Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-12-29 / 99. szám

ötvenhetedik évfolysni. 99. ssám. Sátoraljaújhely, 1926. december 29. Megjelenik hetenként kétezer izeidén és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sfetoraljaujhaly (Vármegyeház udvar) I Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP | Előfizetési ér: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: ig négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. »iám Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. 1. Kirendeltség él szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Beköszöntő Fenn éjfélt kongat a temp­lom harangja. Uj év jön és az idő vén kapuján, a két örök strázsa között: a Teg­nap és a Holnap között, belép. A kapuőrség tiszteleg és összesúg a jövevény mögött: — Milyen szép és erős. — És milyen fiatal. . . A Tegnap strázsa felsóhajt: — Régente másmilyen volt, ha jött Szilveszter, éjjelén. Csak az emberek hitték fiatal­nak. Valójában öregek voltak itt még az Uj évek is. Jöt- tükben, mentükben nem tet­tek egyebet, csak az utat ás­ták, amely egyenesen Cson­kaországba vitt. — Sirt ástak dörmögi Holnap strázsa a kapu tövén. Jöttükben, mentükben az évek titokban sirt ástak, ötvenen egymásután. — És ezt senki nem látta meg. — Mert nem az évek sza­vát, csak az évek jelszavát figyelték az emberek. Idegen jelszavakból éltek, mig majd bele haltak valamennyien De ez az uj jövevény nem jön szavakkal. Kürtjén feltá­madást és ősrégi magyar meló­diákat harsonáz. — Hallod e, milyen szép zene ez ? Manapság széles e világon sehol se hallani ilyent. És Tegnap strázsa leereszti rozsdás fegyverét: — Sehol se hallani ilyent. . — És sehol se ilyen fiatal az Uj Év — szól Holnap strá­zsa elgondolkozottan. — Más népek számára, csak a maskarája fiatal: szá­munkra aggastyán év váltja az aggastyán éveket De itt a Duna völgyében olyan fiatal, egészséges és erős az Uj Év, mint voltak az évek ezer év előtt. — Vájjon miért ? Miért éppen itt ? — Mert ez a nép már megvívta rettenetes csatáját, bár nem győzte még le el­lenségeit, de már legyőzte önmagát. A két strázsa elhallgat az Idő kapujában. Az Uj Év pe­dig szépségben és erőben, ígéretesen indul a nép szá mára, melynek férfi népe, asz- szonyai diadalmas hitéből ! merített és önmagában hinni megtanult. Tnrmav Cecilia ' kintenünk, hogy figyelmez­tessük az ellenzéket jövőben tanúsítandó helyes magatartá­sára. Ök nyilván el lesznek telve panaszokkal, bár épen a választások statisztikája iga­zolja legjobban, hogy semmi olyan szabálytalanság, vagy visszaélés nem történt, amely csak pillanatnyilag is kétsé­gessé tehetné a választások eredményének realitását. Több oldalról elhangzott az a különös panasz is, hogy a kormány miért nem tette le­hetővé az ellenzék számára, hogy nagyobb számban ke­rüljön be a parlamentbe. Ezt a felszólalást nem a kormány­hoz, hanem a választóközön­séghez kellett volna intézni, mert egészen nevetséges do­log volna feltételezni, hogy egy alkotmányos államban nem a választóközönség óhaj­tásától, hanem a kormány kegyétől függne az, hogy ki képviselje az ország házában. Teljesen felesleges az az aggodalom is, hogy a veie- séget szenvedett ellenzék nem lesz képes hivatásának meg­felelni. Bizonyos, hogy az el­lenzék csaknem egyharmadára zsugorodott össze, de ha ez a minoritás hivatása magasla­tán áll, megszívleli gróf Bethlen Istvánnak több alkalommal tett kijelentését, hogy minden becsületes magyarnak szoli­dárisnak kell lennie egymás iránt, ezen a nagy kérdéseken egyetértő magatartáson kívül is lehetnek területei, amelye­ken az ország javát szolgál­hatják. Komoly ellenzékre már annál is inkább szüksége lesz az országnak, mert a kormány igen fontos kérdéseket akar vele megoldatni. Mindenek­előtt sor kerül az adócsök­kentésekről szóló pénzügymi­niszteri rendeletnek törvény­erőre emelésére, idejekorán le kell tárgyalni az 1927 — 28 évről szóló költségvetést, majd sor kerül a széles körök által várt szociális irányú javasla­tokra. Mindezek a kérdések a jövő feladatai, amelyek meg­oldásában reménykedve bizik az ország. 9 pénzügyminiszter lf. jelentése A múlt évi októberi eredményt 4 7 millió pengővel múlta felül az ideit. Most tették közzé a magyar ki­rályi pénzügyminiszter V. jelenté­sét amely 1926. év november hó napjáról számol be. A jelentés részletezi az 1926. október hó be­vételeit s kimutatja, hogy a köz- igazgatás összes bruttó bevétele 16.4 millió pengővel több volt az előirányzatnál. Az 1925 évi októ­beri eredményt 4-7 millió pengő­vel múlta felül a jelen év októ- berje. A legnagyobb bevételi több­let az egyenes adók rovatánál mu­tatkozott, de jelentékeny a vám - jövedék és a tárcabevételek több­lete is. A költségvetési év első négy hónapjának, tehát julius—októberi időszaknak bevételi többlete 296 millió pengő. Az 1926. évi novemberi bevé­telek 107.8 millió pengőt tettek ki, — 30 5 millió pengővel kedve­zőbben alakultak az előirányzat­nál. Mivel már a novemberi elő­irányzat is 9 8 millió pengő bevé­teli többletet vett számításba, a novemberi bevételi többlet tény­leg 40 3 milliót tett ki. A Nemzeti Banknál az érc és devizakészlet 1*7 millió pengővel emelkedett. A tényleges és virtu­ális jegyforgalom együttesen 113 millió pengővel szaporodott. Az alapszabályszerü fedezeti arány november hó végén 52 04 száza­lékot tett ki. Elkészültek az uj pengőváltópénzek és bankjegyek, amelyeket a Nemzeti Bank decem­ber hó 27-én kezdett forgalomba hozni. A postatakarékpénztárnál és a budapesti 13 legnagyobb pénzin­tézetnél elhelyezett betétek állo­mánya 37 millió aranykoronával emelkedett. A tőzsdei index 20'1- ről 19 3 re csökkent. A külkereskedelmi mérleg októ­berben 13*1 millió aranykorona többlettel zárult s igy passzivitá­sunk, mely az 1926. év január- szeptember hónapjaiban 81;7 mil­lió aranykorona volt, az 1926. év első 10 hónapjában 68.6 millió sízárrr éra, ±Q fillér 9 Ifiifi feladatai Gróf Bethlen István minisz­terelnök igen figyelemreméltó nyilatkozatot tett az egyik fővárosi lapban, a választások után előállott politikai hely­zetről és azokról a feladata- tokról, amelyeket a január kö zepén összeülő országgyűlés­nek kell megoldani. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a téli időben lezajlott választási kampány után ré­gen nem tapasztalt nyugalom és békesség köszöntött ránk a karácsonyi napok alatt a politikai életben is. Az a nyi­latkozat, amit az ország mi­niszterelnöke tett, újabb löke- met adott arra, hogy a nem­zetet az elközelgő parlamenti ciklus alatt is a munka s nem­zetünk sorsának előbbrevitele irányítsa. A jövőre való fel készülés szempontjából min­den esetre nem lesz érdekte­len levonni a lezajlott válasz­tások tanulságait s ezek alap­ján számolni a lehetőségekkel. Helyesen áilapitotta meg a miniszterelnök, hogy a nem­zet kívánságaival szemben nem lehet okos politikát foly­tatni s az a magatartás, amit az ellenzék a múltban folyta­tott, eredményezte s termelte részükre azt a fanyar gyü­mölcsöt, hogy táboruk a köz­vélemény megnyilatkozása so­rán megtizedelve került ki a harcból. Az országgyűlés el­lenzékének nem szabad ott folytatnia, ahol a nemzetgyű­lés ellenzéke abbahagyta. Nem lehet elképzelni, hogy észre ne vegyék vereségük okát, mert erkölcsi és politikai le­hetetlenség volna, hogy tu- vábbra is azon az utón halad­janak, amelyikről súlyos Íté­letet hozott a közvélemény. Csupán a tényeket és a vá­lasztások számadatait kell te-

Next

/
Thumbnails
Contents