Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-09-05 / 68. szám

Ötvenhetedik évfolyam. 68. szám. Sátoraljaújhely, 1926 szeptember 5. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 2000 K. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Szakszerű tárgyalás alá vették a minisztériumok Városi közgyűlés a Tokaj-Hegyalja megmentésére irányúié tervezetet Döntésre kerül a villamos telep átépítésének Ugye Az idei év katasztrofális szüreti kilátásai érthetően fo­kozták a Hegyalja közönsé­gének várakozását azon is­meretes akcióval szemben, mely a Tokaj-Hegyalja meg­mentése érdekében folyik és amelyet most különösen ak­tuálissá, sőt sürgőssé tesznek az idei szüret katasztrofális kilátásai. Legutóbb arról adtunk hirt, hogy gróf (Bethlen István mi­niszterelnök szabadságidejére — Inke pusztára — áttanul­mányozás végett magával vit­te a tudvalevő memorandu­mot. Most egy további lépésről adhatunk hirt és őrömmel regisztrálhatjuk azt a leg­újabb értesülésünket, hogy a javaslattételre utasított illetékes minisztériumok a miniszterelnök rendelkezé­sére már szakszerű tár­gyalás alá vették a Tokaj- Hegyalja megmentésére irányuló tervezetet. Ez ügy­ben a napokban már volt egy szaktanácskozmány a pénzügyminisztériumban, melyen részt vett a Zemp lénvármegvei Gazdasági Egyesület elnöke, báró Maillot Nándor is, aki ott igen kedvező benyomáso­kat szerzett a várható ki­látások tekintetében. Nem szükséges erősebben aláhúznunk ennek a ténynek jelentőségét, mellyel a Hegy­alja válságos problémája jelen­tős lépést tett a megoldás felé. Azt a reménységünket azon­ban már most is hangsúlyoz­nunk kell, hogy a siralmasnak Ígérkező kampányt vigaszta­lóbbá fogja tenni a bizonyára idejében érkező segítség és kormánygondoskodás, amely a legteljesebb eréllyel végzett és ma is folyamatban lévő akció után tapra állítja a To- kaj-Hegyalját s újra alapozza annak sokáig kétségesnek lát­szó jövőjét. Orbán Kálmán dr. polgármes­ter a város képviselőtestületének tagjait szeptember hó 6-án és eset­leg folytatólag 7 napján délután 4 órakor tartandó rendkívüli kép­viselőtestületi közgyűlésre hívta ösz- sze. A közgyűlés tárgysorozatának öt pontja közül négy az üzemi bi­zottság javaslatait öleli föl, ameny- nyiben javaslatot terjeszt elő a bizottság: 1. a villamos telep teljes áté­pítésére és ezzel kapcsolatban a trösztnek az áramszolgáltatás tár­gyában tett ajánlatára vonatkozólag, 2. a telek megvásárlására, 3. a gép és kazán házak építési munkáira beérkezett ajánlatok és 4. a kalorikus és elektromos berendezések szállítására vonatko­zólag. A folyó év októberében Olasz­országban eltemetett hőseink földi marapványainak csoportos haza- szállítása terveztetik. A hozzátartozók által a hadiző- nában eltemetettek után mintegv 8.000,000 korona lesz fizetendő E régóta vajúdó kérdés kerül­vén döntés alá, érthető érdeklő­dés előzi meg a közgyűlést s csak sajnálhatjuk, hogy a bizottság ja­vaslatairól nem tájékoztathatjuk a nyilvánosságot, mert a bizottság csak a ma — szombaton délután tartandó ülésében szövegezi meg javaslatait. Az ilyen fontos dologban pedig nagyon is indokolt és szükséges volna a képviselőtestület tagjainak előzetes tájékoztatása, hogy a tárgy teljes ismeretében előzetes megfon­tolás után adhassák le szavazatu­kat. A közgyűlés nem kevésbé fontos tárgya az újabb külföldi kölcsönre vonatkoző pénzügymi­niszteri felhívás. mégpedig a f. év szeptember ha­vában. A hadizónán kívül elte­metettek után a távolságnak meg­felelően nagyobb összeg fizetendő. A hazahozatalra vonatkozó bé­lyegmentes kérvényt, (amelynek az elhalt összes