Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-01-19 / 5. szám
4. oldal ZEMPLÉN 1927. január 19 megnézem, mennyit nőtt a tavaly elültetett diófám. No, meg a cseresznye. — Kimehetek, nagymama. Felkészülünk és elindulunk. Nagymama karján az a szép kis kosárka, mit egykori tanítványa két kezével csinált az öreg oktató urnák, Mendegélünk. * A Takács ék kapujában megállunk egy kicsit. Ahogy beszélgetünk, egyszer csak az udvarról vékony hangon valaki kiabál : — Édes anyá-á ám ! A nagy beszédben nem hallja Takácsné. (Úgy is van az jól, ha az ember valamit végez, hát ne figyeljen máshova.) Én aztán figyelmeztetem: — A gyermek kiabál, Takácsné asszony. — Hadd beszéljen kérem, majd elhallgat. Én is Így gondolom, de csalódtunk az egyszer. Mert rövid pillanat után a moll hangnemet dúrba váltja át: — Édes anyá-á-m, hallja-e ? — Hallom mán no, mi lelt f — kiált rá nem valami mosoly gós ábrázattal. — Ide nézzen ! Oda nézünk. A jobb tenyerén tart valami fehérséget. Oiyan nagy lehet, mint egy hólabda. — Mije, te ? — Tanájja ki. Kis kutya — böki ki örömmel és már hozza is mutatni. Olyan, mint egy vakondok lenne fehér ruhában. Nyafog. A kis orrával szaglász. Vak. Amint ott nézegetjük, egyszer a szomszédból szalad az anyja. Egyenesen felénk tart. — Jaj, vidd innen gyorsan ! A gyermek szalad a kazalhoz. Az anya-kutya utána, Az orrával a levegőben szagol. Elválunk. Körülbelül úgy két óra múltán jöhettünk visszafelé, de már hárman. A szőlőszomszéd, Veressné asszonyom, volt a harmadik. Ok elől mentek és beszélgettek. Én hátul és hallgattam. Már közel jártam a községhez, mikor látom a kivezető uccán jönni szembe velünk a Takácsék cselédjét. Vállán egy zsák. Igaz, hogy pokróc is lehet, mert csak a felét láttam. Kezében egy szijj- ostor. JÓ távolságban követi a kutya, a Portás. De olyan félve Furcsának találom ezt, hisz máskor nem igy szoktak ők menni az utcán. Most a cseléd megáll. A kutya is abban a pillanatban. — Nem takarocc ! — kiáltja és egy hatalmas röget hajint felé. A' kutya megugrik, de itt marad. Ahogy ezt a jelenetet látom, megvillámlik agyamban valami. Közeledünk. Egyszer valami furcsa hang üt fülünkbe a zsákból. — Tán kis kutya van benne? — kérdi Veressné. — Az. Oda viszem ni 1 — mutat az ostorra! előre. Lemaradok a tónál, mely ép előttem van. Zöld szinü Csupa békalencse és csupa kákabokor. Kacsa, liba, meg egypár szárcsa uszkálgat rajta. A kocsis megérkezik. A kutya tisztes távolban. Most bontja a zsákot és hátranéz. A kutya áll és néz előre mereven. Remeg, reszket és kínosan szűköl. Most mutatja a zsákot és az ostort rázza, A kutya-anya lába gyökeret vert . . . Csend 1 Csend 11 Csak egy pillanat még és ne hallja azt érző ember soha ! Pokoli zaj lesz a tóban. Visitás, vinnyogás. Gágog, sápog a szárnyas sereg. — Anyám, anyám, segits ! Meg- fulunk 1 És a Portás ott terem. Őrjöng. Futkos a parton Belerohan a vízbe, majd kiugrik. Látszik, nem szokta. *A visítás nőttön nő. Halálos veszélyben a gyermek . . . És ő anya ... Es ilyenkor nincs gát, nincs árok! ugrik bele a vízbe. . . . Egy