Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-07-11 / 51. szám

Civenhetedik évfolyam.4 51 szám. Sátoraljaújhely, 1926. julius 11. Megjelenik hetenként kétezer lserdén ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 2000 K. ■HnamoHi Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában­Amen. 9 nagy összeöleHs A baloldali polgári ellenzék portáján nagy esemény készül. Az eddig elszórtan működő ellenzéki frakciók maguk is tudatára jöttek tehetetlensé­güknek s most közös össze fogással próbálnak a múltbe­linél nagyobb eredményeket elérni. Ez a harcias bejelentés egy vacsorán hangzott el, amelyet Pakots Józsefnek, Vázsonyi utódjának a tiszte­letére rendeztek. Maga az ün­nepelt nem volt jelen ezen a vacsorán, mert bokros politi­kai teendői az öttevényi kerü­letbe szólították, ahol a demok­raták jelöltjének érdekében pró­bál hangulatot kelteni, a Vázso- nyi-féle politikai irányzat ajánl gatásával, amely oly gyönyö­rű virágokat hajtott épen a frankügy során. A felszólalók elég éles han­got használtak s ha azokat a dörgedelmeket, amelyek ott elhangzottak, komolyan ven­nénk, meg kellene ijedni, mert ezek a beszédek mindent elmondottak a mai rendszer­ről, ami nem jó, viszont min­den dicsérettel elhalmozták azt az irányzatot, amelynek ők a zászlóvivő bajnokai. Megszólalt Nagy Vince is az egykori forradalmi miniszter s kifejtette, hogy a Kossuth- pártnak és a Nemzeti Demok­rata pártnak közös utou kell haladni a jövőben, mert ez politikai és történelmi szük­ségszerűség. Hogy politikai szükségszerűség azt elhisz- sziik. De hogy miként volna ez történelmi szükségszerűség, azt gyenge, véges emberi ké­pességeinkkel felfogni nem tudjuk, mert hiszen a Nem­zeti Demokrata Párt nem te­kinthet vissza olyan hosszú múltra, hogy a történelemmel bármilyen vonatkozásba is lehetne hozni. Ilyen kis bot lásokra azonban nem néznek a polgári ellenzék berkeiben, az a fő, hogy a mostani rend­szert, legerélyesebben támadni kell s erre jó a leglehetlenebb alapon megvalósult alkalmi szövetkezés is. Tulajdonképen ezek az új­ból és újból felhangzó harci riadók, amelyek a polgári el­lenzék összefogásának szük­ségességét hirdetik, a legfé­nyesebb bizonyítékai e cso­port politikai tehetetlenségé­nek. Ha a közélet terén va­lamit jelentenének, akkor nem kellene beszédek és ünnepi tósztok keretében ismételten bevallani, hogy eddigi mun­kájuk politikailag semmi ered­ményre nem vezetett s elte­kintve a botránykeltés magas technikájától, egyéb súllyal nem rendelkeznek. Nem is ott van a hiba, hogy nincse­nek közöttük tehetségek, ha­nem sokkal inkább ott, hogy nem állnak mögöttük töme­gek. A liberálizmusnak se hi­deg se meleg politikája a mai forró problémákkal teli idők­ben nem toborozhat híveket, nem szólhat a tömegekhez. A háború és a forradalom ut­jain alakult Európa sokk?’ nagyobb nehézségekkel küzd, sokkal végzetesebb feladato­kat kell megoldania, semhogy a régi értelemben vett liberá­lis politika langyos vizein evezhetne és semmit sem érő A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János. (185) V. A proletárforradalom a járásokban. Amint az igen nagy sérülés ke­vésbé fáj keletkezésének első pil lanatában, amig a seb evesedésbe nem megy, a kegyetlen szeren­csétlenség is elviselhetőnek mu­tatkozott kezdetben s ha a puszta létfentartás miatt való aggódás nem tetézi a bajt, a könnyüvérü optimizmus első segé*ye eléggé kiadós lett Jvolna. Hireszteltelték, hogy gazdasági előnyökkel kár­pótolnak bennünket, amely a há­ború okozta nyomorúságot ecyhi- teni s a gazdasági talpraállást könnyíteni fogja s hogy a meg­szállás rövid idő múlva engedve kíméletlenségéből fokozatosan át fog alakulni valamiféle vámunió­vá. Ezt az újabb keletű képzelgést