Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-11-23 / 83. szám
Ötvennyolcadik évfolyam. 83. szám. Sátoraljaújhely, 1927. november 23 Megjelenik hetenként kétezer ezerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) MPLEN POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hií-zek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 I Ámen. j Csak elszólás lehet A minap a Gellért szálló termében lefolyt banketten, a melyen társadalmunknak meglehetősen szűk köre volt képviselve, gróf Zichy János a legimisták vezére abból az alkalomból, hogy Ottó királyfi most töltötte be a 15-ik esztendőt, olyan beszédet mondott, amelyik semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a királykérdésben elfoglalt s az ország higgadt rétegei által helyesnek talált eddigi gyakorlatot meg ne bolygassa. Nem tudjuk, hogy gróf Zichy Jánosnak, milyen céljai voltak beszédének elmondásával, de feltételezzük, ismerve az ő legitimista állásfoglalását, hogy banketti felszólalásával ennek a tábornak akart szolgálatokat termi. Egészen bizonyosan meg lehet állapítani, hogy Zichy János, vagy nem találta meg szónoklatához a kellő hangot, vagy a beszéd hévében elszólta magát, vagy kissé belegabalyodott a frázishalmazba, de tény, hogy abban az esetben, ha a legitimisták azt hiszik, hogy ők jobboldalon állanak, Zichy János beszéde ellenlábasaik malmára hajtotta a vizet. Semmiesetre sem akarunk a beszéddel kapcsolatban ak- tuálitást találni arra, hogy Zichy Jánossal közjogi vitát folytassunk a szabadkiráiyvá- lasztó, vagy a legitimista elvről, mert minket a királykérdés felszinrehozásával kapcsolatban mindig egy messzemenő cél vezet s ugyanezt a nyomot követjük akkor is, amikor nem széliünk vitába Zichy Jánossal, hanem az ország érdekeire hivatkozva azt mondjuk: a királykérdés nem aktuális, kikapcsoljuk közéletünk körébői. De ha ezt a messzemenő loyalitást tanúsítjuk is Zichy beszédével kapcsosaiban, szó nélkül semmiesetre sem hagyhatjuk néhány olyan kitételét, amelyik a magyar nemzet egyetemes körében méltán keltett olyan megdöbbenést, ami után közvéleményünkben részint bizonyos csalódottság, részint bizonyos fokú elkeseredés lett tapasztalható. Miután Zichy János beszédének az a része, amelyik arról szólt, hogy „a nemzet elvesztette királyát, azért, mert nem volt méltó arra, hogy királya legyen“ — meglehetősen magyarázatlanul került a publikum elé, mi kénytelenek vagyunk ezt a kitételt csak úgy értelmezni — mert semmiesetre sem lehet másként, — hogy Zichy a forradalmi idők uccai csőcselékére gondol s beszédének későbbi részében is ezekhez intézte szavait, hogy „vezekeljenek bűneikért“ mert csak ennek árán nyerheti vissza az ország királyát. Egy pillanatra sem gondolhat senki arra, hogy Zichy János nemzetünknek azt a rétegét kívánta volna felszólítani vezeklésre, amelyiknek semmi bűne nem volt abban,. hogy hazánkra forradalmak szakadtak. Ha Zichy János is igy értette beszédét, ahhoz sok mondanivalónk azonkívül nincsen, hogy a nemzet nemcsak a királykérdés szempontjából tartja szükségesnek a vezeklést azok részéről, akik hazánk ellen halálos bűnt követtek el, hanem az egész bűnhalmazért, amelyik lelkűket nyomja. Megmozdult a határ Trianon ellen Ujhely két napos impozáns tüntetése a békeszerződés revíziójáért (Saját tudósítónktól.) Két napos, szebbnél-szebb, föl- emelően, meginditóan lelkes jelenetekben gazdag, arányaiban hatalmas demonstrációban emelte föl határszéli városunk szombaton és vasárnap tiltakozó szavát a trianoni béke ellen. Nincs a csonkaországnak egyetlen városa sem, melyet annyira közelről érintett volna a reánk kényszeritett trianoni béke, mint Sátoraljaújhely s egyetlen város sem érzi annyira annak nyomorúságait, szerencsétlen politikai és gazdasági helyzetét, mint kettészelt, nyomorékká tett