Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-03-23 / 22. szám
Ctveanyolcadik évfolyam. 22. szám. Sátoraljaújhely, 1927. március 23. megjelenik hetenként kétszer szerdait és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I ... I Előfizetési ár: f Jff B Negyedévre. . 2 pengő m yTT^ AH ÜT ÜTVJ!-JsssLí m J tT.j iTirly wrJ 1 ll I V «**—**" *3*- I «oronlrént 16 fillér POLITIKA! HÍRLAP I _— Telefon : M. T. I. Kirendeltség és j szerkesztőség, kiadóhivatal j 109. íiz&za FŐSZERKESZTŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MÍZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. asása. Tiszta vizet a pohárba A hadikölcsönöknek sokat megvitatott kínos problémája legutóbb az egységespárt egyik értekezletén is szóba került. Bethlen miniszterelnök egy felszólalás nyomán végre tisztán és kategorikusan leszö’ gezte, hogy a maga részéről az államnak sem hadi, sem semmiféle más tartozását va- lorizáltatni nem hajlandó a felelőssége tudatában. Egyben azt is kijelentette, hogy igenis hajlandó azokat a kötvénytulajdonosokat, akik egész vagyonukat hadikölcsönbe fektették s vagyonukat elvesztették s más keresettel nem bírnak, szociális akció révén valamennyire megint tűrhető helyzetbe juttatni. A miniszterelnöknek ez a világos és kétértelműségre alkalmat nem adó kijelentése röviden annyit jelent, hogy általános valorizációról szó sem lehet. Egy háborút vesztett államnak mindig . nehéz kérdése az ilyenféle kötvények visszafizetése. Két eset lehetséges. Vagy valorizál az állam és ebbe tönkremegy, vagy pedig nem valorizál s ezzel bizony a kötvénytulaj- donosokatsérelem éri. Kérdés: általános, az egész nemzet érdekeit tekintő szempontból melyik utat válasszuk? Nyilvánvalóan mindenki méltatlanságnak érzi, ha az egyszer kölcsön adott pénzét nem tudja visszakapni. De kérdezzük mi, mit érne ez a visszakapott pénz abban az esetben, ha épen az állam óriási terhei folytán egy államcsőd lépne fel, pénzünk elvesztené sta bilitását s az egész magyar életkomplexum ismét válságba jutna, amelyből talán nem is lenne feltámadás. Találóan mondta aminiszterelnök. hogy a múlttal szemben való kötelezettség miatt nem hajlandó a nemzettel szemben való jelenlegi kötelezettségeket figyelmen kívül hagyni. A magyar nemzetnek élni kell, egy általános valorizáció pedig köny- nyen azt jelenthetné, hogy elvágjuk vele a nemzet életét tartó fonalat. Nyomatékosan kérte a magyar közönséget, hogy kijelentéseit vegye tudomásul, mert bármennyire is igaza van a méltányosság szempontjából a hadikölcsön- kötvény tulajdonosoknak, de az egész magyar élet és magyar jövő szrmpontjai szerint viszont azoknak van igazuk, akik óvatosságot javasolnak. Rengeteg szociális problémával kell foglalkoznia s az államnak egy elvesztett háború, egy forradalom és egy kom- mün rettenetes pusztításait kell pótolnia, Szemben áll itt egymással az egyénre vonatkozó ethika, a nemzetre vonatkozó ethi- kával. A mai súlyos helyzet szabad választást nem enged, hanem a dolog természete szerint parancsolólag Írja elő a nemzet érdekeinek az egyének érdekei fölé való helyezését. Ebbe tehát mindenki nek bele kell nyugodni, viszont ha a hadikölcsöntulaj- donosoktól ilyen nagy lemondást és áldozatot kér az állam, akkor ők várhatják el joggal, hogy az állami és autonomiális gazdálkodás terén a legnagyobb takarékosság elve érvényesüljön s olyan esetek ne fordulhassanak elő, mint amilyenek legutóbb is felizgatják a magyar közvéleményt. Szigoruságcsakis egyik oldal felé nem szolgálja a megnyugvás ügyét, ellenben, ha azok, akik most károsodnak, azt látják, hogy ugyanaz az erély érvényesül minden téren, mint amelyik a hadi- kölcsönvalorizáció megvalósítását lehetetlennek jelenti ki, akkor könyebben fognak belenyugodni mégis csak súlyos veszteségeikbe. A hazáért áldozatokat kell hozni, ez igaz, de ezekből az átdozatokból mindenkinek egyformán kell kivenni a részét. Helyszíni bejárás a Hunyva határmenfi vonalán a szabályozás ügyében (Saját tudósitónktól) Sátoraljaújhely, március 22. Ronyvának tervbevett s a határt