Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-04-08 / 27. szám
Otvenküencedik évfolyam. 27. szám. Sátoraljaújhely, 1928. április 8 Megjelenik hetenkent kétezer ixerdén és sxombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjheiy (Vármegyeház II. adv) I 1 I Zemplén í El 8 fizetési ár ; Negyedévre 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: g négvzetcentisnéterenként. Syllttór soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és | szerkesztőség, kiadóhivatal 1 109. szain Báró MAILLOT NÄNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. u&m. Feltámadáskor Irta : Huber Imre reálgimn. igazgató. Feltámadt a? Ige, a Mester, a Felszabadító, a Megváltó. Az idegen járom alatt szenvedő Izrael várta a Próféták által megjósolt Messiást, a nagy Királyt. Bevonul Jeruzsálembe. A nép ujjongva kiáltja a Hozsannát leteriti ruháit, pálmaágakat szór lábai elé. A lenyűgözött lelkekből feltör a boldogságot, felszabadítás érzését keltő örömujjongás Hozsanna Neked Dávid fia. És alighogy elhalkul a zsivaj, megszűnik a lárma, elül az öröm, a lelkesedés, sötét felhők tornyosulnak, elborul a látóhatár. A Mester szelid, bánatos arcából nem a földi királyság személyesitője, a testi szabadság harcosa, az idegenek letipröja, a megszentségteleniiett őstemplom megboszulója sugárzik ki. A csalódás kiváltja a szivekből a Galilea szülöttje ellen a régi gyűlöletet, a farizeusi intrika felbőszíti az imént még örömmámorban fuldokló tömeget, mind élesebben tör ki az elkeseredés, a hiú reményben megcsalatkozottak bosszúért lihegve ordítják a tereken, az utcákon: Feszítsd meg . . . A tanítványok, hű fiai közül Judás eladja a Mestert, kiszolgáltatta az idegen poroszlóknak. Elhurcolták a védte lent. Idegen fajtájú biró menteni akarja, de saját népe kiáltja: Feszítsd meg . . . Megverik a Mestert, leköpdösik a megtestesült Igét, tövis- koszorúval megkoronázzák a Megváltót. Vállára teszik a súlyos keresztet, rángatják, lökődik a megkinzott Istenembert föl a Golgotára. Keresztre feszitik az örök Igazságot. Ruháin kockával idegen katonák, idegen gyűlölt hatalom emberei osztozkodnak. Fájdalom tükröződik az isteni Mester arcáról. Véres verejték cseppen az örök Jóságból. A föld megremeg. A nép reszket. Néhányan a hű kisérők közül siratják a Megfeszítettet. A templom kárpitja meghasadt. Lehanyatlik a Mester feje. Még egy utolsó kegyelemdöfés. Megnyílik a sziv. Consummatum est. . . Beteljesedett. Meghalt az örök Igazság. * * * A Kárpátok övezte, ezeréves földön elcsöndesedett a harci zaj. a dübörgő lárma. Sötét, vészterjes felhők árnyékai húzódnak minden irányban. A lelkeket kinzó aggodalom üli meg. Nincs senki, akinek arcából a Haza, a szabadulás, az idegeneket ietipró, a megszentségtelenitett ősi föld megbosz- szulójának dacosan lángoló sugarai lövellenének. A mélység, a csatorna sátánjai csak arra vártak, hogy a csüggedés, a vért fagyasztó félelem úrrá legyen ..a hűek lelkén. A Judások eladják a földet, a lelkeket; a Hazát. Kiszolgáltatták idegen poroszlóknak. A védtelent idegen fajta birák elítélik, felfeszitik. A hű fiakat megverik, becsmérelik, leköpdösik. Hungária fejéről lesöprik a Szent Koronát. Kezeit ösz- szekötözik. Tövissel koronázzák. Jaj neked Hazám! Válladon a súlyos kereszt. Hurcolod kinzó fájdalmak között, lökdösnek ide oda. Minden egyes talpalatnyi helyed Golgota. Sorsot vetettek fölötted idegenek, akik saruid szijjait megoldani sem érdemesek. Levágták legszebb részeidet. Elvitték testvéreidet, hogy átkos uralmuk alatt nyögjenek, kínlódjanak, elpusztuljanak. Mi megmaradtak sirunk, jajgatunk. Felnézünk a Golgotára a Keresztre, a Mesterre, a Felszabadítóra, a Megváltóra. Csak sötét fellegeket látunk. Az örök Igazság fájdalomtól eltorzult képe mered felénk. Nincs még halvány fénysugár sem. Consummatum est . . . Beteljesedett. * * * A néma, rideg sziklasir kőajtaja megmozdnl. Vakító fényes nap szórja, sugarait. A sirt őrző idegen katonák megrettennek. Kilép hófehér ruhában egy emberi alak, kezén- lábán még ott vannak a szegek helyei. A szivét átdöfő lándzsa sebe nyílt. Arcáról eltűnt a fájdalom, a csüggedés. Szemeiből öröm sugárzik. Ajka mosolyog. Lerázza a halotti leplet. Kilépett. Jár. Áldást ad, szeretetet önt, megelégedést fakaszt. Ö az. Az Ige, a Mester, a Felszabadító, a Megváltó feltámadott. Alleluja. Hazám! Mikor lesz a Te feltámadásod?! Uram ! Benned bízunk. Feltámadunk. Mindinkább gyakoribbá vált je- j ienség, hogy a fővárosi napi sajtó tudósitói, kirándulva a helyszínére, tollhegyre veszik egyik-másik városnak különösen adózási viszo- ; nyait. Nem volna az ellen semmi j kifogásunk, ha a tudósításoknak j valóban az volna a célja, hogy j kinövéseket, szabálytalanságokat, ! túlkapásokat pellengérezzen ki, ha lelkiismeretes utánjárás, megállapítások után sorolna föl a hangzatos cimek alatt a valóságnak megfelelő tényeket; de tiltakoznunk kell ezen közlemények ellen, ha nem fedik a tényeket, ha nem megfelelő helyen szerezvén be az információkat csakúgy csetlenek- botlanak az igazság és valótlanság határán. El kell ítélnünk az ilyen cikkeket, mert nem alkalma sak másra, minthogy a különben is súlyos helyzetet méginkább megnehezítsék, lejárassák a hatóságok szükséges tekintélyét s oktalan elkeseredést szítsanak ezek ellen. Az ilyen cikkekkel egyidőben külön hirdetményeket terjesztenek az ujságárusitók, melyben jó előre felhívják a közönség figyelmét, hogy ebben meg abban a lapban, erről meg erről a városról szenzációs cikk jelenik meg. Vedd meg és olvasd, jámbor olvasó! Azért is bizonyára, hogy nagyobb példányszámban kelljen a lap. Nem mehetünk el ez okból szó nélkül egyik legelőkelőbb fővárosi napilapnak az elmúlt vasárnapon Sátoraljaújhelyről s annak is különösen az adózási viszonyairól Írott cikke mellett szó nélkül. Nem különösen anélkül, hogy helyre ne igazítsuk annak kiáltó tévedéseit. Már reflexióink elején igen rossz néven kell vennünk azt is a tudósítótól, hogy a vasúti főállomásunkat is cseh területre helyezi át, írván, hogy városunk csak kisegítő állomással rendelkezik. Az ilyen kezdeti súlyos botlás nem jó bevezetője az adatok gyűjtésének s egy tárgyilagosnak Ígért közleménynek. De nézzük közelebbről a cikk egyéb adatait: Tagadhatatlan tény az, hogy a vidékének nagy részétől megfosztott városunk kisiparos és kereskedő polgárai emberfeletti küzdelmet folytatnak a létért, de a helytelen és egyoldalú információnak rójjuk föl azt, hogy az inkriminált ujságközlemény a bajok legfőbb kutforrását annak tulajdonítja, hogy a közhatóságok mitsem törődnek a helyzet változásával, hogy köz- igazgatásunk komorabb, szigorúbb és mogorvább, mint volt az elmúlt boldogabb években. Merész állítás és annyira komolytalan, hogy nem volna komoly dolog a cáfolatára szót vesztegetni. A kisiparos 400 pengőnyi adó- terhével szemben az újhelyi segéd nélkül dolgozó iparos 200—400 pengő adóalap után 14 — 28 pengő összadót fizet. Az egész országra szóló adóutasitások az ilyen kisiparosok adóalapját 500—1000 P minimumban állapítják meg. — A számok nagysága közötti eltérés beszédes tanúbizonysága annak, hogy a pénzügyi hatóságok Ujhely speciális helyzetét méltányolva, több mint 50% al mérséklik az adóterheket. Az igy kivetett minimális adókat is sok esetben törli a kisiparos és kiskereskeeő terhé- ről a .kíméletlen“ pénzügyigazgatóság. Egrjéé szám sura, IO fillér Fantázia szülte adatott az újhelyi árviszonyodról a fővárosi sajtóban Keilexiók egyik fővárosi napilapnak az újhelyi helyzetről irt cikkéhez.
