Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-01-16 / 4. szám

Ötvennyolcadik évfolyam KcgJelenOc hetenként kétszer isard&n és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármag-yehá''. niivar) Sátoraljaújhely, 1927. január 16 POLITIKAI HÍRLAP Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109 eiam FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában Hiszekegy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen Külföldi kombinációi! Pár napja pattant ki a hire, hogy Bethlen István Rómába szándékozik utazni s ez a szándéka olyan port vert Európaszerte a sajtóban, hogy nyomon követik a legfantasz­tikusabb találgatások s szinte minden képzeletet felülmúló kombinációk. A külföldi köz­véleménynek ez a megnyilat­kozása minketeisősorban abból a szempontból érdekel, hogy ime mégsem vagyunk annyira érdektelen senkik a nemzetek életében, akikkel törődni sem érdemes. Egyelőre hivatalosan nem' került még nyilvánosságra, hogy Bethlen csupán udvarias- sági látogatást tesz-e Olasz­országba, ahonnan csak a minap kaptunk vissza két Corvinát, avagy összehoz­ható a ez az ut a fiumei sza­bad kikötő kérdésével, de az bizonyos, hogy Bethlen István komoly célok eléréséért utazik Rómába. Érzi ezt a külföld közvé­leménye is s talán mert Bethlen mindezideig nem kötötte az orrukra római utjának célját, olyan kombinációkba bo csájtkoztak, amelyek messze túlhaladnak egy szabad kikötő elnyerése iránt indított külpo­litikai akciót. Tudvalévőleg a trianoni békeszerződés fenn­tartotta nemzetünk számára azt az igényt, hogy az Adrián kikötőhöz jussunk. Körülbelül fél éve, hogy ezt a kérdést intenzivebben tárgyalja a sajtó és különféle formában jelent­keztek is ajánlattétellel Jugo­szlávia és Románia. Az a ba­rátságos közeledés, amelyik Jugoszlávia és Magyarország között a Mohácson elhangzott kormányzói beszéd nyomába megindult, eredményezte azt a szándékot, amellyel Jugo szlávia közeledett hozzánk Spalato, vagy Susák felaján­lásával. Románia sem akart elmaradni az ajánlattevők mö­gött, meg is jelent egy Fekete tengeri kikötő felkínálásával, de a magyar közvélemény s nyilván egybehangzóan a hi­vatalos körök sem látták ezek­kel az ajánlatokkal kapcsolat­ban szerencsésen megoldva a magyar tengeri kikötő kér­dését. Magyarország rengeteg pénzt áldozott a háború előtti békeesztendőkben Fiúméra s kiirthatatlanul él nemzetünk emlékében az Adria gyöngye : Fiume. Olaszország a háború után nem tudott semmit sem tenni Fiúméval, nemcsak azért mert a tőszomszédos Trieszt ragadta magához a vezető szerepet, de azért sem, mert Fiume évszázadokon keresztül csak úgy tudott virágzó ten­geri kikötő lenni, hogy a háta mögött — virágzó Hinter­land foglalt helyet. A meg­változtatott ország-határok ezt az egységes gazdasági Hinter- landot teljesen elzárták Fiúmé tői, aminek nyomában a lassú elsorvadás következett. Ha gróf Bethlen István Rómában a fiumei tengeri kikötő kér­dését is tárgyalni fogja, nyil­ván annak a nemzeti óhajtás­nak tesz eleget, amelyik ra­gaszkodik Fiuméhez, mmden más ajánlattal szemben Ami a külföldi sajtóorgá­numok fantasztikus híradásait illeti, ezekre csupán az a •megjegyzésünk, hogy élénk tanúbizonyságát adja ez az eset is annak, hogy Európa stabilitása nem nyugodhat olyan kiépített bázison, ame­lyik megingathatatlan, mert ha egy tönkretett ország mi­niszterelnökének csupán egy római utazása is elegendő arra, hogy széltében-hosszában az uj államalakulatokat rettegtető híreket kolportáljanak, itt va­lahol nem lehetnek rendben a dolgok. A római ut ugy- látszik külpolitikai megmoz­dulásunknak megindulási pont­ja s ha a világ közvéleménye már ezt az első alkalmat is ilyen nagy érdeklődéssel ki­séri, számíthatunk arra, hogy rövid időn belül