Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-05-08 / 33. szám

Ötvennyolcadik évfolyam. 33. szám. Sátoraljaújhely, 1927. május 8. Megjelenik hetenként kétezer íserdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) JMf | Előfizetési ár : f ffff 0' i Negyedévre. . 2 pengő ff ff TIT t^mvt 1 — jmJ M - Wj ....ff? ||| yL—á í | 5 négyzetcentiméterenként. # é JTjlil 1 JLj 1 <«« .. iW w g soronként 16 fillér POLITIKAI HÍRLAP !■ ■■■■-«■> ea22®HPws&t2:;.' Telefen : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. kuk. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen ! F.ÖSZERKESZTÖ: MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ. Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. 9 gazdasági szelep Az egységes párt legutóbbi értekezletén a miniszterelnök végre elmondta várva-várt be­számolóját a magyar-olasz szerződésről. Beszéde három pontot ölelt fel: a fiumei ki­kötő, az olasz baráti kapcso­latok s a magyar nemzet visszaadott becsületének kér­déseit. A miniszterelnök első helyen foglalkozott Fiume várható szerepével s meg­győző érvekkel igyekezett eloszlatni azokat az esetleges kételyeket, amelyek Fiumé- hez fűződhetnek. Rámutatott arra, hogy Fiúméra nagy szerep vár a Kelet felé irá- ! nyúló magyar kivitel szem­pontjából s a múlt történel­méből vett példával bizonyí­totta, hogy Fiume mindenkor fontos gazdasági szelep volt, j amelyen át a magyar terme- 1 lés utat talált. Igaz ugyan, ! hogy az utóbbi időben kivi- 1 telünk főleg a nyugati álla- j mok felé irányult, de ez rész- ! ben kényszerhelyzet követ- 1 kezménye volt. Ha Magyar- ; országnak sikerül Jugoszláviá val megegyezni a transitófor- galomra, Fiúménak ma meg­lehetősen csekély forgalma a magyar kivitel által jelentéke­nyen fel fog lendülni. Sokan arra mutatnak rá, hogy Fiume elvesztette régi jelentőségét, hiszen félig-meddig halott vá­ros. Ez igaz mindaddig, ainig Fiume mint kizárólagosan olasz kikötő szerepel, mert Olaszország, amelynek kitűnő kikötői és hosszú tengerpartja van, természetesen Fart pour Fart nem fogja Fiúmét erő­szakosan favorizálni, ha ter­mészetes utón, magától nem lendül fel a kikötő forgalma. Rögtön meg fog változni azonban a helyzet, amint Magyarorszag Fiúméban he­lyet kap. Magyarország nem válogathat előnyös fekvésű kikötőkben, mint Olaszország, s valahogy Magyarország —- dacára a közbeeső Jugoszláviá­nak — természetesebben fek­szik Fiuméhez, mint Olasz- . ország területének túlnyomó része. Igazat kell tehát adnunk a miniszterelnöknek, amikor fo­kozottabb hangsúllyal utalt azokra az előnyökre és lehe­tőségekre, amelyek Magyar ország számára egy szabad kikötő tényében megnyilat­koznak. A múltban élénk kereskedelmi viszonyt tartót tunk fenn a Levanteval, Egyiptommal, Kisázsiával, Konstantinápoilyal és Görög­országgal. Ma természetszerű­leg az ezirányu kivitel lecsök­kent, de minden okunk meg van reményiem, hogy Fiume birtokbavétele után rövid időn belül nagyarányú fellendülés­ről számolhatunk be. Helye­sen utalt a miniszterelnök a statisztika bizonyító erejű számadataira, amelyek a múltra vonatkozólag világosan kimu­tatják a keleti export ránk nézve nagy jelentőségét. Ipa runk a béke éveihez viszo­nyítva tovább haladt s ma olyan cikkeket is exportálha­tunk az előbb említett keres­kedelmi területekre, amelyekre a múltban nem lettünk volna képesek. A kereskedelmi vi­szony felvételében Olaszor­szág és Magyarország érdekei azonosak s ez nem lebecsü­lendő előny. Olaszországnak t. i. kívánatos Fiume fellen­dítése, amelynek természetes hinterlandja azonban épen Magyarország, mint ezt rnár előbb is említettük. A kérdés elméletileg tehát el volna intézve. Minden csak az Olaszországgal való to­vábbi részletes tárgyalásoktól függ, amelyek nem valószí­nük, hogy nehézségeket okoz­hatnának s reméljük, hogy a Jugoszláviával való megegye­zés is, már csak a dolgok természete folytán is előbb- utóbb