Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-05-06 / 34. szám
Ctvenkilencedik évfolyam. 34. szám. Sátoraljaújhely, 1928. május 6 Megjelenik hetenként kétezer eaerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. adv) I I Zemplén Előfizetési ár; Negyedévre 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések : §j négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ. Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. »sem. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. exám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Virtutem virumque cano Igen jói emlékszem még arra az értekezletre, amelyen Széli József főispán megismertette az összehívott szőlőbirtokosokkal azt a memorandumot, amelyet a Hegyalja érdekében készült a kormányhoz benyújtani. Nagy figyelemmel, nagy érdeklődéssel hallgatták az emberek, mikor pedig az ismertetés befejezése után kijelentette, hogy .ezzel a javaslattal pedig állok v. gy bukom; annak a teljesítéséhez állásomat kötöm“ —. ugyancsak egymásra nézett a hallgatóság. A szokatlanul súlyos szavak nem mindenkiben ugyanazt az érzést váltották ki. Voltak sokan, igen sokan, akik valósággal megdöbbentek e szavak hallatára, mert tudták, hogy most egy végzetes nyilatkozat hangzott el. Tudták azt is, hogy ezt a nyilatkozatot egy tetőtől talpig férfi tette, akinek ajkán az ilyen szó nem levegő, hanem komoly elhatározás kifejezője. Sőt azt is tudták, hogy a nyilatkozó férfi okos ember is, aki tudja, hogy mit és miért kell mondania. Megdöbbenést szült tehát bennök az az indokoltnak látszó feltevés, hogy a Hegyalja talpraállitásának útjában komoly és nehezen leküzdhető akadályok vannak. A hallgatóságnak ez a része azokból állott, akiknek Széli József egyéniségét már eddigi működéséből is alaposabban sikerült megismerni. Persze voltak másképen gondolkozók is. Voltak akik siettek az elhangzott ígéretet scontróba venni és már előre élvezték a saját diadalukat, ha majd fejtre olvashatják a főispánnak: .Uram, te az állásodat kötötted ahoz, hogy bevezeted a Hegyalja népét az Ígéret földjére, ám a te szavadat nem hallgatták meg odafönn, mikor leszel tehát kegyes lemondani ?“ Fogadni mernék, hogy már egy évvel ezelőtt is lehetett volna találni egy pár íróasztal fiókjában ilyenfajta interpellációknak fogalmazványát. Oh mert — ihlesd meg toliamat szent Juvenalis! — nincs nagyobb öröme az erkölcsi integri tásában is trianonilag megcsonkult magyarnak, mintha rásülheti a nagy átlagból kiemelkedőre: te is csak olyan gyarló vagy felebarátom, mint jómagam ; a te ígéreted, a te fogadkozásod is csak olyan, olyan füst és pára, mint az enyém. Oh mert — segíts tovább Juvenalis apám — szép látvány a fürtökkel megrakott szőlőtőke; szemszájnak kellemes, mikor a sajtóból kicsordul a mézizü must; sőt az sem utolsó élvezet, ha egy-egy jó szüret után kitudjuk fizetni az adót, a bankot, a bolti kontót, de mind ez semmi ahoz képest, ha egy diszkredifált főispán bukásában gyönyörködhetünk ; ha a mellünkre üthetünk: „megmondtam előre, ez is csak ígérni tud!“ Nohát ebben az élvezetben Széli Józseffel kapcsolatban nem lesz ám részed, magyarom ! Neki ugyan szemére nem vetheted, hogy csak ígérni tud, de ígéretének beváltásával nem törődik. Széli József lemondott mindkét főispáni állásáról, mert a kormány késlekedik megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket a Hegyalja lalpra- állitása érdekében javaslatba hozott Gondolkozz csak egy kicsit ezen az elhatározáson kedves jó magyarom ! Mikor olvastál,1 mikor hallottál te ehez hasonlót ? Ha a fiatalabb generációhoz tartozol, hát — soha. Azelőtt sem volt épen divat, hogy főispánok, miniszterek csak úgy lemondjanak díszes állásukról és önként kiadják kezükből a hatalmat, ha egyik vagy másik üdvösnek hitt kezdeményezésük felsőbb helyen támogatásra nem talál, mostanában pedig valósággal csodaszámba megy az ilyen önzetlen elhatározás. A régi időből volt egy-két példa rá és aligha véletlen, hogy a legfeltűnőbb példát éppen a Széli József nagybátyja Széli Kálmán szolgáltatta. Széli Kálmán, a későbbi miniszterelnök, már 1877-ben pénzügyminiszter volt és mikor Bosznia okkupálására pénzt kért tőle a Külügyminiszter, inkább lemondott a miniszterségről, de pénzt nem adott, nem helyeselte a boszniai politikát. A politikai következetesség és az adott szóhoz való hűség tehát családi vonásként disziti Széli Józsefet és igazán jól esik látni, hogy vannak még férfiak, akik Ígéreteik betartásáért