személyi adatait, a Olaszországban eltemetett hőseink hazaszállítása A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (189) VI. Befejezés visszapillantás. Az oligarchia visszacsinálta mi­hamar azt a rettenetes világot, amely kedvezve keveseknek, mil­liókat tett koldussá. Gyászos ta­pasztalat, hogy a renesszász legha­talmasabb uralkodója nem volt képes a magyar rakoncátlanokat ellensúlyozni. Az ősi bűn, a pár­toskodás — rövid pihenő után — még dühödtebbé vált, mint előbb volt. Szégyenletes tünete volt a korrupt kapzsiságnak, hogy sokan azok közül, akiket a nagy király tett urakká, nagy tisztségek be­töltőivé, megfeledkeztek a háláról > mikor egyéb felé sejtették már a bőség szaruját. Abban a fertelmes atmoszférában erőre kapott lelki kórság hagymázas állapota szülte a szegedi vércsapolást (Dózsa). Gondoljuk csak el, hogy annak a 70—80.000 magyar vitéznek mi más szerepe adódott volna egy Mohácsnál ! A nemzeti átok lépten-nyoinon üldöz. Özöne a vérnek, tengere a kinos verítéknek, hiábavalókká lesznek. Az ellenség több magyart hurcol ki rabszijra fűzve az or­szágból, mint amennyit a legvére sebb csaták elemészthettek volna, a nemzeti vagyon nagyobb tömege megy veszendőbe mint amennyit a béke áldása évek során termelhetett. A délvidék sivataggá válik, a ki­pusztult magyarság helyét elfog­lalják a szerb és oláh hordák, hogy elszaporodva a magyar tele- vényen, adott helyzetet teremtse­nek Trianonnak. Példátlan a világ- történelemben, hogy egy alig har­minc évvel ezelőtt hatalma, dicső­sége tetőfokán álló nemzet egyet­len szerencsétlen csatában halálos sebet kapjon. A magyar nemzetet az ősi átok pecsételte meg. Nincs aki parancsolni, nincs aki enge­delmeskedni tudna, ellenben a katasztrófa után arra gondolnak már sokan, hogy ime újra király- választás lészen ő minden korrupt hovátartozandóságaival egyetem- beu. Nosza az egyik Bécs, a má­sik Gyulafehérvár felé pislant, ki ad többet a voksért? Akadnak olyanok, akik lelkiösmereti kérdést formálnak abból, hogy magyar ember fejére tegyék-e Szent István koronáját, vagy előnyt adva az impérium oltalmának, a német császárnak kínálják fel a koronát. Kutatva a boldogta.an kor adatai között, találunk egyet, amelyre mélységes szomorúság nélkül nem gondolhatunk. Több főur formális írásbeli ajánlatot tesz Ferdinánd- nak, amelyben a magyar koroná­hoz való juttatás ellenértékéről esik szó. A romlott ország is so­kat ér, hát adjon belőle felséged nekünk is, és nem épen soványan mérje. Ez volt az értelme, ha más­kép volt is formulázva (lásd Hojtsy Pál egy legujabbi tanulmányát). Hogy a másik oldalra is fordultak a napraforgók, sőt hogy egyesek ismételve is kísérleteztek azzal, hogy vitorláikat az időközben ked­vezőbbé vált szelek irányába fe­szítsék ki — fájdalom — eléggé tudjuk. Nem 11. Szolmán temette el Magyarországot, hanem a kor­rupció, amely nélkül a nagy szul­tán soha Magyarországot el nem foglalhatta volna. Boldogtalan történelmünk ké­sőbbi folyamán, midőn a halálra sanyargatott nemzet önállóságát klküzdendő, férfiak, akiknek szi­vük és eszük egyaránt helyén volt, élesztik a nemzet lelkét, már a kedvező konstellációkat lesik a lelki szunnyadtság szülte tudatá­ban annak, hogy a széttépett nemzet saját erejéből nem állhat talpra. Zrínyi Miklóst (a költő és hadvezért) hatalmas lelki ereje, tudása és hadratermettsége kora legnagyobb magyarjává predesz­tinálták de a három érdekszférába oszlott nemzet közösségbe való egyesítésének nem voltak meg a feltétetei, s a fátum rövidre szabta életét. (Folyt. köv.J Eg'yes srzá-aao, á.ra* lOOO

Next

/
Thumbnails
Contents