Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-11-20 / 82. szám

Ötvennyofcadik évfolyam.

82. szám.

Sátoraljaújhely, 1927. november 20

megjelenik hetenként kétszer

szerűén és szombaton

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. adv) I

Telefon :

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. osám

I

Zemplén

POLITIKAI HÍRLAP

Előfizetési ár:

Negyedévre . . 2 pengő

Hirdetések:

négyzetcentiméterenként.

Nyllttér

soronként 16 fillér

FŐSZERKESZTŐ:

FELELŐS SZERKE8ZTÖ:

Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF

Telefon :

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám.

Közvágóhíd épiíése

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I

Amen.

9 nemzeti politika egyenes utján

Mint ismeretes a miniszterelnök bejelentéséből, ame lyet a kormányzópárt értekezletén tett a nyilvánosság számára, a numerus clausus név alatt ismert szociálpolitikai értelmű törvénynek, mely az intelligencia tultengését és fölös szellemi proletáriátus kitermelését kívánta megakadályozni, most előkészített módosítását időszerűnek, az általános nemzeti érdekek szempontjából megvalósitandónak látja a kormányzat

A terv ellen itt ott elhangzik az ellenzéki kritika, mely nem egyszer támadásba megy át, mert politikumot akarnak belemagyarázni, holott a kormány ép ennek látszatát és színezetét törekszik teljességgel elvonni. Hiába próbálkoznánk a szembenálló két felfogást megértésre, a nemzet mai sorsában annyira szükséges egységre hangolni, e kérdésben egyelőre kevés siker mutatkoznék, de meghozza azt'majd mihamarabb a Bethlen István gróf egész kormányzati működése alatt céltudatosan követett mérséklet, mely csak következetes és hű önmagához, amidőn oda hatni kiván, hogy a kérdéses törvény akkoriban talán helyesnek vélt szempontoktól vezetett irányelveit akként formálja, hogy azok végeredményükben igazságtalanságot ne idézzenek fel és senkit másodrendű állampolgárrá ne osztályozzanak. Es mivel ezt akarja tenni a kormányzat, a szociális vonatkozáson és a nemzeti politika helyes irány elvein túl semmi nem kereshető a változtatás mögött.

Mindenkép szélmalomharcot folytatnak azok, akik láthatatlan erők ellen vagdalkoz- nak, sokszor a jogos kritikán túlmenő nyilatkozataiknak külön szótárával. Az ország higgadt közvéleménye bizonyos

megdöbbenéssel vegyes sajnálattal tapasztalja, hogy a törvénymódosítás ellenzőinek iménti nagygyűlésén ismét olyan merész és meggondolatlan kijelentések hangzottak el, , amelyek forradalmi levegőre ! emlékeztető izzásukkal a társadalmi békét akarják felborítani.

Egy bizonyos, vissza nem térhet többé a magyar közéletbe, belső politikánkba és társadalmi nyugalmunkba az az idő, mely a „semmiféle eszköztől vissza nem riadó“ elemek törvényen kivüli betörését az alkotmányos életbe megkísérelte s amelynek rossz szellemei vissza kellett, hogy vonuljanak odúikba a teret és lelkeket hóditó nemzett újjáépítés és társadalmi egység politikai vezéreinek honmentő munkássága elől. Nincs helye annak, hogy gyűlések rendezői a magyar kormánynak közismert álláspontját, a melyet a kultuszminiszter a népszövetség előtt is képviselt, saját külön u. n. leleplezéseikkel próbálják elriép- szerütleniteni, mert annak népszerűségét a nemzetnek az az egyöntetű belátása adja, mely szerint a magyar törvényt minden idegen beavat kozási kísérlet ellen meg kell védelmezni s mely szerint kötelessége a kormánynak a magyar jogalkotást a trianoni békeszerződésbe ütközőnek feltüntetett szándékosság vádjával szemben, még ha annak szellemével mindenben nem is ért egyet s azt belső politikájának során megfelelővé módosítani kívánja, kivédeni a nyíltságnak azzal a bátorságával, mely minden magyar államférfiut jellemez.

A népgyülési hang, a visz- s-zatérni próbálkozó illegitim befolyás s az önmagát tűibe csülő ellenzékiség izgatásával le nem téríthetik a kormányzatot a nemzeti érdekek által kijelölt egyenes útról, aminthogy az ország nemzeti egységre vágyó s dolgozni, teremteni kívánkozó társadalma is elutasítja magától a zavart- keltés kísérleteit.