városunk, melynek eleven húsába vágott belé a trianoni kontárok bonckése s eleven testéről vagdalta le azokat a tagokat, melyek nélkül ma nyomorék tengődés, tespedés az élete. Érthető azért, hogy a nyolc év óta fölhalmozódott rengeteg keserűség, szenvedés, a lappangó harag és a visszafojtott düh csak nehezen húzódott meg a két nap programjában s az összeszorult öklök még csak fenyegetőztek a határon tulró leskelődők felé s csak a tömegek önuralma és fegyelmezettsége, a minden elismerésre méltó rendezés, biztosította a két napos ünnepség impozáns és gyönyörű lefolyását Ujhely már korán díszbe öltözötten várta a nagyarányú program lebonyolítását. Már szombaton reggel csaknem minden házon nemzeti szinü zászló lengett. Alig láttunk nehány kivételt; ezekre — úgy látszik — akkor sem akad majd zászló, mikor határainak kitolását ünnepelheti Sátoraljaújhely. Derék kereskedőink valameny- nyien készséggel tettek eleget a rendezőség felhívásának és izlése- sebbnél-izlésesebb, kifejező kira- katdiszitésekkel emelték a külső ségeket Épen úgy, mint a Városi Közmüvek, mely transparensek felállításával, az uccákon nemzeti szinü girlandok áthúzásával tette színesebbé az ünnepre felkészült város estéjét. A kellemetlenül szitáló havas eső ellenére este hat órára négyezer főnyi tömeg gyűlt a Kossuth- szobor köré. Lampionokkal az Ipartestületi Dalárda, a Lavotta Dalkör és a felső kereskedelmi iskola ifjúsága. Az est programját a Mozdonyvezető-Kör fu\iós zenekarának nyitánya és a dalkörök Himnusz éneke vezette be. Majd a két nap ünnepi szónokai közül Farkas Andor ny. polgármester lépett elsőnek az emelvényre s mondotta el nagy szónoki készséggel alábbi gyönyörű beszédét, mely méltó nyitánya volt a szónoki excessusok- ban gazdag két napos programnak. — Testvérek! Azok, akik ma és holnap hozzátok szólnak, arra vállalkoztak, hogy megdöngessék a magyar igazság koporsóját. — Ezt az igazságot francia földön hántolták el a világhistória legnagyobb gonosztevői, hogy világrajöhessen egy sötét bűnben foga mzott szörnyszülött: az u. n. trianoni béke. — Egy magyarbarát előkelő idegen ezt a szörnyet most odatartotta a világ szeme elé, hogy lássák és láttára elborzadjanak mindazok, akikben az emberszeretetnek és igazságérzetnek csak egy paránya is él. — Hogy a nemzetek sorsáért felelős hatalmi tényezők mikor nyúlnak majd az operációs kés után, hogy ebből a szörnyből valami elfogadhatót, valami emberit formáljanak, azt nem tudjuk, de azt tudjuk és megüzenhetjük mind a négy égtáj felé, hogy ha nem fog jönni az a bizonyos revízió, akkor elöbb-utóbb el fog következni az a bizonyos retorzió, amikor majd eszeveszetten lohol a magyar földről minden szegénylegénye, minden jött- mentje ennek a legkevésbé sem romantikus rablóvilágnak. — Testvérek! Azok, akik ma és holnap hozzátok szólnak, Európa Coriolanusának a hangját hallatják. Mert mély lelki sebek, hordozói vagyunk. Ezek a sebek az ég és a föld tanúbizonyságaink arra, hogy hűek és igazak voltunk, hogy ezt a sorsot meg nem érdemeltük. Mi egynéhányon ezekben az órákban felfogjuk szaggatni ezeket a sebeket, mert nem szabad beheggedniök, mert időelőtti gyógyulásuk az ezeréves Magyarország halálát jelentené. Abban lehetnek felfogásbeli különbségek, hogy ezekben az időkben hogyan lehet legcélravezetőbben szolgálni a magyar ügyet, de abban nem, hogy ezeknek a sebeknek sajogniok tüzelniök, lángolmok kell mindaddig, mig nem győzött a magyar igazság vagy a magyar fegyverek ereje és becsülete. — Kár, hogy hosszú esztendőkön keresztül a csudavárók hangtalanságában néztük a magyar lelkek legnemesebb és legszentebb tüzének a hamvadását, legszebb virágainak a pusztulását. — Es kár lenne, ha ezután megint csak temetői csendben hanyatlanánk vissza. — Testvérek I Ennek a demonstrációnak a rendezői, a ma