tempósan úszó fej halad előre. Az egyik kákabo korról lekapja a gyereket és tart kifelé. A fűre leteszi. Megint az előbbi őrjöngés futkosás. Addig a visitás egyre rekedtebb lesz. Négy már elmerült. De ott az az egy még va jahogy fenn . . . Zsupsz — csobban a viz 1 Még féiuton a Portás, mikor a viz gyűrűzni kezd és a kákafejek kirántják magukat a vízből . . . Csend lett a tón . . . Vége lett a szörnyű színjátéknak A kocsis viszi az üres zsákot. A Portás előtte szalad szájában egyetlen gyermekével. Én is megyek s mikor odaérkezem Takácsékhoz, bekiáltok : — Takácsné asszony ! Kijön. — Takácsné asszony, nagyon kérem, hagyja felnevelni azt a kis kutyát énnekem. . . Ez a kutya lett a Tigris, amelyről bevezetésemben szó volt Művész- és tanulmány Dlajfestéheh! ! Telefon szám 126 FOTOCiüET! Amatőrök és Fényképészek Elsőrendű minőségben állandóan raktáron vannak: festővásznak, praeperált festölemezek, festővászon papírból, mely teljesen pótolja a vásznat Vidra-, nyesi- és sörteecsetek. Paletták óvál és téglaalakban, fából és porcelánból. Lenolaj, MáHolaj, Terpentin, Mtstixhence, lassan és gyorsanszáritó festőszerek! — Gombfestékek, pastellkréták, rajzszere! Festóminta kölcsönzés! *^>2 ma nálam olcsóbban szerezhetik be, mint a fővárosban! Nagy raktár elsőrendű külföldi gyártmányú lemezek, előhívók, fixálók, aranyftirdök, gáz- és napfény másolópapírokból minden méretekben. Sötétkamara lámpák, fényképragatztószerek, albumok, kártonok. Másolókeretek! — Szárit ó-állványok I — Kazetták 1 Meinl urék 1 — Tálak 1 Szabó Páti könyv-, zenemű-, papir- és fényképészeti cikkek kereskedése SáÍ0rélij3lljh82y. Nyomatott a hptulajdonos: Zemplén könyvnyomda és lapkiadó r. t. betűivel Sátoraljaújhely. Felelős kiadó: Szentgyőrgyi Géza r. t. igazgató Claöó egy V szobás villa, fürdőszoba, verandával, lent három helyiség, istálló, gyümölcsös kert, kőbánya, ten- niszpálya és egy rész szőlő összesen 6 magyar hold. Vétel után beköltözhető Ezen villa esetleg bér! evehető, lábba- dozó, üdülő betegeknek különösen megfelel; kitűnő levegőjénél és remek kilátásánál fogva. — Eladó továbbá egy két szobás ház, vétel után ez is beköltözhető. Mindkettő esetleg részletfizetésre is. — Érdklődni lehet Bretz Gusztávnál Sátoraljaújhely, Fő ucca 20. Erdőbénye nagyközség elöljáróságától. 50/1927. szám. ' árverési hirdetmény. Alulírott községi elöljáróság ezennel közhírré teszi, hogy Erdőbénye község tulajdonát képező Barnamáji és Mulatói kőbányáit 1927. évi január hó 25-én d. e. 10 órakor a község házánál tartandó nyilvános árverésen bérbe adja. Árverési feltételek a község házánál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Erdőbénye, 1927. január hó 10 én. Józsa István sk. Polacsek János ?k. főbíró. főjegyző. MEGJELENT , Zemplé.?vármegye LvwunyvL (ZEMPLÉN NAPTÁRA) Hivitaioiinsh és msgánosoluish nélhülőziietethn. Tartalmazza: Zemplén vármegye teljes tiszti címtárát, helységnévtárát, a vármegyei távbeszélő előfizetők teljes névsorát. Kapható és megrendelhető a Zemplén kiadóhivatalában Vármegyeháza 111. udvar.
