Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-08-10 / 57. szám

Ctvennyolcadik évfolyam. 57. szám. Sátoraljaújhely, 1927. augusztus 10 Megjelenik hetenként kétezer íeerdkn óe szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) j Zemplén POLITIKAI HÍRLAP ElSdzetésl ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Wyllttór soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerke sztőség, kiadóhivatal 108. uxám. j Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. iiám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amen. Vámunió A Rothermere akció euró­pai hullámverésébe az ellen­propaganda különféle hangjai csapnak bele. A cseh sajtó í előbb a becsmérlés és leki- j csinylés, utóbb a Népszövet- j séghez való panasztétel fényé- j getésével próbálta ellensúlyoz- ! m a minden müveit nemzet ! közvéleményét messzemenőig | érdeklő revíziós kérdést. Alig | telt el az a rövid idő, amely j alatt Csehszlovákia külügy­minisztere maga is meggyő­ződhetett, hogy az igazság félelmetes erővel száguld vé­gig minden megtévesztés fö­lött, máris a meggondolás útjait keresi és tervet, megol­dást javasol, egyenlőre csak szállongó hírek elhelyezésével bizonyos vámunióról, amellyel Ausztria csatlakozását Német­országhoz szeretné elhárítani, egyidejűleg a magyarországi revíziós hangulatot medréből más irányba terelni. Ez a más irány az a gaz­dasági közösség lenne, amelyet az utódállamok, már mint i értsük alatta a kisantatot, létrehoznának a volt monar­chia területén s kárpótolná vele Magyarországot is meg­csonkításáért s a rajta elköve tett igazságtalanságok soroza­táért. Kárpótolni, hogy gon­dolja ezt Benes? De bármint igyekszik is egy tárgyilagos megoldás propoziciójával oda­lépni a Népszövetség elé, lehet-e nemcsak magyar szem­pontból, hanem most már a belátó hatalmak államférfiak 1 nak elnémitásával is ilyen, I vagy eféle kárpótlást találni j azért a sok és növekedő baj­ért, melynek forrása a trianoni elvakultság volt. Tudjuk, hogy Franciaor­szág máris féltékeny az angol közvélemény magyar barát­sága miatt és szivesen látná, ha az ő érdekkörének őrsze­mei a Duna medencét vala­mikép úgy tudnák nyugalmi állapotba hozni, hogy benne prágai elgondolás francia pro- tektorának érdekeiben, de ke­ressük a magunk erejében és a sokasodó külföldi szimpát­iának közbelépésében, mely remélhetőleg mielőbb erőteljes lendületet fog adni a világ- történelemnek arra is, hogy a hatalmakban egy mélyebb belátás, több önuralom és a jó béke iránti szükség felül kerekedik, uj konfliktusok le­hetőségét eliminálja, a diktá­tumok revíziójának keresztül­vitelével és mihamarabb az egyes konkrét jogtalanságok és abnormitások reparációjá- val. fiz amerikai magyarok hódolata Rákóczi emlékének konszolidáltassék a trianoni békemü, a cseh hegemónia, a szerb és román hatalmi súly. Ezekben a vámuniós aján­latokban nincs több őszinte­ség, mint a legyőzőttre mért bosszúálló csapások előbbi megnyilvánulásaiban. A Be­nes-féle vámunióból mi nem kérünk, a mi igazságunk útban van és van türelmünk hozzá, hogy kivárjuk az idők jöttét. A francia diplomácia karöltve a cseh providenciával ennek a vámterületnek gondolatát bizonyára annak szánja, hogy az angoloktól a Duna völ­gyében megszerezhető és megszerzett gazdasági piacot elvonja, az ausztriai anschlusst leszerelje és a magyar újjá­éledésnek mutatkozó jeleitől jó időre megszabaduljon. Minő botor koncepció el­hitetni magukkal azt, hogy az ilyen becsali-unióba Ma­gyarország kormányzata és társadalma beugrik és ezzel segítene a kisantant rothadási folyamatának feltartóztatásá­ban. A magyar nemzetet csak megsegíti az örök igaz Isten és Benes gazdasági pártfogá­sára nincs semmi okunk jövőnket alapozni. Magyaror­szág meggyógyitásának re­ceptjét mi nem keressük a A napokban egy Kossuth arcú, kemény kötésű amerikai magyar — városunk szülötte — Serfőző János fordult meg