Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-11-29 / 90. szám

1926. november. 29. helyezte. Nem tekintheti ko­molynak ezt a vádaskodást, mert nem fordult még elő sehol az országban, hogy a képvi­selőnek ilyesmit vessenek a szemére. Biztosítja a választó polgárságot, hogy az ilyen vádak a jövőben sem fogják őt attól visszatartani, hogy ügyes-bajos dolgaikban a vá­lasztók rendelkezésére álljon. Programbeszédét ismét csak a köszönet szavaival zárja be. Köszönetét mond a választók ily impozánsan megnyilvánult bizalmáért, amely azzal a re­ménnyel tölti el, hogy az uj országgyűlésen is alkalma lesz Bethlen István gróf nemzet- épitő munkálkodásában tevé­kenyen részt venni. A választó polgárság hálá­ját és köszönetét dr. Holló Andor tolmácsolta, kifejezést adva a kerület egységes ra­gaszkodásának és további tán­toríthatatlan bizalmának. A népgyülés impozáns le­folyása, a lelkesedés, mellyel a választó közönség a prog­rambeszédet meghallgatta, két­ségtelenné teszik Görgey, az egységes párt nagyarányú vá­lasztási győzelmét. ügy értesülünk, hogy el­lenjelölte még távolról sem tudott annyi aláírást össze­gyűjteni, amennyinek alapján jelölhető volna s igy még ma is minden jel az egyhangú választásra vall. Nyomasztó csend ül a falun, a hirtelen beköszöntött téli hideget még a követválasztási izgalmak sem tudják ellensúlyozni, mindenki a melegre húzódik. Ott folyik a szó a jelöltekről. Az esélyeikről beszélgetve egy pesszimista öreg magyar sajnál­kozva beszél az idő múlásáról, az emberek, a mai emberek rosszra fordulásáról: — Ma már decivel mérik a becsületet .. Azonban a korosabbja, a falusi intelligenciával szövetkezett jobb gazdák bizakodó mosolygással fo­gadják a pesszimizmust és azt mondják: — De csak a salakjánál a nép­nek, amelyik még egvszer nem veszi kézbe a gyeplőt! Ez a bizó elszántság uralkodik az egységespárt hivatalos jelöltje: Janka Károly volt nemzetgyűlési képviselő mögött. S mivel a gaz­dag fekete földü Bodrogköz népe csak keveseket lát maga körül olyanokat, akiket a maga nyelvén a „népünk salakja“ jelzővel foglal össze — biztosra veszi győzelmét Wagner Károly föllépését sem­mibevevő csodálkozással fogadták csütörtökön este, amikor megjelent a kerületben: — Minek zavarog már megint? 920-ban sem kellett, hát most miért kéne? Csak arra tartják jónak az egész föllépését, hogy akik kedvüket lelik a korteskedésben — szórakozhas­sanak. Es akik várták is az ellenjelöl­tet, most már kemény hívei Janka Károlynak. Akik az ajánlási ivének aláírásával eddig nem álltak mö­géje, ma azzal a szégyenlős indo­kolással állnak mögé, hogy ha már szavaz az ember, olyanra szavaz, aKit legalább minden héten láthat egyszer. Az indokolás átlátszó takarója azonban csak arra való a józan ráeszmélésüeknek, hogy a Bethlen István gróf hívei ellen kuruckodni ma — igazán bűnös bajkeverés. Ami fáj, az egyedül a Cigánd— Riese közötti út, amelyről nagyon szeretnék azt mondhatni, hogy kövesút. Wagner Károly ilyen irányú Ígéreteit azonban — jbár- mily szívesen hallják is — nem veszik komolyan. Janka Károlytój azonban bizalommal várják, hogy mint közülük való, lelkén fogja viselni a kérdéses ut megépítésének ügyét. Ezt a bizalmat még avval sem tudja megingatni az ellenhad, hogy a hivatalos jelölt föllépésének sze­rintük egyetlen indokáról hazu- gan nevetséges hirt terjeszt a vá­lasztók között. — Janka Károly csupán azért lépett föl, hogy egy év múlva, a ZEMPLÉN 3. oldal Báró Maillot Nándor programozódéi Monokon és Mádon fi legnagyobb babarcba fulladnak lázár pklós erőlködései (Saját tudósítónktól.) Tokaji kerület, nov. 28. A tokaji választó-kerületben egyedül az ellenzéki lapok hirde­tik báró Maillot Nándor választási esélyeit kétségesnek. A választó- kerület polgársága nagyon mulat­ságosnak találja ezeket a tenden­ciózus közleményeket, melyeken az ország közönsége is akkor fog legjobban mulatni, mikor decem­ber 10-én kialakul báró Maillot Nándor ezrekre menő többsége­A kerület józan, tiszta fejű, vi­lágosan látó közönségét nem té­veszthetik meg az ellenzéki lapok­nak tendenciózus közleményei. Ezek csak azt eredményezik, hogy amennyire lehet, még erősebb a győzni akarás s megingathatatla- nabbak a sorok, melyek báró Maillot Nángor mögött tömörül­tek, hogy az izgatás és demagógia próbálkozásait egyszersmineenkor- ra lehetetlenné tegyék. Vasárnap olyan erővel mozdult meg Monok és Mád közönsége bárő Maillot Nándor mellett, hogy Lázár Miklós helyzete nemcsak nemcsak reménytelenné vált, de