az elszakított területek lakói is táplálták. Az Uj helyt környező ideiglenes kompromisszumok­kal próbálhatná áthidalni azo­kat az óriási nehézségeket, amelyek a ma rögös utjain lépten-nyomon feltornyosod­nak. Épen ezért a harci riadó jelentős eredményre nem ve­zethet. A legrosszabb esetben is az történhetik, hogy ezek a szétszórt pártfrakciók tény­leg egyesülnek. Ekkor azon­ban ugyanaz a tehetetlenség, amely áthatotta a részeket, át fogja hatni az egészet is Nem lesz szüret Szomorú hírek érkeznek a Tokaj- hegyaljáról. Ezúttal már nem szór­ványosan csak, de a Tokajhegy- alja egész borvidékéről: a pero- noszpora, a lisztharmat elvitte az idei szüretet s tönkretette a Tokaj- hegyalját. Szakemberek véleménye szerint a lisztharmat csak nagyon szór­ványosan mutatkozik: a fürtpero- noszpora az, ami tönkretette a termést; a levélperonoszpora tette csúffá a lombozatot s veszélyez­teti a jövő év kilátásait is. Tokajon és Tarcalon lépett fel elsőül a vész s e két község határában lévő szőlők teljesen tönkrementek. községek elesve piacuktól jófor­mán lehetetlen helyzetbe jutottak. Mig idáig a várost környező köz­ségek gyalogszerrel bonyolíthatták le adásvételeiket Ujhelyben, a változás folytán egy napi járásra távolodtak piacuktól, amelyen gaz­dasági lehetetlenséggé vált fogyasz­tási cikkeik értékesítése. A bol­dogtalanok sürgették a cseheket, hogy „segítsenek a bajon“ a cseh beamterek aztán biztatták népüket, hogy nemsokára megváltozik min­den s felszabadul a határ. VI. Befejezés, visszapillantás. A mohácsi vészről Velence kö­vete — amint tudjuk — ezen szavakban értesítette a dogét : „Magyarország hulla, azzá kellett válnia, meri a magyarok se pa­rancsolni, se engedelmeskedni nem tudtak“. Ez a keserű vád eszünkbe juthat Trianon után is. Botdogtalan nemzetünk átka, a széthúzás volt oka egész történel­münkön át minden szerencsétlen­s még az a kifogás is elesik, hogy az ellenzék frakciói tag­jaik csekély számánál fogva nem érvényesülhettek. Csak csinálják meg ezt az egyesü­lést. Ezzel fogják legfénye­sebben dokumentálni az or­szág közvéleménye előtt, hogy politikailag mai harcmodora mellett a polgári ellenzék te­hetetlen és haszontalan s hogy azok az elvek, amelyeket zászlajára irt, visszahozhatat- lanul a múlt temetőjében pi­hennek. a Tokajhegyalján Nem sokkal kisebb a kárTállyán és Mádon, de jelentékeny a kár az összes többi községekben is, igy Sárospatakon és Sátoraljaúj­helyben is. Ma még legjobban állanak a mezőzombori előhegyek és az olaszliszkai szőlők, bár a kár e helyeken is meghaladja az ötven százalékot. A szőlőbirtokosok legnagyobb része, akik hitelbe kapott pénzen dolgoztatták eddig szőlőiket, ab­ban hagyták a szőlők további munkáltatását, legfölebb a szőlő zöld munkáját, a csonkázást fe­jezik be: a harmadik kapálás már végkép elmarad. ségünknek Szenvedtek abban a bajban más nemzetek is, de úgy­szólván csak átmenetileg s ka­tasztrófáikon képesek voltak okul­ni, amig mi idáig soha. Nagy kérdés, vájjon juttat-e még szá­munkra időt a gondviselés oku­lásra. Közhellyé vált „turáni átok­nak nevezni azt a nemzeti sírásót, amely Muhi, Mohács, Nagymaj- tény, Világosnál jelentkezett zor­don munkájára s oh, rettenetes fátum, okulni képesek nem vol­tunk. A trianoni katasztrófa már a régiektől elütő természetű. A világháborúban nem győztek le bennünket fegyverrel s azt a vég­zetes szerencsétlenséget, amelyet a világtörténelmi erők alakulása következtében szenvedtünk, ré­gebbi bűneink tettek katasztró- fálissá. Kutatva a nemzet szörnyű lelki hibájának okát, meg kell állapíta­nunk, hogy a rakoncátlanságra, a fegyelemtől való irtózásra való hajlamot jóformán intézményesen ojtotta be már a vérszerződés

Next

/
Thumbnails
Contents