Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-09-17 / 74. szám

1924. szeptember 17. ZEMPLÉN gyár jövőt olyan kitartással és akaraterővel, amely feleslegessé teszi a német iskolamesterekre való hivatkozást. Vitéz Puskás Lajos járási vitézi hadnagy, Sere Dezső gyógyszerész, Dudinszöy Gyula oki. jegyző, Benyó Andor adóügyi jegyző és Szilágyi József s. jegyző emelendők még ki a község társadalmából, akik­nek ugyancsak tevékeny részük volt a nap sikerében. A járás jegyzői karát Ureczky Sándor és Balta Bálint jegyzők képviselték és vitték el a szép ün­nepségek hírét községük lakossá­gának. E nagy államférfiu, Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnökünk, aki­nek Magyarország kormányzója a magyar érdemrend nagy kereszt­jét adományozta és akit erről a következő leirattal értesíteni mél- tóztatott. (Itt felolvassa a főispán a kormányzónak a miniszterelnök­höz intézett leiratát). Elnöklő főispán zajos éljenzés­sel fogadott enunciációja után id. Meczner Béla biz. tag ad kifeje­zést a közgyűlés együttérzésének és javasolja, hogy a Törvényható- sági®Bizottság a főispán enunciáci- ójának a közgyűlés jegyzőkönyvé­ben való megörökitésevel egyide­jűleg a miniszterelnököt kitünte­tése alkalmából táviratilag üdvö­zölje s a táviratnak még a délelőtt folyamán leendő elküldésére az alispánt utasítsa. A közgyűlés a javaslatot egy­hangúlag elfogadta s a főispán azt határozatképen kimondja. Ezután tér át a főispán Dongó Gyárfás Géza vármegyei főlevél­táros kitüntetésére, melynek rész­leteit s a közgyűlés további lefo­lyását következő számunkban kö­zöljük. A vármegye alispánja a köz­gyűlés határozatának eleget téve a következő táviratot intézte a mi­niszterelnökhöz; Gróf Bethlen István Miniszterelnök úr Őkegyelmességén ek Budapest Mai napon tartott rendes évnegyedes közgyűlésünkben egyhangú lelkesedés­sel meghozott határozatunk alapján Nagyméltóságodat a magyar érdemke­reszt legnagyobb keresztjével történt legmagasabb kitüntetése alkalmából őszinte tisztelettel, odaadó szeretettel üdvözöljük s törhetetlen ragaszkodá­sunkról biztosítjuk. Zemplén vármegye közönsége nevé­ben : Bernáth Aladár alispán. zamatját mégsem veszti el. Min­den hangnak meg van a maga szerepe, fegyelmezik, szabályoz­zák. A hangok aranya, ezüstje, százszinü fémje egységes ötvözetté olvad, az értékesebb mégis érvé­nyesül. A dalárda a modern polgáro­sít világrend, a tömegek kultur- életének ébresztője a középkori el­szigeteltséggel szemben. Érdekes, hogy az államalkotások korát, a nagytömegek nemzeti öntudatának ébredését mindig a dalkörök nagy virágzása kiséri. A felszárnyaló lélek először mindég a dalban találkozik. (Hiszen a dal a lélek elfoszló darabja). A német dalélet egyik fénykora például összeesik azzal a mozga­lommal, mikor apró fejedelemsé­gek szilánkjaiból összeforrott az egységes bismarcki német biroda­lom. A Két északi újszülött: Eszt- és Lettország pedig egyenesen dalban született. Ez a két kis nem­zet évszázadokig nem tudta saját létét. Csak a harminc-negyyen év előtt kezdődő dalünnepélyen talál­koztak először a lelkek. Csak ak­kor ébredtek arra a tudatra, hogy ők külön nemzet fiai. Hiába volt a nagy orosz elnyomás a dalos napokon évről-évre nagyobb tö­megek gyűltek össze s a kórusok zengésében láthatatlanul nőtt-ala- kult az uj államok eszméje, év­ről-évre. A szétbomló sokaság aztán mindjobban szétszórta az eszmét a két kis orosz tartomány minden zugában s minden falusi énekkar, rezesbanda visszhangja lett. Mi is egy államalakulás korát éljük most. Ezeréves államszerve­zetünk elrongyolódott. Szétfoszlott mint egy ócska ujjas. Most újat kell varrni a nemzet testére. A nagytömegek lelkének újra össze kell találkozni. Ki kell lépni az elszigetelt individualizmusból