Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-04-24 / 29. szám

2. oldal ZEMPLÉN és Fenyő József üzemi bizottsági tag ellen, akik az üzemi bizott­ságnak a telek vételére vonatkozó határozatában szavazatukkal részt vettek. Wolf Lajos képviselőtestületi tag az utolsó órában is újból meg­fontolásra ajánlja az önnálló telep létesítésének ügyét. Hivatkozik a Talbot-féle pénzcsoporttal a villa mos centrálé létesítése ügyében Budapestet és környékét érintőleg folytatott tárgyalásokra s hogy erre való tekintettel nem volna e opportunusabb, ha a villanyszol­gáltatást illetőleg Ujhelyben min­den marad a régiben. Dr. Búza Béla a Chudovszky Móric képviselőtestületi tag által aposztrofált városi tisztviselőket veszi védelmébe. Dr. Holló Andor annak előrebocsájtásával, hogy a város érdekei szempontjából most már föltétlenül kívánatos a végle­ges döntés s hogy annak most már mindenki alávesse magát a rentabilitás szempontjából bírálja az önálló telep építését- Szerinte az áramfogyasztásban csökkenő tendencia mutatkozik, fellendülés nem várható s az uj telep a viz- mütelep bekapcsolásával sem pro dukálhat a befektetéssel arányos jövedelmet. Különböző replikák, a polgár- mester és Geiger Ottmár igazgató­főmérnök felvilágosításai után név­szerinti szavazás utján a képvise­lőtestület kétharmad többséggel az üzemi bizottság javaslatait fogadta el. A tárgysorozat utolsó pontja — a vágóhíd átalakítására, léghűtő és jéggyár létesítésére vonatkozó javaslat is szélesebb medrü vitát eredményezett. E pontnál Göndör Hermann városi állatorvos szolgált nagyon értékes, de sokban elszo­morító felvilágosításokkal a képvi­selőtestületnek a vágóhíd elhanya­golt és a közegészségi szempon­B ZEMPLÉN EREDET! TBHCMfl toknak sem megfelelő állapotáról s az átalakítás tovább el nem odáz­ható kérdéseiről. Dr. Holló Andor felszólalása nyomán tapétra kerül­tek az üggyel kapcsolatban a hus- iparosok is, akiknek a város fo­gyasztó közönsége teljesen ki van szolgáltatva. Maga a városi állat­orvos vallotta be, hogy nemrégiben egy kilogram, a háztartása részére vásárolt húsból 42 dkgr. csontot hámozott ki. A legnagyobb meg­botránkozással hallgatta a képvi­selőtestület a husiparosok szinte kiuzsorázó eljárásáról szolgáltatott adatokat és sürgette velük szem­ben a legerélyesebb intézkedéseket. A vágóhíd átalakítására vonat­kozólag egyelőre elvi határozatot hozott a képviselőtestület, mert végleges megoldásra csak a föld- mivelésügyi minisztérium hozzájá­rulása után kerülhet sor. 9 hír. töruényszéíi felmentette Eezemeh Béla PEndőpfelűgyeiot s megállapította, hogy jogos önvédelemből lőtte le Rozgonyi József orovadászt Sátoraljaújhely, ápr 22. A sátoraljaújhelyi kir. törvény­szék Emődy tanácsa ma tárgyalta nagy érdeklődés mellett Bezemek Béla rendőrfelügyelő bűnügyét, aki a múlt évi november hó 20-án Erdőbénye község Szokolya nevű erdőségében Rozgonyi József erdő- bényei lakos, orvvadászt lelőtte. A lefolytatott vizsgálat alapján a kir. ügyészség szándékos ember­ölés büntette miatt emelt vádat az államrendőrségi felügyelő ellen. Bezemek a vádirat szerint két lö­vést adott le Rozgonyi József orv­vadászra, aki a helyszínen, a lö vések által szenvedett sérüléseibe belehalt. A vizsgálat során vádlott azzal védekezett, hogy ő jogos önvéde­lemből lőtte le Rozgonyit, miután az adta le rá az első lövést. A nyomozást teljesítő közegek azon­ban nem találták meg a töltény­hüvelyt, mely igazolta volna, hogy elsőben az orvvadász lőtt rá a rendőrfelügyelőre. A mai főtárgyalás során Beze­mek Béla előadta, hogy két va­dásztársával cserkészett a szokolyai vadászterületen, mikor egy minden j jel szerint orvvadászatot űző egyén- j nel találkozott össze, akit meg- , állásra és fegyverének átadására | szólított fel. Az orvvadász — Roz- : gonyi — azonban többszöri felhívá­sának sem tett eleget, hanem fu­tásnak eredt s mikor mintegy 150 lépést futott egy bokor mellé hu i zódott s onnan egy lövést adott i le Bezemekre, kinek a golyó füle | mellett süvített el. Az orvvadásza lövés után zsebébe nyúlt, tölteni ! akart, azonban már a zárdugaty- ! tyut sem tolhatta be, mert Beze- : mek fegyveréből a jobb combjába lövést kapott. Vádlott a lövés után jajgatást hallott a bokor mellől, hová nagyon óvatosan közeledett, tartva attól, hogy az orvvadász tőrbe akarja ejteni. Amikor a vadászok készbe vett fegyverrel megközelítették a búvó­helyül szolgáló bokrot, ott Roz gonyit már halva találták. Vádlott vadásztársai tanúvallo­másaikkal csak azt igazolhatták, hogy Bezemek nekik is igy adta elő a tényállást és a fegyvereket már csak a helyszíni szemle al- i kalmával tekintették meg az oda 1L27. április 24 érkezett cseudőrjárőrrel. A