Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-09-24 / 76. szám
Ötvenötödik évfolyam. 76. szám Sátoraljaújhely, 1924. szeptember 24. Megjelenik hetenként kétBser szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre. . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 1500 K. serüá Telefon : (szerkesztőség) £ ". mám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF || Telefon: 63. szám. (kiadóhivatal) Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 9 lurnaiÉ tamiságteuő A magyar politikai világot érthetőleg még mindig a genfi magyarnapok eseményei foglalkoztatják. Bethlen István gróf miniszterelnöknek és Apponyi Albert gróf magyar íődelegátusnak nagyhatású felszólalásai nemcsak az európai közvéleményből váltottak ki visszhangot, hanem azok a gondolatok, amelyeknek ők kifejezést adtak, élénken re- zonálnak itthon is. Hiszen ők tulajdonképen az egész nemzet gondolkodásának és érzelmeinek voltak hivatott szószólói s aggodalmaikkal s reményeikkel annak a lelkiállapotnak vetítették a népszövetség elé hü képét, amelyben évek óla élünk és munkáljuk végső erőmegfeszitéssel önálló államiságunk jövőjét. A külföldnek tett nyilatkozatok kiegészítő pandantja Vass József helyettes miniszterelnök szentgotthárdi beszéde. Ő ne künk mondotta el a leszerelésről és a világpolitika uj irányáról azokat a találó megállapításokat, amelyek valóban ráillenek a leszerelés intézmé- nyesitett problémájára és a Mac Donald s Herriot urak által propagált tiszteletreméltó eszmékre. A miniszterelnökhelyettes rámutatott arra, hogy a katonai ellenőrzés aligha alkalmas mód a nemzetek közötti egyetemes békesség kialakulásának előmozdítására, az a komikumba fűlő íegy- verkutatgatás pedig, amelyet az úgynevezett legyőzőitek rovására még mindig folytatnak, csak visszataszitó ^prezentálásnak tekinthető, a magukat győztesnek deklarált hatalom részéről. Eleget tettünk a reánk kény- szeritett békediktátumok minden parancsának, de igaza van Vass miniszternek, azt már ne kívánják tőlünk, hogy a magyar nemzet jövőjében hivő lelkünk megmaradt fegyvereit : az igazság győzelmébe vetett bizalmunkat, faji és nemzeti öntudatunkat, kitartó vágyódásunkat elszakított testvéreink után szintén beszolgáltassuk és leszereljük. Nem felejtünk és nem vagyunk hajlandók történelmi aspirációinkról lemondani, bárha nem is elkobzott „fegyvereinket követeljük vissza és nem is azokkal akarjuk kivívni jogos igazunkat. Hát akadhat e civilizált ember a világon, aki azt hiszi, hogy egy ország java területeinek elkobzása és népe kétharmadának elszaki- tása után a megcsonkított nemzet örök időkre bele tud nyugodni a jogtalanságokba és egy megszégyenítő ellen- ‘ őrzés állandósításába ? A világ békességét csak egyenjogú nemzetek teremthetik meg, rabtartókkal és rabokkal világbékét őrző még oly ideális népszövetség, vagy döntőbíróság sem képzelhető ellessék visszaadni a nemzeteknek lelki megnyugvásukat és tisztelni egy népben, ha az inkább hisz történelmi múltjában, mint az arasznyi életű történelmet csináló államférfiak bölcsességében. A magyar nép politikai felfogása sohasem értett egyet az elnyomással. Szabadságszerető nemzet vagyunk s a szabadság éltető levegője tett bennünket mindenkor Európa érdemes tagjává, a kultúra védőjévé és tényezőjévé. Most fegyvertelenül, de nemzeti mivoltunk hivatásának végezetében harcolunk az általános konszolidáció nagy ügyéért. Ezért méltatlan velünk szemben minden ellenőrködés, melyet csak félelemre s a gyü- lölködéere magyarázhatunk. A népek testvériségét és a béke állandóságát a nemzetek egyenjogúságának elve s minden erőszakoskodó ellenőrzés sutbadobása hozhatja csak meg ! A második „sze£éDy“-nap A Vasárnapi lóverseny, kopzert, táncmulatság Sátoraljaújhely, szept. 21. Egymásután jönnek az uccán a fogatok. Egy fekete hajtókocsi. A vadonatúj lakkozás mély tükrében olvadó ezüst a verőfény; a sárhányó hajlásán meg ezüst szikrákat ver a napsugár. A hatalmas amerikai paripák is sötétek, mint az öntött szurok. Lendülettel, nagy ívben vágják lábuk előre. Sörényük úszik, szerszámuk ezüstverete csörög az ügetésben. A kocsis kalpagja után fekete selyem szalag repked. S a sötét zekébe bujtatott legény fölemelt fővel, hátradőlve fogja a gyeplőt, mintha fölszeretne vágtatni a felhők közzé . . . Utána nagy családi hintó gördül, a nehéz sárga kancák is meg vannak bolondulva. Lángvörös hajdú virít a bakon. És ragyogóbbnál-ragyogóbb fogatok jönnek. . . . Mintha egy vtnultszázadi j alispán installációra tévedtem vol- i na . . . Szép nefiesuri alakokat hoznak a hintók. ^ j A kocsisok ma színpadiasán j kiöltözött nyalka kurucok, a lovak meg versengve vágtatnak, széles j mozgással, rugalmasan játszó inak- j kai. Csupa remek izgalom ma i mindegyik állat. Körmük csatta- ; nása felveri az uccák csendjét. Fel- ! vágják sörényes fejük, mintha ők i is tudnák, hogy a mai nap az ő ünnepük: a nemesló ünnepe. A versenyek Künn a sárospataki országúton az első őrház mellett versenypályát rögtönöztek, hosszú emberszalag j húzódik most oda. Messziről kavargó porfelhő látszik felettük. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (80) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Bettelheim kényére gázolhatott a könnyben, amit az elhurcoltak hozzátartozói szemeiből fakasztott, kéjeleghetett a halálra rémültek kínzó gyötrelmében. Valami azonban mégis kedvét szegte. A Sárospatakra kiküldött autók üresen tértek vissza, az ottani direktórium kategórikus üzenetével, hogy túszt szedni nem enged. Bettelheim dühöngött. S ha a csehektől való félelem erőt nem vesz gonosz akaratán, valószínűleg azok vérében gázol, akiket idáig akarata vak eszközeinek tartott. A sárospataki direktórium tagjainak bátorsága, akik Bettelheim- nak a túszok szedésére vonatkozó parancsával szemben dacolni mertek, annál elösmerésreméltóbb volt, mert a vörös detektívek akkor jelentkeztek túszokért Sárospatakon, amikor a vármegyeház udvarán legyilkolt Jónás Aladár vérét a föld még be sem itta, amikor Bettelheimék azt képzelték, hogy rémuralmuk minden ellentállást megtört. A tanácskormány rendelete szerint vidéki városokban állítólag , ezer lélek után lett volna egy túsz j szedendő s az első rohamra ösz- szefogott 21 túsz körülbelül meg is felelt a lélekszámaránynak Hogy miért szaporodott fel a tuszszám a közeli vidékről befogottakkal együtt a jutalék háromszorosára, annak különböző okai voltak. Bettelheimék táborának egyes tagjai magánbosszuból soroztak egye- 1 seket a túszok közzé, akik az első összeírásból kimaradtak. Ruzsin- 'szky József iparos például összeszólalkozva Bettelheimmal, azt merte neki mondani, hogy a sátoraljaújhelyi szociáldemokraták nem kommunisták s nem is akar- ; nak azokká válni. Eme kijelentés miatt Bettelheim felbőszülve, a i szóváltás hangosabbá vált és Ru- zsinszky azon szavaival ért véget, hogy: „nagyobb potentátokat is látott már ő futni, mint aminő j Bettelheim“. Ez a nyilatkozat telibe találta az újhelyi szovjet kény- j urának gőgjét s egyben megpe- | csételte a renitens sorsát, aki da- j cára annak, hogy az újhelyi szo- ! ciáldemokrata párt egyik megala- I pitója s tekintélyes tagja volt, bur- zsujnak, sőt túsznak proskribálta- tott. Onuska Miklós mészárosmestert a hirtelen keze juttatta a túszok közé. Hartstein Nándor az újhelyi vörös gárda parancsnoka egy alkalommal ugyanis rendelkezni | próbált a mészárszékben a hus- kiosztásnál, amiből nézeteltérés keletkezett egy rettenetes poffal súlyosbítva a Bettelheim gárdaparancsnokának kárára. Debreczeni Áron kereskedelmi iskolai igazgatót volt tanítványa, Zöldhelyi János, a Bettelheim- uralom pénzügyi megbízottja fogatta be a túszok közé, bosszút állandó azért, hogy diák korában megbuktatta. Akik Bettelheimot január 11-én a város elhagyására kényszeritet- ték, szintén a fekete listára kerültek s be is fogattak, hacsak idejekorán el nem menekültek. A menekültek közt volt Bernáth Gyula is, akit a Bettelheim policiája Miskolcon is üldözött, ahová azonban a Reisinger erős keze miatt a Bettelheimék hatalma el nem ért. Schmiedt Lajos rendőrkapitány Egeres szám sárst lOOO 1ZZ