modernebb, polgárosultabb Ma gyarország felé. Künn a megszállott területen már folyik az átalakulás; az ott­maradt középosztály már közelebb jutott a polgársághoz. Temesvár polgár dalárdáját nagy ünnepség­gel fogadta Marosvásárhely ma­gyar intelligenciája. Csak itt benn virágzik még a kislátkörüség. A dzsentrit játszó vidéki középosztály lenézi a fel­törő polgárság mozgalmait. Le­mosolyogja a polgár-elemek hely- foglalását a magasabbrendü tár­sadalmi életbe. A mi iparos-dalárdánk dalünne­pélyén alig vesz részt a közép- osztály. Nem törődik vele. Nem tudja, hogy ez is egy lé­pés Nagymagyarország második évezrede felé, ez is egy hóvirágja a mi nagy kulturális átalakulá­sunk tavaszának. Mert ez az át­alakulás mégis csak jön, jön fel- tartózhatatlanul 1 Ma még csak szúnyogok dong­ják, holnap már orgona zúgja. Oláh György. EZ X SE EL — Áthelyezés és megbí­zatás. A pénzügyminiszter Hollós István min. tan. pénz­ügyigazgatót hasonló minő­ségben a miskolci pénzügy- igazgatósághoz helyezte át, a sátoraljaújhelyi pénzügyigaz­gatóság vezetésével pedig Zbo- ray Károly pü. főtanácsos, h. pénzügyigazgatót bízta meg. 3. oldal — Hangverseny. F. hő 21-én este 8 órai kezdettel gróf Széc- hényi-Wolkenstein Ernőné fővéd- nökségével jótékonycélu hangver­seny lesz a vármegyeházán, mely­nek műsorán Vay Mikes Sarolta grófnő, Gruberné Pintér Helén, Thomann Mária, dr. Isépy Tiha­mér, Klacskó Béla, Pauliczky Ist­ván és Bagdy István szerepelnek. A hangversenyt, melynek nívójá­ról és művészi ígéretéről a fenti névsor kezeskedik, tánc követi. — A felső kereskedettül isko­lák tanulmányi versenye. A ju­biláns ünnepségek keretén belül Trautmann Henrik főigazgató tá­mogatásával f. hó 15-én jól sikerült tanulmányi versenyt rendezett a nyíregyházai felső kereskedelmi iskola, melyen résztvettek kilenc keletmagyarországi felső keresk. iskola növendékein kívül a helybeli városi felső keresk. iskola növen­dékei is. A versenydolgozatokat a budapesti kereskedelmi akadémiá­hoz vitték fel s igy a verseny ered­ményéről csak később számolha­tunk be. — Nevezések a 21-iki kocsi és lóversenyre Biringer Gyula urnái (vármegyeházáa 10 ajtó sz.) adandók le szept. 18-áig bezáró­lag. A rendezőség kéri a közön­séget, hogy a pályán (városi köz- birtokossági legelő, első őrháztól balra) a kijelölt helyen d. u. fél 2 óráig lehetőleg elhelyezkedni szíveskedjék, mert tekintettel a tá­volsági versenyekre az első ver­seny startja föltétlenül meg lesz fél 2 órakor. — Bajnoki mérkőzések. La­punk mai számában helyszűke miatt nem adhatunk részletes leírást a vasárnapi mérkőzésekről és igy egyelőre csak az eredményeket közöljük : SAC.—Miskolci KASÉ. 4:1 (2:0), Ózdi Törekvés-Sá­toraljaújhelyi ESC. 5:2 (2:1), Sárospataki Move—Ózdi VASÉ. 3:0 (1:0). Részletes leírást kö­vetkező számunkban adunk. — A Magyarság cimü napi­lap a keresztény világnézet vezető budapesti sajtóorganuma arról ér­tesíti szerkesztőségünket, hogy aki címét közli, két hétig megismerés végett ingyen kap mutatványszá­mot. Előfizetőinek számtalan ked­vezményt nyújt, tisztviselőknek ked­vezményes előfizetést ad. Kiadó- hivatala Budapest, VII., Miksa-ut 8. — Herczeg Ferenc képes iro­dalmi hetilapjának az Uj Idők-nek 38. számában folytatódik Rudolf Herzog érdekes regénye: Az élet dala. Közli a lap azonkívül Kosá- ryné Réz Lola, Csermely Gyula, Meskó Barna és Illés Endre elbe­széléseit, Tábori Kornél és Ruzitska Mária cikkeit, Gács Demeter heti krónikáját, Zoltán Vilmos és Pe- terdi Andor verseit, Mühlbeck Ká­roly elmés fejléceit, számos művé­szi és időszerű képet és a lap rendkívül népszerű rovatait, a szer­kesztői üzeneteket és a szépség- ápolást. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 80,000 korona. Mu­tatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy-ut 16. törvényhatósági közgyűlés Sátoraljaújhely, szept. 