valósággal katasztrófálissá, mert Maillot báró programbeszédei so­rán azokat a községeket is ma­gával ragadta, melyekről Lázár Miklós azt hitte, hogy megtéveszt­heti őket a függetlenségi Kossuth- program hangoztatásával. Maillot báró vasárnap Mono­kon és Mádon tartott program beszédet Monokra — Kossuth Lajos szülőfalujába — az ottani választók legnagyobb lelkesedésé­től kisérve vonult be vasárnap délelőtt. A választók élén Petsár Gyula szentszéki tanácsos fogadta, biztosítva őt a község lakosságá­nak kitartó hűségéről és ragasz­kodásáról. Máriássy Mihály és egy monoki gazda talpraesett be­széde után báró Maillot Nándor fejtette ki programját. A Hegyalja érdekeivel kapcsolatos tervei itt is termékeny talajra találtak s a gazdasági fejlődés irányait meg­mutató fejtegetései kizárólagossá tették a vele szemben megnyilvá­nult bizalmat. Monokról felvirágozott kocsikon vonult át báró Maillot Nándor Kosszuth eszméinek másik fész­kébe Mádra, ahol a 2000 főnyi választó-közönség diadalkapu kö­rül, táborban állva várta a nép szerű jelöltet. Itt Vasskó József pápai kama rás biztosította a mádi választók hűségéről. Báró Maillot Nándor program­beszédében a közel jövő nagy feladatait s az ezektől határolt kötelességek teljesítését vázolta- Beszédét Széchenyi István szavai­val fejezte be: Kártyával lehet várat nyerni, ez becstelen dolog, kártyából lehet várat építeni, de ez ostoba dolog. Ma olyan várak kellenek, melyek védjék a nem­zetet, de ezek nem a kártyavárak és lovagvárak, hanem olyan erős­ségek, melyekhez a földet a föld míves hordja, a falat az iparos rakja, mig a tetőt a kereskedő adja hozzá. Utána Máriássy Mihály tiltako­zott az ellen, hogy akkor amikor a Kossuth neve kitéphetetlenül belénk van oltva, közénk jöjjenek a Kossuth nevét és nimbuszát megcsufoló, megbecstelenítő agi­tátorok. A mádi gyűlés egyik legszebb, legbiztatóbb állomása volt báró Mailiott kőrútjának, annnyira ön­tudatos akaratnyilvánítással, mely teljesen elsöpörte azt a szemetet, amelyet Lázárék a hatósági erő­szakról és terjesztett híreikkel igye­keztek a kerületben felkavarni. A mai „Reggelben“ a „nemzeti ellenzék“ tokaji jelöltje, Lázár Miklós megint csak a hatósági terrorról, az erőszakoskodásokról panaszkodik s közben azzal di­csekszik, hogy mindenfelé virág­eső fogadja s a nép fanatikus szeretettel tüntet uton-utfélen mel­lette. Csudálatos, hogy mi, akik teg­nap is kint jártunk a kerületben, sehol sem láttuk ezt a vakmerő fantáziára valló virágesős lelkese­dést. Ellenkezőleg azt tapasztal­tuk, hogy az a csekély számú hallgatóság is, amely összeverődik Lázár programbeszédjeire, szava­zati jog nélküli suhancokból áll, akik csak a zajt és a tumultust keresik, de szavazatuk nincs a választási küzdelem eldöntésében. Panaszkodik Lázár, hogy az erdőbényei gyűlését feloszlatták, azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy a gyűlésen izgatott, már pedig a képviselőjelöltség sem ad senkinek sem privilégiumot arra, hogy a fennálló törvényes rend ellen izgasson. Nevetségessé válik egyenesen a hatósági terror elleni panaszko­dása, mikor azzal dicsekszik, hogy ajánló iveit 3000-en Írták alá. Hol érvényesül abban a kerületben a hatósági befolyás, ahol az ország legvérmesebb ellenzéki jelöltjének ajánló iveit háromezren írhatják alá. Jóllehet, ez a három ezres szám teljesen légből kapott és a kortesfantázia szüleménye — a Lázárék állításában mégis ellene mond minden hatósági terrornak. Úgy látszik a Lázárék termékeny fantáziája már duplán lát minden választót, mert ha hozzáadjuk a Maillot báró 6500 valóságos alá íróját a Lázár 3000 aláírójához, csaknem kétszer annyi szavazót kapunk, mint amennyi a névjegy­zékekbe fel van véve. Másfelől azzal ijesztget Lázár, Bródy Ernő szájába adva a kije­lentést, hogy a választását számon fogják kérni a hatalom uraitól. Ez a nagyhangú fenyegetés senkit nem rémit meg, legkevésbbé a hatóságokat, mert ezeknek a tör­vényes rend megvédése és fenn­tartása esküvel fogadott köteles­ségük, minden ennek megbontá­sára irányuló felforgatással szem­ben. Lázárnak már csak egy „Reg­gele“ marad a választásig, mely­ben telekürtölheti az országot a hatóságok elleni panaszaival, azu­tán már -erre sem lesz módja, mert következik a kemény és le­sújtó ítélet, a választók akaratnyil­vánítása, az elkerülhetetlen bukás. S cipói kerület egységét nem bontotta meg Wagner Károly fellépése (Kiküldött tudósítónktól) Cigánd, nov. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents