Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-09-25 / 68. szám

ötvennyolcadik évfolyam.

68. szám.

Sátoraljaújhely, 1927. szeptember 25

Megjelenik hetenként kétezer

ezerdén ée szombaton

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I

Zemplén

El3fizetési ár:

Negyedévre . . 2 pengő

POLITIKAI HÍRLAP

Hirdetések:

§j négyzetcentiméterenként.

Wyilttér

soronként 16 fillér

Telefon :

FŐSZERKESZTŐ:

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Telefon :

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. aiám.

Báró MAILLOT NÁNDOR

Dr. mizsAk József

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Mám.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hi izek Magyarország feltámadásában .

Amen.

Áthidalhatatlan az űr

a csehek és a becsületes tót nép között, mely most teljes nagyságban mutatkozik a községi választásokra készülő elrablóit Felvidéken. Megmutatta az idő mind:ii csavart benesi szónál világosabban, hogy az újonnan összetákolt cseh köztársaság nagy számú és önálló kultúrájú nemzetiségei nem tudtak és nem is akartak a furfangos utópisták elgondolása szerint egybeolvadni. Nem tudtak „csehszlovákok“ lenni, mert ez népi és politikai abszurdum, hanem maradtak külön-külön csehek, tótok, magyarok és németek, ahogy azt a nemzetiségi jelleg a törvényszerűség következetességével determinálja.

Mosta választási kortéziafék télén, de egyszersmind őszinte atmoszférájában világossá lett a helyzet: a csehszlovák mondvacsinált egységet képviselő pártok kínos erőfeszítéssel arra törekednek, hogy megtarthassák felvidéki pozíciójukat. Az úgynevezett szlovák nemzeti párt, amelyet Prága azért hivott életre, hogy a tátongó ür fölé hidat építsen s összekapcsolja a politikai stallumok varázsával a tótokat és a cseheket, éles ellentétben és nyilt harcban áll az igazi tót többséget képviselő szlovák néppárttal ... És a pártok leplezetlen szemérmetlenséggel teregetik ki a „csehszlovák“ pártok szennyesládáiból az asz- szimilációs politika perfidiáit a földosztással kapcsolatosan, ahol a magyaroktól elvett földeket a pártok nagyszájú huszárjai között osztották szét s a szegény tótság, az igazi őslakos, a munkáskéz és a tömeg semmit sem kapott Ígéreten kívül.

A tót pártokból egyöntetűen hangzik fel a kiáltás: soha ilyen szegénység nem volt a szép Felvidéken, mint amióta a csehek a testvériség frázisával a tótokat felszabadították. Prága a cseh légionáriusok zsebrák harácsolásával oda

juttatta ezt a virágzó országrészt, hogy az ipara teljesen tönkre ment s a gyárak elköltözködtek produktivitásukkal Prágába, de inkább és szívesebben Magyarországba. És helyükbe maradt ezer számra a felvidéki munkások kenyér nélküli szája, amelyek nyiltan mondják oda ezeket a sebeket a világnak. A becsületes és munkás tótság nyomorúságában, becsapottan és az utolsó falat kenyérig kizsaroltan nyújtja kérő kezét a magyarok felé, ahol munkájáért tisztességes emberi életben és békés nyugalomban volt része. A tót lapok elkeseredett hangon kiáltják, hogy elég volt a farkasból, aki báránybőrben jött, felfalt amit felfalhatott, elég a Prága testvériségéből.

A felvidéki pártok a községi választásokon egy fronton veszik fel a küzdelmet a harácsolok hadával szemben, akik a Felvidék népét és vagyoni javait prédának tekintik és rajta zsivány morál szerint osztozkodnak. Ki akarják közös erővel söpörni a csehek odaküldött helytartóit, akiknek lelkiismeretlenségük- nél csak mély zsebük nagyobb.

A jóindulatú, naiv becsüle- tességü tót nép helyzete és siralmas sorsa állandó vádirat, véresen vonagló élő példa, hogy mit csináltak a világ bölcsei Trianonban és egyszersmind sürgető követelés, hogy a végpusztulás ellen csak egyetlen biztos orvosság van — a békeszerződések revíziója.

nak téve a közhangulat befolyásának és valamely bünügy részleteinek időelőtti, vagy tendenciózus közlése lényegesen befolyásolhatja az esküdtek álláspontját. '

— Ez a meggondolás vezette az angol jogfelfogást arra, hogy egy sui generis deliktumot létesítsen és büntessen minden olyan közlést, amely folyamatban lévő bűnügyben alkalmas arra, hogy az esküdtbiróságot befolyásolja. Ez az angol jogelv lényegében megfelel a mi „tiltott közlésünkének, bár egészen más elgondolásból fakad. Meg kell akadályozni, hogy a nyomozás kezdetleges stádiumában lévő bűnügyekről hasábos tudósítások jelenjenek meg és ezzel veszélybe kerüljön a nyomozás sikere és esetleg teljesen ártatlan emberek becsülete s hitele súlyos sérelmeknek legyen kitéve. Óva intenek ettől a frankpör és a Nagy István féle bünügy tanulságai is.