17. Délelőtt 10 órakor nyitotta meg Thnránszky László főispán a Törvényhatósági Bizottság rendes közgyűlését s a napirend előtt a következő enunciációt terjeszti elő : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 A legmélyebb tisztelettel üdvö­zölve a tek. törvényhatósági bi­zottság tagjait, a közgyűlést meg­nyitom. Mielőtt a napirendre áttérnénk, nem mulaszthatom ej, hogy két kitüntetésről megemlékezzem. Az egyik azt a mindenek felett, mindenek közül kimagasló állam- férfiút ér<e, aki soha meg nem szűnő szorgalommal éjt nappallá téve, három és fél éven át soha meg nem pihenve, megfeszitetí idegekkel szakadatlanul azon dol­gozott, hogy nemzetét abból az örvényből, amelybe a világháború után elkövetkezett 1918/19-iki ese­mények sodorták — erős karokkal kiragadja s az országot az alkotmá­nyos élet egyenes útjára, a kon­szolidáció ösvényére, a békés munka lehetőségei közé visszave­zesse ; egyszóval a reánk háború- vesztesekre parancsolt úgynevezett béke után a megcsonkított hazá­ban végre a békességet, a nemzet- épitőgmunkához a szükséges nyu­galmat megteremtse. Qa haza érdemes fiai közül Ön az 'első — mondja a legfelsőbb kézirat — akinek ezt a kitüntetést átnyújthattam“ — hozzáfűzve, hogy — „méltán tarthat számot a haza és annak érdekeit szivén viselő minden magyar ember őszinte há­lájára és köszönetére“. Igenis tek. Törvényhatósági Bi­zottság egy másik kitüntetés is ékesíti miniszterelnökünk kebelét, nem szemmel látható, de annál is fényesebb kitüntetés ... az egész nemzet bizalma, amely őt az emberi erőt meghaladó mun­kájában támogatja. Az egész közönség teljes meg­elégedéssel fogadta e legfelsőbb kitüntetést s hozzája az egész nemzet — benne minden bizony­nyal Zemplénvármegye Törvény- hatósági bizottsága is — háláját, őszinte tiszteletét és odaadó sze­rétét csatolja. ) Hogy mertnyiben sikerült ez neki, azt Önök érzik, Önök tud­ják itt legjobban a határon! . | Mindenesetre kivívta azt, hogy most már az eddig ellenséges ér- j zülettel viselkedő államok is szóba állanak velünk, sőt hajlandók gaz- | dasági talpfaáilításunkban segít­ségünkre lenni, kivívta, hogy a ! küföldön újra hitelképessé váltunk, I kivívta azt, hogy az ellenséges I gyűrű, amely halálos szorítással ! fojtogatta a nemzetet, áttörjön, ki­vívta a nagy nemzetek barátságát. ÍS mi iparosiialártlííÉ... A Sziegfrid-mondák, hatalmas diadalívek, a vágneri zene égzen­gése meg a győzelmi emlékszobor- óriások, melyek hol Bismarck, hol Hindenburg sziklaarcát viselik, mind a germán erőről szavalnak. Pedig a kövér bajorban, esetlen szőke poroszban alig van egyéni erő. A német polgár a föld leg- jámborebb embere, akiben nyoma sincs a lelki monumentalitásnak. A germán nagyság körvonalait bizony hiába kerestem az ó német városok zegzugos, törpe-kapukkal, boltívekkel, csöpp toronyfiókákkal teli mesevilágában. De mikor Münchenben Hinden­burg fogadtatásán egyszerre ötven dalárdát hallottam fölharsanni, va­lami szédületes nagyság érzése nyűgözött le. Ekkor jöttem rá, hogy a ger­mán erő nem az egyénben van hanem a közösségben. Németország a „bund“-ok, „vér­éinek, „gesellschaft“-ok hazája. Ha egy vendéglőben összekerül négy német polgár, rögtön meg­csendül az ének négy szólamban. Szép fegyelmezett négy szólamban, mintha összetanultak volna. Egy hangra talán bágyadt erőtlen volna a dallam, de a keményen összefo­nódott szólamok megizmositják. A legkisebb német falunak is is van dalárdája. Ez maga bizo­nyítéka a nép összegező, állam­alkotó erejének. Mert a dalárda valóságos kis államszervezet. Meg­valósul benne az újkori állám- szervezet ideálja. Az egyén, a kö­zösség fegyelme alá kerül, színét,

Next

/
Thumbnails
Contents