Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-10-05 / 70. szám

Ötvennyolcadik évfolyam. 70. szám. Sátoraljaújhely, 1927. október 5 Megjelenik hetenként kétezer ezerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjhely (Vármegyeház II. udv) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. sism Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. exam. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Hű tótjaink A Magyarországra szakadt felvidéki magyarságnak tót anyanyelvű társadalma, amely­ben egyformán helyet foglal nak régi átszármazottak és uj menekültek, értelmi pályán működők és kézimunkások, megkapó erejű emlékiratot küldött Londonba a magyar törekvések nagy megértőjéhez: Rothermere lordhoz. Az üd­vözlő irat mentes minden al­kalmi tömjénezéstől, nem kér és nem panaszkodik, csupán egyszerű szavakkal tényeket tár fel: A cseh uralom által elnyomott tót testvéreink sza­bad akaratnyilvánításának hi­ányában rámutat a nekik meg­élhetést nyújtó ipar tervszerű tönkretételére, kulturális fejlő­désük megakadályozására, jo gaik folytonos csorbítására. A Magyarországon élő, nem­zetünkkel századokon át eggyé forrott hűséges tótjaink, kiknek apái szabadságharcainkban vé­rüket ontották közös hazánk boldogulásáért és jövőjéért, úgy érezték, hogy e pillanat­ban meg kell szólalniok és tanúságot kell teniök érzel­meikről. Itt nem befolyásolta őket senki, nem kényszeríti vallomástételre semmihatalom, az emlékirat aláírói valameny- nyien tehetségük és két ke­zük munkája után élő embe­rek, akiknek ez a föld ad kenyeret s a másik ország nem ad testvéreiknek. Van­nak közöttük előkelő közhi­vatalokban magas méltóságok­ra érdemesített tisztviselők, az egyházi hierarchiában felemel­kedett elmék és vannak faze kasok, drótosok és gyolcso- sok, akik egykor az egész boldog Nagymagyarországnak voltak vándorló iparosai, s találtak itt nyugodt megélhe­tést, mig ma a cseh közgaz­dasági politikának mindent tönkretevő gazdálkodása • mi­att földönfutókként szélednek el a világban felvidéki bérceik közül. Nemcsak a hagyományok, rokoni kötelékeik, hanem exis- tenciájuk is a régi haza egyenlő haladást biztosító társadalmi berendezéséhez vonzotta őket s itt élnek közöttünk megbe­csülve, nem mint nemzeti ki­sebbség. hanem egyenlő jogú polgáraiként Magyarországnak Odafent a Kárpátokban vi­szont szlovák nemzetnek ne­vezve, becsatoltattak a cseh nép nemzetalkotó elemeinek uj államalakulatába, hogy ott mutogatva a világnak, mint egyenlő fél szerepeljenek a csehszlovák köztársaság érde­kében, befelé azonban viseljék a nemzeti kisebbségnél is rosszabb sorsnak, a nyilván­való megcsalatásnak sérelmeit és lelki keserűségét. A magyarországi tótoknak, helyesebben a Felvidékről ide - származott tót anyanyelvű magyaroknak öntudatos sza­vai nem hangulatcsinálás oká­ból hangzottak eh hanem az igazság mellett. Ök az igaz­ságért sikra szállt magyarba­rát Rothermerenek pusztán az igazsággal szemben tartozó hálával mondanak köszönetét. Kívánjuk, hogy ez a tanulsá­gos és érdekes okmány a külföld magas politikai ténye­zői és államférfiai által pár­huzamba állittassék a cseh AZEMPtÉH EHEDETI TMCŐlil Bajok Bájon. Irta: Dienes Adorján. Valamint hogy a madár repülé­sének ide-oda irányát előre meg­határozni nem lehet; épen úgy ki van zárva az, hogy a népiélek út­vesztőiben teljes bizonyossággal igazodjék el valaki. — Ha jól vélek hozzá, talán Jókai mondja vala­melyik írásában, hogy angyalt és ördögöt ki lehet ismerni, de asz- szonyt soha. A mesélőkirály meg­feledkezett a néplélekről, mely te- kervényes és kibúvókkal telt gon dolatmeneteiben semmivel sem marad az asszonyé mögött. Amit az én öreg Dani bácsim — Isten nyugtassa haló porában ott a köny­vesboltok polcain — úgy fejezett ki, midőn erről esett szó közöttünk: — Uram, sokféle esze van a parasztikus embernek! Igaz, való igaz. És ha nincs kéz, nincs irányítás, mely ezt a sokféle észt ugyancsak ismét stil- szerü görbéken a helyes útra tereli, akkor csoda e, hogy a sokféle ész sokfelé is elcsatangol és kileng? Mint ahogyan ennek bizonyságát adja a kisbájiak harangjának ügye is uralom alatt megrendelésre összecsőditett tiltakozóknak állásfoglalásával. Ott katonák, cseh beamterek, renegát ma­gyarok és napidijjal fizetett lé- zengők lármáznak, hogy meg­állítsák áradásaiban a feltar- tózhatatlan folyamot, az igaz­ságnak erős hullámzását. Itt békén munkálkodó, szabad és független egyéneknek, anya Gróf Bethlen István miniszter- elnök visszaérkeztével, a parlament őszi ülésszakának küszöbén rend­kívül megélénkült a politikai élet. A pártok érdeklődése különösen a Paléologue jegyzék ügye s a par­lament munkaprogramja iránt nyil­vánul meg. A Paléologue jegyzék ügyében Rassay Károly és a szo­cialisták készülnek interpellációkra, kihasználni óhajtván, természetesen pártérdekekből, azokat a szenzáció­kat, melyeket ez a még felderítetlen ügy igér s mellyel szemben egyéb­ként a kormány még a teljes vára­kozás álláspontján van. A reszort miniszterek szabadsága is lejárván, valamennyien átvették tárcájuk vezetését s a miniszterel­Ugy állt elő ez az eset, hogy a nagybáji anyaegyház tornyából el­vitte a háború a harangokat. No, visszajöttek azok most a tavaszon szebben, frissebben ésbúgósabban, mint ahogyan elmentek ; tett erről a hívek anyagi nekirugaszkodása s a pap fáradozása. Az uj öreg harangon ott is ékeskedik a bötü, hogy azt mondja: Háborúba ment innen elődöm ontani vért Jöttem ime én most — engesztelni az Istent. Igaz, hogy ebbe a föliratba is beleakadt az istentelenkedők tudat­lan oktondisága, mely folyton vér­ontásról álmodozván, erre teszi a hangsúlyt és ebből azt hozza ki, hogy az Egyház még a harango­kon is dicsőíti a háborút; de ez csak amolyan befulladt, rozsdás és fürészporral telt sárbomba, mert mi jól tudjuk azt, hogy a harang soha sem szit háborúra, hanem engesztel, soha sem gyűlölködik, hanem békit, Hát szóltak ismét a harangok Nagybájon, gyönyörűségesen szól­tak. A kisbájiak szent irigykedés­sel hallgatták az anyaegyház ha­rangjának lelket simogató kongá- sát. ők nem voltak abban a hely­zetben kicsi filialisták létükre, hogy nyelvükhöz ragaszkodó, de ezer esztendős hazájukhoz hű öntudatos polgároknak.felebbe- zése indul útnak, mert remé­lik, hogy a világ mindennél hatalmasabb közvéleményének tisztánlátása vissza fogja adni számukra otthonuknak földjét, amelyben a magyar nemzet­hez hű őseik örök álmukat alusszák. nőknek már a napokban referálják azokat a javaslatokat, melyeket az őszi ülésszak napirendjére kíván­nak tűzetni. A miniszterelnöknek az a kívánsága, hogy elsősorban a szociális tartalmú javaslatok ke­rüljenek tárgyalás alá, milyenek különösen a népjóléti tárca körébe tartozó aggkori biztosítás és mun­kanélküliség esetére szóló biztosí­tásról szóló javaslatok, melyeket 1/áss József népjóléti miniszter fog benyújtani. Sorra kerül továbbá a büntető novella és a sajtóreform s több olyan fontos gazdasági javaslat, melyek az ország gazdasági meg­erősödését hivatvák szolgálni. A pénzügyminisztériumban ké­öreg harangot szerezzenek be, de megtenné egy fióka harang is, csak legyék, csak szóljék, csak ők is elmondhassák: a mi harangunk! Nosza menesztették a defendációt a harangöntő mester műhelyébe, hogy az ott széjjel nézzen, nem lenne-e heverőben nála valamelyes otthagyott harangcsa. No találtak is egy igen nagyon hozzájuk sza­bott kis harangot. Ám ezt meg kell többeknek is nézdelni, nehogy abba zúgjon majd az egész, hogy saját szemük és fülük kívánságát követték a kiválasztásban. Igaz, hogy csak egy közül lehetett vá­lasztani, de mégis . . . hiszen az ut költsége meg az áldomás amúgy is kivetődik majd közösbe a ha­rang terhére. No de már: ha harang, hát lába is legyék, supellátot kellene neki építeni fallal s tetővel, amibe meghúzódik. Gyűlést hajtottak erre nézve, de ezen a gyűlésen nagyon rosszul alakultak a harangláb esé­lyei Csak egyedül Pócsi Sándor kurátor uram szavalt erősen meL lette. De ez nem esett számításba, mert a pap szava beszélt belőle, ezt pedig már csupa szokásból is megellenezni dukált. Megfelebbezhetetlen határozatba A politika hírei Az aggkori biztosítás és a munkanélküliség esetére szóló biz­tosítás letáigyalásra kerülnek a parlament őszi ülésszakában.

Next

/
Thumbnails
Contents