— Természetes, hogy ezen a bajon elsősorban a sajtó részletes és hű tájékoztatásával lehet segiteni. A nyomozásban a sajtó közreműködése igen sok esetben nélkülözhetetlen. Ennek elbírálására azonban a nyomozó hatóságok hivatottak. Nincs semmi szükség olyan önálló nyomozásokra, amelyek inkább a riporteri szenvedély kielégítését szolgálják, mint a közérdeket. Ezek az óvintézkedések amelyekről beszéltem csak a nyomozás kezetleges stádiumában indokoltak, amikor nemcsak a nyomozás sikerének, hanem főként a személyes polgári jogoknak védelmét is szolgálják.

intimitások a sportünnepélyről

Ellesett tekintet

Éjjel esett, majd a szél lett a nagyobb ur. Hol ború, hol derű. Ők ketten halálosan komoly harcot vívnak, de a derű az erősebb.

S a korra reggeli órákban már meglehetősen jó időben gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné autója száguld jobbra-balra. — Egy pillanatra elleshetem a grófné tekintetét, amint kérőleg tekint az ég felé.

Tizenkét év előtti történetet idéz ez fel bennem.

... A grófné a dohánygyári Vöröskeresztben éjjeli inspekciót tartott. Mint boy mellette voltam és este 9 órakor végig néztük a sebesültek ágyait. Az egyik ágyban egy huszár feküdt hatalmas, vágott fejsebbel. Szegény utolsón volt.

— Látod, fiam, ez a szegény fiú nem éri meg a reggelt — mondta a grófné.

Könnyet ejtett érte, majd a kis szobában, — ahol pár perccel előbb még azt mesélte, mint imádkozott együtt a királlyal — ott a

Dr. fingján Bála igazságügyi államtitkár, sajtófőnök nyilatkozata a sajtóreformról

Az a körülmény, hogy a szept. 30-iki törvényhatósági közgyűlés is foglalkozik a sajtóreformmal, aktuálissá teszi dr. Ángyán Béla igazságügyi államtitkár, sajtófőnöknek a reformról adott nyilatkozatát.

A sajtófőnök nyilatkozata szerint sajtótörvénytervezet még nincs és csak az érdekeltségek ankétja után fog elkészülni a javaslat, amely előbb a kormányzópárt, majd a parlament elé kerül. — A javaslat anyagával október közepéig lesz készen a törvényelőkészítő osztály.

A nyilatkozat szerint ma már nem indokolt, hogy a sajtóval szemben kivételes hatalmon alapuló közigazgatási rendszabályok alkalmaztassanak és a lapengedélyezés s lapbetiltás mai rendszerének megszüntetése kívánatos. Ez az első és fő oka annak, hogy a sajtóügyeknek törvényhozási utón való rendezése előtérbe került. — Második oka az, hogy az 1914-ik évi sajtótörvény bizonyos tapasz tálatokkal szolgált és a világháború alatt megváltozott viszonyok az 1914-es intézkedésektől eltérő rendezést tesznek szükségessé. Beszélhetünk még harmadik okról is; arról, hogy a különféle törvényekben szétszórt sajtóügyi rendelkezéseket végre egyesíteni kell.

A készülő sajtójavaslat irányelveiről pedig ezeket mondotta a sajtófőnök:

— Felfogásom szerint a sajtó szabadság leglényegesebb kelléke az anonimitás, amelyet feltétlenül biztosítani kell. De ha ezzel száz százalék szabadságot adok, akkor

nekem száz százalékos felelősség is kell. A helyes megoldás azonban nem a felelősségi rendszeren múlik. A sokat használt „egyetemleges felelősség“ megjelölés egyébként sem helyénvaló. Ehelyett köztörvényi felelősségről kell beszélnünk, amely a sajtóra nem alkalmazható, mert beleütközik az anonimitás elvébe és gyakorlatilag is keresztülvihetetlen. A sajtóra tehát nálunk a fokozatos felelősség elvét alkalmazták, ennek azonban sokféle variánsa lehet.

— Az esküdtszék alaposan kritizálható intézmény, mégis azt hiszem, hogy — kizárólag sajtóügyekben — helyes volna visszaállítani. Ezekben az ügyekben ugyanis dominál a politikum, ettől pedig a bíróságot mentesíteni kell. Kétségtelen viszont, hogy igen sok argumentum hozható fel az esküdtszék működése ellen, még e szükreszabott területen is és ezért végleges döntés előtt alaposan mérelegelni kell az egymással szemben álló szempontokat.

— A tiltott közlésre vonatkozó rendelkezések terén is tagadhatatlan, hogy bizonyos rendet kell teremteni, ezeket revízió alá kell vonni. Ez azonban egyike a legkényesebb kérdéseknek Nehéz megvonni a határvonalat úgy, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak és a sajtó szabadmozgásának érdeke egyformán biztosítva legyen. Különösen meg kell fontolni a kérdést akkor, ha a sajtóügyek elbírálását esküdtszékre bízzuk, mert az esküdtek ki van-