amelyen át pedig tulajdonképen az egész társadalom erősödik, amely termeli azokat az erőket, amelyek azután a közép és magasabb kultúrában óriási előnyt jelenthetnek a nemzetre nézve. Csak termé- I Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter junius tizenharmadiki látogatását nagy érdeklődéssel várják városunk hivatalos körei és közönsége. És ez érthető is. Nehéz helyzetben sínylődő városunknak, mióta Trianon a határra helyezte, nem igen volt része a kormány egyetlen tagjának sem olyan látogatásában, amely a helyszínen szerzett közvetlen tapasztalatok nyomán helyzetünk jobbra fordulásával biztathatott volna. A csonka országnak ezernyi baja annyifelé köti le a kormány tagjainak figyelmét, hogy külön megítélésre alig is is tarthat számot a trianoni határőrvidék egyetlen városa sem. Van ugyan mégis erről szó. Legújabban vesszük a hirt, hogy a határmenti képviselők permanens bizottsága a kormány elé terjesztette a határvidék gazdasági helyzetének veszedelmét feltáró memorandumát, melyben erélyesen sürgeti a bajok alapvető és tervszerű orvoslását. Az egyes miniszszetes, hogy nekünk itt-ott talán látszólag többet kell ezekre a kérdésekre költenünk. Ha már — kényszerhelyzetünkben — belső biztonságot ellátó haderőt sem tudunk tartani, akkor örüljünk annak, hogy legalább a kulturális és gazdasági éleletünk erősítésére tudunk költeni! Költségvetésünkben tehát igenis van emelkedés, amint hogy emelkedés volt már az előző években is, sajnos azonban ennek tetemes része alapjában véve az illetményekre esik. Az illetmények fokozását azonban minden oldalról követelték. A kormány az adminisztráció egyszerűsítésére törekszik, ebben az irányban meg is tesz mindent amit lehet, de azzal legyünk tisztában, hogy a kérdés máról-holnapra nem oldható úgy meg, hogy ennek következtében a terhek is eltűnjenek. | tériumok az előterjesztett anyagnak ! saját hatáskörükbe vágó részét j már is tárgyalás alá vették és pedig az újhelyi helyzetet Görgey István országgyűlési képviselőnkkel — mint a határmenti képviselők értekezletének kiküldöttével — együttesen. A kormány érdeklődésének további bizonyságát mutatja kiváló kultuszminiszterünknek immár bizonyossá vált közeli látogatása, melynek megvalósulása Szélt József főispán és Görgey István országgyűlési képviselő érdeme. Miután mindeddig az volt tapasztalható, hogy egy-egy miniszteri látogatás a meglátogatott városnak bizonyos előnyt jelentett, nem vágunk az eseményeknek elébe, ha kifejezést adunk a város közönsége azon várakozásának, hogy a kultuszminiszter látogatása összefüggésben van azoknak a kulturális problémáknak megoldá sával, melyekre a város önerejéből érthetően nem képes. Kézenfekvővé teszik ezt a feltevést azok a tanácskozások me9 kultuszminiszter látogatásit megelőző tanácskozásokon szőnyegre kérőit a felsökeresk. iskola államosítása és az áll. polg. iskolák uj elhelyezése
