Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-12-24 / 98. szám
ötvenhetedik évfolyam. 98. szám. Sátoraljaújhely, 1926. december 24. s olvassa a isi és ;i £apot vtizedes fönállása úzonyitotta r hasznos yoltát g mindig tartalmú, fontos és értékes t tartalmaz lieteten i szakembernek. egész évre 20 P nek és egy- etlver.ui»nyes zetés idóhivatala Megjelenik hetenként kétesei iserdán éa ssombaton I Szerkesztőség és kiadóhivatal : 84toraljanjhaly (Vármegyeház udvar) I I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP ElfiAxatéal ár: Negyedévre . . 20000 K. Hlrdatéaak: négyzetcentiméterenként. Jíyilttér soronként 2000 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. niám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. A falu népéhez Termeljünk többet és többfélét s takarékoskodjunk. Irta; Dr. Mizsák József. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen. Karácsony Irta : Zemann Zoltán. Hallelujah! zeneiül fent a kéklő magasságban .. . Valami szent meghatódott- ság fogja meg a lelkeket. Valahogy közelebb jön ilyenkor ehhez a bús, fekete, bűnös földhöz a mennyország, az angyalkacagástól hangos, meleg menyország. Mintha valami szent delejes áram futná be a sziveket, a gyűlölet, harag, a bosszú keze által messzedobott, egymástól messzetartott sziveket és közelebb vonja őket egymáshoz. Fehér angyalszárnyak borulnak a lelkekre s mint az anyamadár szárnyai alatt a madárfiókák, egymáshoz melegednek az emberek .. . Áldott karácsony . . . Jöt- tödre melegebbé válik a világ. Kint akárhogy fű is a szél, akárhogy csikorog a hó, itt belülről, a szivben szent melegség támad. Bűbájos zsolozsmákat hall a lélek, melyek messzi magasból jönnek, talán mgyalajkakról . .. ... Ma a magyar lehajtja fejét a karácsonyi békeangyal ölébe . . . Fájó szive úgy megpihen áldó, égi keze érintésére, karácsonyi hangulat varázsára. Béke kell nekünk. Szeretet a mi erősségünk. Béke és szeretet itt belül, e csonka hazában, hogy annál keményebbek, annál félelmetesebbek és diadalmasabbak legyünk — kifelé ... Mikor ez a kettő, a béke és szeretet fonja, köti majd össze itt a magyar sziveket, mikor egy erős, bensőséges kézfogásra egymáshoz lépnek az egymást megérteni nem akaró magyarok, mikor a falut és a várost, munkást és munkaadót, szegényt és gazdagot egy szent akarat egyesíti — az lesz a magyar karácsony ! !! Istenem ! Segits e karácsonyhoz ! . .. Ezt a karácsonyt csak hus- vét, csak feltámadás követheti 1 Ha az ember mostanában falun megfordul, mindenfelé csak panaszokat hall. Panaszkodnak a rossz gazdasági évek miatt s panaszkod - nak a nagy adóterhek miatt. És méltán. A föld, az áldott hazai föld rosszul fizet s a terhek nö vekednek. Folyománya ennek, hogy a föld kezd eladósodni s ha csak valami csoda nem történik, a gazda néhány év alatt nagyobb mértékben lesz a bankok zsebében, mint volt a háború előtti években. Miután csodák ma már nem igen történnek, afelől kell, hogy gondol kozzunk, mi módon lehetne és kell a föld eladósodását megakadályozni. Foglalkoznunk kell ezzel már azért is, mert a falu népének megelégedett voltától függ nemzetünk, államunk jövője is. Tapasztalatból állítom ugyanis, hogy a magyar falu adja a föld legjobb katonáját s épen azért mindent el kell követnünk arra, hogy e nép megelégedett legyen, mert csatákat nyerni, csonka országból nagy Magyarországot teremteni csak megelégedett néppel lehet. Sokan a mai helyzetet hajlandók csupán Trianon rovására irni. A főok mindenesetre Trianon, azonban nem csupán. Már a világháború előtt, ha emlékezetünkbe idézzük az időket, nehéz gazdasági évek jártak. Az orosz búza, a balkáni marha fojtogatta mezőgazdaságunkat, s hogy a válságot el lehetett kerülni, abban nagy része volt gróf Tisza István politikájának — a közös vámterületnek is. Ma az orosz búza veszedelme elmúlt, jött azonban helyette a kanadai búza veszedelme. Azok a magyarok, akik mostanában tömegesen hagyják el hazánkat és azok a sok más idegen nációbeli embercsoportok, akik Kanada felé törekszenek s az ango', a kanadai mezőgazdaságnak viszik nemzetük erejének legjavát, nem kis mértékben előidézői annak, hogy a magyar búzát nagy sikér tartalma dacára is — viszonyítva az ipari cikkek árához, nem lehet mégoly áron sem értékesíteni, mint a háború előtti években. Nem, mert ha Oroszország kiesett is egyelőre a számottevő búzát exportáló államok sorából, de teljesen pótolta azt Kanada és az Egyesült Amerikai Államok megnövekedett búza termés többlete és mert az európai államok népének a fogyasztóképessége épen a rossz gazdasági évek folytán jelentékenyen alább- szállott. Mi magyarok, miként a múlt- j ban, még mindig a búza terme- j lésből szeretnénk megélni s nem vesszük észre, hogy az utolsó évtizedben nagyot fordult a világ, s hogy ugyanazzal a termelési móddal, mint amit apáink, nagyapáink űztek, alig tarthatjuk fenn magunkat. Tudnunk kell ugyanis, hogy az Oroszországból kivált államok szintén nagyobb mértékben termelik a búzát, mint azt addig tették, mig Oroszországhoz tartoztak, hogy Olaszország mindent elkövet arra, hogy búzatermését növelje és hogy előbb-utóbb mégis csak el fog következni az, hogy Oroszország is belép újólag a búzát exportáló államok sorába s ha ez idő készületlenül talál bennünket, akkor jő csak az igazi baj. A falusi magyar ember ma is ugyanazt a vetésforgót használja, amit szépapjától látott. Első év búza, második év rozs, árpa vagy zab, harmadik év tengeri, avagy krumpli és aztán élűiről kezdi. Ez a termelési mód előbb-utóbb földünk kiuzsorázásához és termés átlagaink rohamos csökkenéséhez fog vezetni. Mi hajlandók vagyunk rossz terméseinket csupán a háborús gazdálkodás rovására irni, pedig termésátlagaink csökkenésében ezen utóbb említett gazdálkodásnak is van némi része. Azt mondják nincs rossz föld, csak rossz gazda van. E mondás sok igazságot rejt magában. Céltudatos gazdálkodással a rossz földet is lehet jóvá tenni. A háború utáni években igen sok falusi gazda, asszonya befolyása folytán — nem gondolva arra, hogy a konjunkturás évek amint jöttek, el is múlhatnak — többet fordított a ruházkodásra s egyes bútordarabok beszerzésére, mint talán kellett volna, mellette teljesen megfeledkezett istállójáról és trágyadombjáról. A munkát, hogy többet termelhessünk, itt kell kezdeni. Azt, hogy az ehez szükséges pénzt kölcsönből fedezzük, a mai drága kamatlábak mellett nem merjük ajánlani. Takarékosságra van itt szükség a végsőkig. Németország ma október 31-ét mint takarékossági ünnepet szokta megütni. E napon az iskolákban a tanulóságnak a takarékosságról előadásokat tartanak és a sajtó e napon takarékossági cikkekkel van tele. A németek nagyon jól tudják azt, hogy fillérekből lesznek a koronák, illetve a márkák s aszerint cselekesznek is és elkövetnek mindent, hogy a nemzet minden fába a takarékosságot bele neveljék. — Németországban nem várnak az emberek mindent az államtól és az idegen külföldi hitelektől. A német takarékosságnak j a gyümölcse rövid időn belül a külföldi tőke kiszorítása lesz. Mussolini, az olasz nemzetnek e nagy fia a legnépszerűbb nemzeti eledelek egyikének, a makaróninak a fogyasztását, mert búzalisztből készítik azt, e nyár folyamán korlátozta. Tette azt azzal a céllal, hogy általa a buza-beho- zatalt csökkentse. Olaszországban az utóbbi években még a köves hepyoldalokat is búzatermő földekké igyekeznek átvarázsolni. A búza és rozs világpiaci ára között átlag 100.000 korona különbözet van. Azt mondják, évente 30 millió aranykoronát lehetne megtakarítanunk az által, ha áttérnénk a buzakenyér fogyasztásról a rozskenyér fogyasztásra. 30 millió aranykoronát beállítani évente a magyar mezőgazdasági többtermelés szolgálatába, sokat jelent. Nem mondom, hogy az igy nyert összegből egyszerre lehetne paradicsomot elővarázsolni, de állítom igen sok nagy családu kisgazda az által, hogy áttérne a buzakenyér fogyasztásról a rozskenyér fogyasztásra, már ezen különbözeti árösszegből képes volna évi adóját kifizetni. — Én ha nem is fürdőszobát és könyves szekrényt, de legalább fürdőkádat és könyves polcot szeretnék minden falusi ember házában látni, hogy télen át is megadhassa testének az egészség fentartásához szükséges fürdőt s hogy a könyves polcán elhelyezett mezőgazdasági füzetekből télen át a többtermeléshez szükséges mezőgazdasági ismereteket megszerezhesse. A mai vi lágpiaci árak mellett ma még ezeket az elemi szükségleteket is csakis takarékosság által lehet megszerezni. A talián, az olasz nemzete érdekében el tudta hitetni a világgal, hogy a narancs a föld legegészségesebb gyümölcse. És mi nem tudnánk elhitetni magunkkal és népünkkel hogy a rozskenyér olcsóbb és egészségesebb a buzakenyérnél, amikor az valóban igy is van. Az osztrák nép némely vidékeken egészéven át kenyeret alig lát azt krumplival pótolja, sőt sok helyen a nyaralókkal — is azt etetik. És mi nem volnánk képesek arra, hogy mezőgazdasági többtermelésünk érdekében a buzakenyér fogyasztásról áttérjünk a rozskenyér fogyasztására? Papokra tanítókra, általában a nép vezetőire, közigazgatási emberekre, a földbirtokos osztályra hárul a feladat, hogy e téren jó példával előljárva, megértessék népünkkel, hogy e takarékosságra, ha élni akarunk, szükség van. — Égető szükség van, mert ahhoz, hogy az a föld, ameBgr3T©s szám ára, ÍOOO 3£Z.