érintő szabályozási vonalán. Csehszlovák részről a földmivelés és közmunkaügyi, továbbá a kereskedelmi minisztériumok, a kassai vasutigazgatóság és a kassai kul- turmérnöökség kiküldöttei, valamennyi műszaki szakember, vettek részt a bejáráson. Részünkről Tánczos Gábor altábornagy határbiztos, báró Waldbott Frigyes társulati elnök, dr. Orbán Kálmán polgármester, Czitó Ferenc min. oszt. tanácsos és Gruber Károly műszaki tanácsos vettek részt az eljárásban. Igen nagy számban gyűltek össze az ártéri érdekeltek a helyLapunk február 16-iki számában közöltük, hogy báró Waldbott Frigyes, a Ronyva—Bodrogvidéki Ármentesitó és Belvizszabályozó Társulat elnöke, magán-levélben fordult a Ronyva szabályozás ügyében annak idején itt járt cseh szlovák miniszteri tanácsoshoz, érdeklővén a szabályozást illetőleg a cseh kormány álláspontja felől. Levelére a társulat elnöke azt a választ kapta, hogy a kassai kerület már utasítást kapott oly irányban, hogy helyszíni bizottságot küldjön ki a tervbevett Ronyva szabályozás megtárgyalására. Ez a csehszlovák bizottság ma tartotta meg műszaki bejárását a ■WB» 9 ZEMPLÉN EREDETI MM Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoraljaújhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból V. — Ha hibás lehetek is azért — az önök szempontjából — hogy a Kossuth felhívására át nem szöktem, ezredemet hütlenül el nem hagytam, mert engem letett esküm és az a figyelembe veendő körülmény, hogy én úgyszólván az udvartól nősültem, mert az első Hofdámának a leányát birom nőül, nőm és két leány gyermekem Bécsben tőlem e'szakitva vannak. — Ez a fiatal ember, aki alig van még túl a gyermek éveken, az én eskort tisztem, tud szolgálni hazánk védelmében, önök pedig, a kifejlett, erős férfiak messziről nézik a veszedelmet és sértegetik azt, akit eskort tisztem az önök házához bizalommal hozott. Uraim! ez minden lovagiasság ellen van és ha eskort tisztem megengedi, én kész vagyok mind a hármukkal itt rögtön párbajt vívni. És mi történt ? Azok, akik még pár perccel azelőtt lenézték, csipkedték, most odarohantak lnkey- hez és „nem úgy értettük, nekünk eszünk ágában sem volt sérteni stb.“ megengesztelték és örök emlékül névjegyét kérték. Persze Inkey tovább is tartózkodó maradt és a poharakat csak érintette. Aztán barátságosan és minden jók kívánatéval elbúcsúztunk és kihajtattunk a falusi úri házból, mely akkor a falu keleti végén, a legszélső palánkkal körülkerített udvar volt Fehértón. Mikor a palánk mellett ment a szekér, már oda szólt hozzám Inkey: — Látja milyen szalmaláng ez a magyar! Hogy támadtak és fel lépésemre milyen hamar meghunyászkodtak ! . . . Ezért, az ily természet miatt nem lehet belőlünk önálló nemzet! Elitélte őket, hegy nem mentek hazájukat védeni stb. Nagykállóba megérkeztünk. — Finta Márton vészbirósági elnök és Péchy alispán — akik közül az utóbb nevezettet én már régibb időtől ösmertem — a vármegyeház előtti lócán künn ültek, amit én jókor észrevettem, a szekeret | megállítottam, leugrottam, honvé- | deim és Inkey leszállására várakoztam. Finta és Péchy közeledtek fe- ; lénk és az alispán reám kiáltott: — Szervusz Józsi! Hol jársz itt, ahol a madár sem jár? Bemutattam Inkeyt, magamat és átadtam a Kossuth által küldött levelet, amit Finta azonnal felbontott, rendelkezett, hogy Inkeyt egy megyeházi földszinti szobába — i ahol jelenleg füredi nyergek voltak leraktározva — helyezzék el. Hozzá se Finta sem az alispán 1 egy szót se szóltak. Engem hivott az alispán, hogy I szálljak hozzá a megyeházára, de i én köszönettel el nem fogadtam, í mert legényeimtől elzárkóznom, j magamat elkülöniteneip szabad nem volt. — A szomszédba volt ! vendéglőbe hajtattam, de még közbeesőleg Inkeyt megyeházi uj szállásán felkerestem anélkül, hogy arra bárkitől engedelmet kértem volna. Szobája ajtajánál egy megyei hajdú állt kivont karddal. Szobájában nem volt egyéb, mint egy gyalult fenyőfa asztal, nyoszolya és egy szék. (Folytatjuk.) Egr3r©3 sss&no. áxa lO fillér Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen.