szerkesztősé- ségünkben, aki 26 évvel ezelőtt vándorolt ki Sátoraljaújhelyből az Egyesült Államokba. Vendégünk a kassai Rákóczi Egyesület címét tudakolja. Beszélgetés közben megtudjuk, hogy Serfözö János a legnemesebb misszió teljesítésében fárad s ame­rikai magyarok nevében és meg­bízásából akar elvándorolni a nagy Fejedelem sírhelyéhez. Serfözö egy levelet mutat föl, melyet szószerinti másolatban köz­lünk. A levél baloldalán a nagy Fe­jedelem képmása a következő kör­pecséttel : Rákóczi Hungarian Sick Benetit Society — Bridgeport, Conn. 1927 julius 12. „A Rákóczi Magyar Betegse gélyző Egyesület, mely az Észak­amerikai Connecticut állam Brid­geport városában 1888. évi április 13-án alakult és állandóan műkö­dik, magyar testvéri szeretettel küldi üdvüzletét e sorok átadójá­val, Serfőző János tisztviselő tag­társunkkal. A Rákóczi Magyar Betegsegélyző Egylet 40 év óta ápolja, tanítja a magyar történelmet itt az idegen­ben és II. Rákóczi Ferenc szelle­méhez méltóan ébren tartja a ma­gyar testvéri szeretetet úgy kultu­rális téren, mint a szenvedések idején. Amennyiben lehetséges, Serfőző tagtárs megbízatást kapott arra, j hogy a kassai Dómban nyugvó | Rákóczi Ferenc koporsóját meg­koszorúzza a Rákóczi Magyar Be­tegsegélyző Egylet 13 ezer tagjá­nak nevében. Magyar testvéri szeretettel: Va­sas József titkár.“ Serfözö Jánosnak, miután a kas­ü ZEMPLÉN EREDETI TfiRCifofl Roily Irta: Kossuth János IX. Van a Rolly-mondák között egy, amely már a psycho-pathologia körébe vág, messze felülhaladva mindama hóbortot, amely hősün­ket jellemezte. Valamely rémre­gényből merítette-e a gondolatot, hogy ő befalaztatja magát, meg­tapasztalandó mindama benyomá­sokat, amelyek a de fakto befala­zott embert gyötörhetik. Tupinszky minden rábeszélő képessége, ame­lyet e hallatlan ostobaság meg­akadályozására elpazarolt, hiába­való volt. Nem volt hát más hátra, mint hivatni két kőművest, akik azt a parancsot vették, hogy — alkalmasabb hely hiányában — a kastély urát a kastély egyik félre eső helyén falazzák be talpától a feje tetejéig. Az őrült parancs foganatba ment. Egyik sor tégla a másika után növelte a falat egészen addig, mig a befalazott embert egészen a nyakáig el nem nyelte, amikor is Roily éktelen dühhel rá nem ordít az elképedt kőművesekre, hogy azonnal bontsák le a falat, ami egy-kettőre meg is történt. Roily kimászva a fülkéből Tu­pinszky után vetette magát, aki akorára már bemenekült a szo­bájába. Ámde Roily nemsokára kivont karddal a nyomában volt vérbe forgó szemmel s a dühött- ség valóságos deliriumában elany- nyira, hogy a jámbor fiskális éle­tét látta és láthatta is veszélyez­tetve, aki különben, amint a for­rások egynémelyike (a Reviczky- féle) említi, már akkor meg is se­besült, halálos szorongatottságában felkapott egy pisztolyt az asztalról s az asztal túlsó végében dühön­gött Rollyra rásütötte, aki a lövés után összeesett. Tupinszky összeszedve magát, orvosokért küldött, de bizony az akkori közegészségügyi állapotok mellett időbe került, mig kivüli segitség érkezett, addig a házi ápolás segített úgy ahogy a bajon. A golyó a vállba hatolva életve­szélyes sebet nem ejtett, annak eltávolítása után pedig a gondos ápolás csakhamar talpra állította a sebesültet. Az esetnek aztán megyeszerte hire terjedt. Roily, Szinna nagy urát saját kastélyában Tupinszky domonialis fiskális pisztolylövés­sel holtra sebesitette. A szolgálatra kész pletyka segítségével a cif­rábbnál cifrább kombinácok egész özöne lepte el az egész Felvidéket, így aztán nem csuda, ha Ujhelybe is eljutott belőle valami, minden­esetre annyi, hogy a hivatalos vár­megyén is észrevették s észbe vet­ték, hogy tenni kellene valamit. A vármegye alispánja, magához véve két táblabirót, a vizsgálat megejtése végett ki is szállt Szin- nára, azaz meg volt benne a hi­vatalos buzgóság, hogy kiszálljon, sizém áza IQ fillér

Next

/
Thumbnails
Contents