A város építkezési programjában a Vörös Ökör és villanygyári építkezések után most már mindent megelőzve a közvágóhíd építésére kellene, hogy kerüljön a sor a jövő évben. Mert valljuk meg, hogy ezen közintézmény újjáépítésének már régen érzett szükségénél fogva, valamint azért is, mert a vágóhíd építési költségeinek anyagi fedezete a mindenkori vágóhídi jövedelmek révén mindig meg volt, a városnak építkezési akcióját — minden más építkezést megelőzve — éppen a vágóhídnak és vele kapcsolatban a léghűtőnek és jéggyárnak felépítésével lehetett volna megkezdeni.

Ha azonban ez — bizonyára helytálló okoknál fogva — nem igy történt, ezután már igazán semmi akadálya nem lehet annak, hogy a legfőbb részeiben már kész tervek és költségvetés alapján a jövő évben a vágóhíd épiíése megkezdődjék. Annál kevésbé odázható el az még további időre, mert tudomásunk szerint a vágóhíd már 15 évvel ezelőtt is kiegészítésre szorult, illetve megérett az újjáépítésre. Mai állapotában, teljesen kezdetleges berendezésével, közegészségügyi nézőpontból a legszükségesebb felszerelések hiányában pedig igazán nem tartható továbbra is üzemben. Elegendő férőhely, illetve kellő felszerelés nélkül, léghűtő, sterilizátor, felvonók hiányában elsősorban a közönségnek a húsellátás terén felmerülő legelemibb közegészségügyi kívánalmai sem elégithetőK ki, másrészt pedig a husiparosoknak a vágóhíddal szemben támasztott teljesen jogos kívánságai és anyagi érdekei sem nyerhetnek kielégítést.

A vágóhídi építkezés elodázhatatlan szükségességének okaira részletesen rámutatni ezúttal nincs szándékunkban, mert értesülésünk szerint az építkezésnek előkészítő munkálatai folyamaiban vannak és azok minden valószínűség szerint rövidesen be is fejeztetnek, hogy az építkezés a jövő év folyamán megkezdődhessék.

De ha mégis ez a megvalósulásra már nagyon is érett ügy meg továbbra is késedelmet szenvedne, — a közönség hozzánk érkezett elég türelmetlen sürgetésére is válaszul — Ígérjük, hogy a kérdést állandóan napirenden tartjuk és hogy a helyzet részletes megvilágításával és az építkezési lehetőségek adottságának kimutatásával az építési munkák megkezdését — már amennyire rajtunk állhat — siettetni fogjuk.

De a mi akciónkra valójában nem is lesz szükség, mert legjobb tudomásunk szerint polgár- mesterünk a legteljesebben átérzi ezen kérdés égetően sürgős voltát és ismerve az ő rendkívüli megértését és erős akaratát, melyet a város közönségének érdekei iránt mindenkor tanúsított, nem lehet abban a közönségnek sem kétsége, hogy ennek a kérdésnek megoldásával is gyarapítani fogja a város érdekeinek szolgálatában szerzett eddigi érdemeit.

hogyan kezelik Csehszlovákiában hivatalosan a magyarság kisebbségi jogait?

Az utolsó hónapokban a csehszlovák államférfiak (Zoch ev. püspök agrárpárti képviselő, Hodzsa miniszter, Benes külügyminiszter, Svehla miniszterelnök stb.) nyilatkozatokban, újságcikkekben, beszédekben nagy hangon hirdetik, hogy Csehszlovákiában a magyarság részére a kisebbségi jogok maximuma van biztosítva.

Ezen beállításokra erősen rácáfolt most a cseh postaügyi miniszter egyik hivatalos iratával, a melyet Fedor Miklós felvidéki kér. szocialista képviselőhöz intézett egy interpellációra adott válaszában.

Fedor Miklós kér. szocialista képviselő több rozsnyói választója kérelmére ez év április havában interpellációt intézett a postaügyi miniszterhez azért, mert a rozsnyói postahivatalban még mutatónak sincs magyar tájékoztató tábla, jóllehet a lakosság túlnyomó többsége magyar.

A cseh postaügyi miniszter írásos válasza az interpelláló képviselő kérdésére megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvi jogaikat nem érvényesíthetik a nyelvtörvény értelmében akkor, amikor állami intézményekkel és üzemekkel érintkeznek, valamint postával való érintkezésben sem, mert a nyelvtörvényt csak egyes meghatározott minisztériumok részére adták ki, melyek között a postaminisztérium nincsen benn.