lehetővé válik. A ma- gyar-jugoszláv közeledésnek mindkét országban meg van a lelkes csoportja s úgy tűnik fel, hogy egy barátsági szer­ződés aláírása a két szomszéd állam polgárait csak jóleső megelégedéssel töltené el. Csütörtök éjjel katasztrofális áraz fenyegette a Hsnyua árterületén teknő városrész lakéit (Saját tudósítónktól.) Saujhely, május 6. A csütörtök délutáni, májusban szokatlan erejű vihar, mely órá­kon át folyton megújuló felhősza­kadást 2.uditott Ujhelyre és kör­nyékére —- csütörtök éjszaka me­gint erős próbára tette a Ronyva árterületén fekvő városrész lakói­nak idegeit s megint nagyon ak­tuálisan vetette fel a Ronyva sza­bályozás kérdését, melynek kése­delme — ami korántsem a mi hatóságainkon és a Ronyvaszabá- lyozási Társulaton múlik — mint inkább a cseheken, akiknek ez­úttal az elemek hatalma szolgál­tatott súlyos argentumokat a sza­bályozás sürgősségéhez.j Szerencsére nagyon is túlzottak­nak bizonyultak a miskolci és fő­városi lapok hirei, melyek Ujhely uccáit viz alá helyezték, de az szo­morú tény, hogy amint ez már többször ismétlődő esetben történt, a Ronyva hirtelen áradása folytán az árterületen fekvő városrész lakói átvirrasztva, készenlétben, aggo­dalmas bizonytalanságban töltötték az éjszakát. Most a veszély elmúltával a szerencsés véletlennek különös A ZEMPLÉN EREDETI TÁRCÁJA Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoralja­újhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból XI. — Melde nur an — parancsolta az inasnak — der Herr hat ja recht. Nimt der Herr Excellens an, so ist recht, nimt nicht an, so geht der Herr zurück und wird nachmittag kommen. — Werthe nahmen ? — Bajusz József. De egyik német sem tudta ki­mondani, mig végre aztán valami Baduszt és Ujihet csak bejelen­tettek. Most következett egy olyan je­lenet, amit az egész világnak ér­demes lett volna látni. Az a nagy méltóságra emelke­dett báró Inkey rohant ki hozzám, félre lökött vagy négy darab ótott lábú szolgát (beteges, migrénes neje utána jött). Inkey a nyakamba borult, össze csókolt, eleresztett és !smét magához vont és úgy sirt, mint aki elvesztett fiát vagy ba­rátját feltalálja ... Beteges neje oda szólt hozzá: — Nicht wahr Eduard, der ist der Herr von Bajusz? von wen du sofiel gesprochen hast?! Elmondta Inkey báró, hogy fogságban léte alatt mindkét leány- gyermekét elvesztette, neje pedig gyomorgörcsről panaszkodott. Akkor jutott eszembe a fiakker, meg a láda bor és mondtam In- keynek, hogy küldjön le egy inast és hozassa fel a bort a fiakkerből, ami azonnal teljesítve lett és a ládát nem is a pitvarban, hanem fenn az úri teremben tétette le és azonnal felnyitottam egy üveget, abból egy asszus pohárral ivott a beteges úrnő és kevés idő múlva már jobban létét, gyomra felme­legedését jelentette. Arra a kérdé­sére: „In welchen was für einen sache ist der Herr von Bajusz nach Wien herauf gekommen?“ megmagyarázván férje: „Wegen Adwocatur Ausübung.“ Inkey biztatott, hogy kegyelem utján meg fog engedtetni az ügy­védi vizsga letétele és az ügyvéd­ség gyakorlása. E derék — német ajkú — nő megjegyezte: — Also mache es so, das Ehr hier in Wien soll Adwocat sein. Mire a báró visszavágott huszá­rosán : — Eh du verstehest dazu nicht. Ehr kann ja nicht sofiel deutsch, das Ehr in deutschen Sprache adwocatur ausüben könnte. Egy hétig időztem akkor emiatt Bécsben és ez a nagy ur minden­nap meglátogatott. Legmagasabb kihallgatást, sőt kérvényemre őfelségétől egy szig- naturát kaptam, de mert a csen­dőrség azt jelentette rólam: „Re­bell Wollkauf wigler“, kérvényem azzal utasittatott vissza, hogy ő felsége e tárgyban mit sem mél- tóztatott határozni és csak a kö­vetkező 1857. évben engedtetett meg az ügyvédi vizsga letétele és annak jó sikerrel letétele után az ügyvédség gyakorlása. Jellemző eset abból az osztrák- magyar sőgorsági viszonyból, a E§f3r©3 szám ára IQ fillér

Next

/
Thumbnails
Contents