Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-05-23 / 39. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1928 május 23 Sággal tudjanak dönteni. Nem zárkóztam el azonban olyan megoldás elől, hogy a legfelső fórumon ne maga a belügy­miniszter saját személyében döntsön ebben a kérdésben, hanem egy vegyes felsőbb fegyelmi bíróság, amelynek elnöke a belügyminiszter vagy általa kijelölt helyettese, tagja két közigazgatási biró és két miniszteri főtisztviselő, azzal a.kikötéssel, hogy amennyiben szavazás történik, az elnök szavazni köteles. — Erősen hiszem, hogy ha sok nézeteltérés mutatko­zik is ezekben a kérdésekben, a megegyezést épen az auto­nómiák érdekében meg fog­juk találni, mert meg is kell találnunk. Múlhatatlan szük­ség van ezekre a reformokra, mert ezeknek a reformoknak megvalósítása nélkül nem le­| hét azt a szellemet megterem­teni, amely az autonómiákban szükséges, hogy azt a felada­tot, amely rájuk háramlik, meg tudják oldani. Elvégre a törvény már majdnem öt­ven esztendős, azóta idejét múlta, a mi tapasztalásaink gyarapodtak és ezeket a ta pasztalainkat figyelembe kell venni és ezekkel a tapaszta­lásokkal keli a mi autonómi­ánkat is megerősíteni. Egyúttal azonban szabad levegőt kell bennük biztosítani, közelebb j kell vinni az egész adminisz- | trációt a nép lelkületéhez, j minden magyar állampolgár szivéhez, mert az autonómia nem önmagáért van, hanem az autonómiába bekebelezett polgártársak érdekében és fő­céljának annak kell lennie, hogy a haza iránti kötelessé­gét mindenki teljesítse. — május 20. Az újraéledő természet havának utolsó vasárnapját hősei emléke­zetének szenteli a magyarság. Májusi napsugárral, virágbaboru- lással enyhül ez a szomorú ünnep, a lelkek mélyét a leboruló kegye­let s a boldog bizakodás remeg­ted meg. Leborulunk hőseink em­léke előtt, bámulattal gondolunk azokra, akik azért a célért, melyre elhivattak, mindenüket: az életü­ket áldozták, kik kötelességüket utolsó lehelletig azzal a tudattal teljesítették, hogy tetteik nem fog­nak a magyar Nirvánába semmi­sülni, hanem a magyar nemzet kegyeletének oltárán égni fog em­léküknek fáklyája s ez a láng az utánuk következő nemzedékeket mindig emlékeztetni fogja törté­nelmi hivatásuk teljesítésére, me­lyet eddig ezeréves Magyarország­nak ismert a világtörténelem, me­gora- és énekszámaival a hajó I-ső osztályú dísztermében rendezett hangversenyen, de erre rosszulléte miatt nem volt képes.| A jéghegyek ellen, mióta a nagy oceánjáró, a Titanic, az Olympic és Majestic hajók testvére elsü- lyedt, már igen nagy az elővigyá­zat s egy olyan kiváló készülék van a hajón alkalmazva, amely 100—150 kilométerre előre jelzi a veszedelmet, melyet azután ki is kerülnek a hajó éber tisztjei. A hajó berendezése csodás és nagyszerű. Eltekintve a különböző fedélzetektől, amelyeken szép idő esetén mindenféle sportok, bent a hajón társalgók, zenetermek, kár­tyaszobák állanak a közönség ren­delkezésére s igy utunk a lehető legkellemesebb volt, annál is in­kább, mert mind magyarok voltunk együtt osztályunkon s mindnyá­junkat egy eszme vezérelt: imádott hazánk. lyet továbbra is meg kell tartani» ismét, újból kiverekedni, karddal, vérrel; őseink, hőseink emlékéhez méltóan. * * * Délelőtt az összes felekezetek templomaiban istentisztelet volt hőseink emlékére, minden templo­mot megtöltött a hatóságok kép­viselete s a nagyszámú közönség. Fél 12-kor 32 hősi halott sir emlékét avatták, fel a zsidó teme­tőben. Róth Sámuel főrabbi ma- gasszárnyalásu beszéde után dr, Schleyer Lajos ügyvéd lelkes, szép szavakkal méltatta az elesettek érdemeit, majd az ifjúsági dalárda énekelt alkalmi dalokat. Itt is szép számú közönség jelent meg, élükön Bernáth Aladár alispánnal a vármegye és dr. Orbán Kálmán polgármesterrel a város részéről. Innen a küldöttségek a közte­metőbe vonultak át s ott a hősök oszlopánál helyezték el a kegye- letes megemlékezés koszorúit. — Utána a Mansz énekkara a ma­gyar Hiszekegyet adta elő. A délutáni ünnepségek a sport­pályán zajlottak le, melyet régen látott nagy tömegben keresett fel a közönség. Megjelentek Széli József főispán, Bernáth Aladár al­ispán, a város részéről dr. Orbán Kálmán polgármester, Nyeviczkey László főjegyző, továbbá a hely­beli tisztikar teljes számmal s városunk társadalmának előkelő­ségei. friss üde leheltetet, állandóan szép és egészséges fogakat jelent Az ünnepély megkezdéséig a mozdonyvezetők zenekara szóra­koztatta a közönséget, majd be­vezetésül zászlóaljunk egyik sza­kasza vonult fel a pálya közepére s páratlan szépségű, precíz kivi­telű fegyvergyakorlatokkal kápráz­tatta el a közönséget, mely meg­érezte ezekben a majdnem gép­emberekké vált katonákban azt a vasfegyelmet, melyet az összeom­láskor oly fájdalmasan nélkülöz­tünk s amelynek nagy része volt a trianoni átok reánk szakadásá­ban. Utolsó bemutatott gyakorla­tuknál az „imához“ kürtjelet állva hallgatta végig a közönség s el­vonulásukat meleg, őszinte, szív­ből jövő tapsokkal kisérte. Ez után az Ipartestületi Dalárda énekelt el egy magyar fohászt. Az elülő tapsok után dr. Dómján Elek főesperes lépett az emelvényre. Beszédében a nap jelentőségére hivia fel a közönség figyelmét, megható szavakkal emlékezve meg az elesettekről, jpktől példát kell vennünk, hogy az ő munkájukat sikerrel fejezhessük be. A mély hatást kiváltó beszéd után szünet következett, utána pedig a tulaj- donképeni sportesemény: futball­mérkőzés Sátoraljaújhely város közönségének vándor-serlegéért. Az eddig győztes Kisosz (Keres­kedelmi iskola) és a Máv. csapa­tok vonultak ki a pályára, ahol lelkesedéssel és szép játékkal küz­döttek az értékes jutalomért. Az első félidő közepén a biró félbeszakította a játékot s a játé kosok merev vigyázz állásban, le­hajtott fejjel, némán tisztelegtek az elesett hősöknek. Az első félidőben nem esett gól, de a másodikban győzött a na­gyobb technikával játszó Kisosz s Resovszky révén megszerezte a játék egyetlen gólját. Külön meg kell emlékeznünk a győztes csa­patról, mely csupa fiatal, ellenfe­leihez képest gyenge fizikumú játékosokból állt, de akik olyan szép technikával s olyan igaz, győzni akaró lelkesedéssel ját­szottak, hogy feltétlenül jobbak is voltak ellenfeleiknél s akik mikor győztes góljukat berúgták, olyan frenetikus tapsot kaptak, amilyenre az újhelyi sportpályán alig volt még példa. A mérkőzés végeztével Nyevicz­key László főjegyző buzdító sza­vak kíséretében átadta a serleget a győztes csapatnak s kifejezést adott annak az örömének, hogy azt éppen a város egyik kultur­intézete nyerte el. Az iskola ne­vében Debreczeni Áron igazgató vette át, ígéretet téve arra, hogy a megkezdett s eredményessé vált utón fogja vezetni továbbra is a növendékeit. Az Ipartestületi Dalárda által intonált Himnusz és a zenekar indulójával ért véget ez az igazán szép ünnepség, ahol azonban hiába kerestük a testületileg ki­vonuló ifjúságot. Pedig az ifjúság lelkében a hazafias érzést igen erősítette volna ez a haaafias, ke- gyeletes és a jövőre nézve utat 1 mutató ünnepség. Reméljük, hogy jövőre másként lesz, mint ahogy a jövő esztendei hősök napján még egy emlékhez szeretnének el­zarándokolni : a károlyfalvai Krisko és Pap János gátfelügyelő sírjá­hoz, kiket a kommün alatt végez­tek ki magyarságukért, forró ha­zaszeretetükért s akiket ugyancsak méltó hely illet meg hőseink kö­zött. Ha jól tudjuk, városi kép­viselőtestületi határozat van, hogy a hely — a Kossuth-szobor előtt — melyen a bitófa állott, emlék­kel jelöltessék meg, másfelől meg illő temetési szertartásban része- sittessenek az újhelyi kommün e hősi áldozatai. Mindeddig — nagyon sajnosán — az emlékeztető jel felállítása érdekében semmi sem történt s a közelgő tízéves évforduló a leg­jobb alkalom volna, hogy a város végre-valahára teljesítse halaszt­hatatlanná vált erkölcsi kötelessé­gét. —e. IEEE I EE — Junius 13-du érkezik a kultuszminiszter Újhely­ibe. Gróf Klebelsberg Kunó köz­oktatásügyi miniszter május 30-ára kilátásba helyezett újhelyi útját, közbejött fontos okokból kényte­len volt elhalasztani s illetékes he­lyen nyert értesülésünk szerint junius 13-án látogatja meg váro­sunkat. — Kinevezés. A földmive- lésügyi miniszter a tarcali szőlé-» szeti szakiskolánál beosztott Katona Zsigmond szőlészeti és borászati segédfelügyelőt szőlészeti és bo­rászati felügyelővé nevezte ki, egyben megbízta a zala éssomogy- megyei szőlészeti és borászati ke­rület vezetésével. (Folytatjuk.) Hősök napja

Next

/
Thumbnails
Contents