általánosan foglalkozni fog Európa köz­véleménye a megoldatlan ma­gyar igazság problémájával. Hétfőn foglalkozik a Képviselőtestület a aillanytelep építése ügyével Dr. Orbán Kálmán polgármes­ter hosszabb ideig tartó betegsé­géből fellábadva rendre sorra veszi azokat a városi ügyeket, melyek az 1927. évnek beruházási programját képezik. Ezek között is elsősorban a villanytelep és a Vörös Ökör építkezésének ügyét. A villanytelep építésének ügyé* végsőfokon már eldöntötte a bel­ügyminiszter, jóváhagyva a város­nak az önálló telep építésére vo natkozó határozatait, kiemelve egyúttal indokolásában azokat az előnyöket, melyeket az önálló te lep épitése nyújt a Tröszt ajánla­tával szemben. A miniszteri döntés klauzulája azonban lehetővé tette a Tröszt­nek egy újabb ajánlat benyújtását, amellyel a napokban tartott ülésé­ben foglalkozott az üzemi bizott­ság, de nem találván meg az aján latban azokat a feltételeket, melye­ket a miniszteri döntés is hang­súlyoz és amelyek az önálló telep építésével szemben előnyt jelente tenének, azt a javaslatot terjeszti elő a hétfőre összehívott közgyű­lésnek, hogy a Tröszt legújabb ajánlata fölött térjen napirendre és a gépgyáraknál eszközlendő megrendelésre vonatkozó kötleve- lek aláírására adott felhatalmazás­sal teremtsen olyan helyzetet, amely a további huza-vonát kizárja. Kétségtelen, hogy a képviselő- testület elfogadja az üzemi bizott­ság javaslatát, mert a város kö­zönségét már valósággal idegesí­tik azok a minduntalan felmerülő akadályok, melyek az olyannyira fontos kérdés megoldását oly hosz- szu idő óla hátráltatják s érzékeny anyagi károsodást okoznak a vá­ros közönségének. A közönség türelme — ebben az esetben — végső határán van és szinte kö­veteli már most a villanytelep épí­tésének végérvényes elintézését. Remélhető, hogy a hétfői köz­gyűlés határozata nem hagy fenn semmi kétséget erre vonatkozólag A telekvásárlás ügyét szakértő fogja eldönteni, akit a város már meghívott s aki napokban a kér­dés elintézésére városunkba ér­kezik. A Közmüvek Igazgatósága re­méli, hogy az építkezés március végén megindulhat. A magas épít­kezésre a város nem szándékozik uj pályázatot kiírni, hanem kör­levelet intézett a vállalkozókhoz, nyilatkozatot kérve tőlük, hogy fentartják-e ajánlataikat. A nyilat­kozatok beérkezése után fog dön­teni a város az építkezés vállalat­ba adása iránt. Nem Kapnak a Községei! Külföldi Kölcsönt A múlt év folyamán a városok és vármegyék külföldi kölcsöneivel kapcsolatban került szóba a köz­ségek külföldi kölcsöne. A belügy­miniszternek egyik vármegye alis­pánjához intézett leirata most tisz­tázza a kérdést nemleges irányban, amennyiben a leirat a következő­ket tartalmazza a községek kül­földi kölcsönéről: — A községek hitel kérdésé­nek külföldi kölcsönnel való meg­oldását hitelpolitikai okokból egyelőre elhalasztottam. Az or­szág talpraállitása céljából eddig felvett külföldi kölcsönök az or­szág hitelerejét úgyis erősen igény­bevették, úgy, hogy a további hitelek igénybe vételével célsze­rűnek tartom várni, míg a gaz­dasági élet annyira megerősödik, hogy a külföldi kölcsöntől való további eladósodástól az ország oly nehezen megteremtett pénz­ügyi egyensúlyát félteni nem kell. — Óvatosságra int az is, hogy a külföldi kölcsön külföldön fize­tendő kamat és törlesztési terhei az ország fizetési mérlegét ked­vezőtlen irányba befolyásolhatnák. Célszerű volna, ha a községek halaszthatatlan beruházási szük­ségleteik fedezésére belföldön felveendő kölcsönnel gondoskod­nának. Eddig a miniszter rendelete, mely szerint tehát a községek belátható időn belül külföldi kölcsönre nem számiíhstnak. BIZTOS orom, ÍSOKOIADB MÄS Hß- 3 T&'-t Egr3r@e ©zárra. sora. lO fillér

Next

/
Thumbnails
Contents