áldozatot is tudnak hozni Korán volna még találgatásokba bocsátkozni, hogy a kormány el fogja-e fogadni Széli József lemondását, vagy pedig komolyan munkába veszi a Hegyalja megsegítését. Az azonban bizonyos, hogy a Széli József lemondása ki sem számítható hasznot jelent a Hegyaljára. Most már a Hegyalja problémája felett aligha lehet komoly segítség nélkül napirendre térni. Az egész sajtó olyan osztatlan szimpátiával tárgyalja Széli József elhatározását, hogy az a kormány részéről sem maradhat visszhang nélkül. Ebben a kis cikkben azonban nem a Hegyalja problémájáról akartunk értekezni, hanem csak meghajtani elismerésünk zászlóját egy minden izében férfi előtt. Megbocsát talán Vergilius is, ha némi változtatással idézzük az Aeneis első sorát: virtutem virumque cano. Spectator. i) Tohajhegyolja sorsdöntő órája Irta: Báró Waldbott Kelemen felsőházi tag. A Borászati Lapok ünneplő számában nemrég Írtam „Jubileumra“ cimü cikkemben a Tokajhegyalja megmentésére okvetlenül szükséges állami segélyakcióról, hogy állandó csalódásunk ellenére még mindig bízom kormányunkban, aki nem fogja ezt a „nemzeti kincset* a megsemmisítésnek átengedni és hogy annál is inkább bízom abban, mivel a magyar királyi föld- miveié8ügyi miniszter ur a sátoraljaújhelyi megyeházán a vármegye közönsége előtt erre vonatkozólag kötelező ígéretet tett. ígéretet tett egy hosszabb, évekre terjedő, olcsó kölcsön nyújtására — és hogy kizártnak tartom, hogy ezt az ünnepélyes ígéretet be nem váltaná. Bevallom, hogy valóságos kon- sternáció erejével hatott rám az a h'ir, hogy Széli József főispán benyújtotta lemondását azért, mert a kormány ime három év óta késlekedik megkezdeni a Tokajhegyalja megmentésére irányuló és több Ízben megígért akcióját. Hihetetlennek látszik ez a hir, és valóban nem is tudtam volna elhinni, ha nem oly komoly és alapos férfiről volna szó, mint a milyennek a főispán urat ismerjük, aki most erkölcsileg kényszerítve érezte magát abból a szomorú tényből levonni a következményeket, hogy a kormány a megígért segélyakciót nem hajlandó megvalósítani. Ebből azt kell következtetnem, hogy a kormány elejtette a Tokaj- hegyalját, hogy a csonkaország északkeleti végvárát és annak dolgos, áldozatkész, szőlőmivelő népét végpusztulásra Ítélte. De abba beletörődnünk nem szabad és nem is fogunk! Midőn Zemplénvármegye megtisztelő bizalmából megbízatást nyertem, hogy a Tokajhegyalja érdekeit képviseljem az országgyűlés felsőházában, eltelve ezen megbízatás felelőségteljes súlyától, ipar kodtam mindeddig is a hegyaljai jogos érdekeket előmozdítani, most pedig lelkiismeretem arra kényszerít, hogy ezen rendkívüli eseménynek ne maradjak néma hallgatója. Felvetem a kérdést: Mi most a Hegyalja teendője? Véleményem szerint két irányban kell állást foglalnunk; először be kell váltanunk becsületbeli tartozásunkat, másodszor pedig síkra kell szállnunk jogos érdekeink megvédésében és végre erélyesen kézbe kell vennünk ügyünket. Mindannyian tudjuk, hogy Széli József főispán lelkes buzgalommal felkarolta a tokajhegyaljai kérdést és memorandumban nyújtotta át a kormánynak a szanálás tervezetét, amellyel áll vagy bukik. Nem mindennapi eset, hogy egy főispán annyira exponálja magát a gondjaira bízott vármegye gazdasági létéért, hogy ehhez állását kötné. Ebből kifolyólag becsületbeli tartozásunk van Széli József főispánnal szemben. Lehetnek nézeteltérések az ő akciója részletei körül — magam sem osztom minden egyes pontban a főispán ur felfo gását —, lehetnek politikai és személyi ellentétek, de ha arról van szó, hogy a főispán a Tokajhegyalja létérdekeiért állásával exponálja magát, nézetem szerint becsületbeli kötelesség, hogy a Tokajhegyalja, félretéve minden párt- politikai és személyes antagoniz- must, az utolsó szál emberig mögéje sorakozzék és nem is hinném, hogy akadna hegyaljai ember, aki ebből — magánérdekből tőkét kívánna kovácsolni. De ugyanezt az állásfoglalást kívánja jól felfogott érdekünk is! Az összetartás legerősebb biztosítéka a sikernek! Széli József főispán lemondásával bekövetkezett a pillanat, ahol mi kénytelenek vagyunk a magunk kezébe venni a Hegyalja sorsát és teljes erővel fel kell vennünk a küzdelmet létünkért! Politikai tényezőink, képviselőink, szakegyesületeink, gazdasági érdekképviseleteink és a Hegyalja egész lakossága emelje fel tiltakozó szavát a Tokaj-Hegy- alja megsemmisítésének megaka dályozására és meg vagyok ződve, hogy keserves feli még az utolsó per