rendör- ; felügyelő golyósfegyverét használta az orvvadász fegyverének csöve kormos volt, meg volt töltve, de a zárdugattyu nem volt betolva A csendőrjárőr tagjai megerősítik ezeket a vallomásokat. Az orvos és a fegyverszakértők ugyancsak a jogos önvédelem mellett terjesztették elő szakvéle- j ményüket. i Stépán Sándor kir. ügyész a 1 vádat erős felindulásban elköve­tett halált okozó súlyos testi sér­tés vádjára módosította s vádbe­szédében kifejtette, hogy módjában lett volna a vádlottnak fegyverrel kezében sakkban tartani az orvva­dászt és szemben az orvos-szak­értők véleményével, azon az állás­ponton van, hogy a hulla vállán söréttől származó sebet is a vád­lott ejtette. A váddal szemben a védelem Bezemek Béla teljes ártatlanságát kivánta igazolni, érveléseit a kir. törvényszék magáévá is tette, megállapította a jogos önvédelmet s a vádlottat felmentette. A kihirdetett ilélet ellen a kir. ügyész felebbezést jelentett be. —t. fiz önkéntes tűzoltók őrállomása i i i Zombory A. József tűzoltó fő- parancsnok fáradságot nem kiméivé dolgozik a város tűzrendészetének fejlesztése érdekében, céltudatos akciója következményeként a na­pokban már elkészül az önkéntes tűzoltók őrállomása. A tűzoltó őr­állomás a tűzoltó-laktanya melletti régi csendőrségi laktanya épület­ben nyer elhelyezést, hol a város vezetősége ingyenes helyiséget engedett át. A helyiség jelenleg átépítés alatt van és azt a városi tűzoltóság mintájára rendezik be és szerelik fel. Az őrállomáson 8-8 önkéntes tűzoltó teljesít majd éjjeli szolgálatot s igy a hivatásos tűzoltósággal együtt 24 főre emel kedik a város éjjeli tüzörsége. Mikor örömmel konstatáljuk a tüzrendészeti szempontból nagy haladást mutató újítást, nem ha­ladhatunk el szó nélkül a sajná­latos közöny mellett, mely az Önkéntes Tüzoltótestület működé­sét a közönség részéről kiséri, mert nem kap elegendő anyagi segítséget és nincs elég, a szol­gálatra önként jelentkező tagja. Anyagiakkal pedig feltétlenül ren­delkezni kell a tüzoltótestületnek ) mert csak igy képes a megkezdett munka tovább folytatására. Ujhely lakosságának legalább 1 —2*/o-át — ami igazán minimális — tehát 200 — 400 főt, tűzoltói kiképzésben Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoralja­újhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból VIII. De meg is érdemelte, mert a temesvári ütközetben én csak há­rom olyan csapatot láttam, amelyik nem szaladt és a futókat fedezte. Az egyik volt az én zászlóaljam, a 43-ik, amely zászlóaljnak előbb Földváry Károly, utána pedig ak­kor Karove Antal volt az őrnagya, a másik csapat, amelyik nem sza- layt volt a borsodi, többnyire sá­rospataki diákokból alakult sza­badcsapat, amelyik már Pákozd- nál is otí volt, amelyet most Ma­jor Józsi miskolci illetőségű atyánk­fia vezetett és egy szakasz huszár, amelyet Csillag Józsi hadnagy ve­zetett és amelyből az osztrák sze­mem láttára lekartácsolt ugyan négyet, de a többi mégis felemelte az országút sáncába dőlt magyar ágyút és megmentette. Kálióból a Tikos pusztáig azon az utón mentünk vissza, amelyen jöttünk, de a pusztán levő csárda előtt — bár még nem volt egé­szen 12 óra — etetni megálltunk. Én a szekérről le nem szálltam, ott falatoztam és traktáltam embe­reimet, de ebben az élvezetemben megzavart egy alacsony, gömbölyű arcú ispán, aki báró Vay nevében felszólított, hogy miután ura soha­sem szokott mostanában künn járni, hivat és kér, hogy jöjjek fel hozzá früstökre Früsfökre? Hiszen már ebéde­lünk ! . . . No de azért csak a sok beszédre felmentem a közeli kastélyba, a mely kastély épen olyan alakú, mint a sárespataki Vay kastély. Gróf volt e vagy báró, biz én már nem emlékszem és csakis azért írtam bárónak, mert a ber- keszi grófokat, az öreg Abrahám grófot, Sanyit, Károlyt, Józsefet, Lászlót, Miskát, Ádámot, egyszó­val az egész grófi családot mind ösmertem, de nem azok közül való volt. Az én méltóságos gazdám, aki délben früstökre hivatott, egy elég magas, sovány, mintegy 40-45 éves férfi volt s már őszülni kezdett. Persze csak a tudvágy bántotta, híreket kutatott tőlem. Elmondtam neki, amit tudtam, bár szerettem volna szobájából ki­dobni majmával együtt. Ugyanis igen megbántam és ha tudom, hogy ez a nagy ur maj­mával együtt egy tányérból eszik, semmiféle fogással sem lehetett volna engem a kastélyba csalni. A reggelinél egy harapást sem tudtam jóízűen elfogyasztani, mert az ur és egy nagyobb majom» mely folytonosan vállán ült, egy tányérból ettek. Gondoltam magamban : két ma­jom. Gondoltam én még többet is, de azt leírnom nem szabad, de az olvasó kitalálhatja, ha magát az én akkori helyzetembe képzeli. ^Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents