Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-09-03 / 70. szám
2. oldal ?? Az üres, fehér féloszlopokkal és arany ékítményekkel diszitett enyhe-azúrkék falak puritán egyszerűségűk tiszta ünnepélyességével stílusosan érzékeltetik a református istentisztelet lényegét. A csillogó fehér orgona, őszi rózsa füzéres szószék, az Ur virágpázsiton álló felteritett asztala uj magyar motívumokkal pompázó selyem himes takarójával a ma református temploma, melyben még nincs feledve elment prédikátorok és hívek emléke, de üdítően él az előrehaladás termékenyítő szelleme. Szent magyar szokás szerint az első padok a más valláson lévőknek jutnak, a vendégeknek. Az egész városnak ünnep Isten dicsőségére emelt házat ismét méltó külsőben látni. A gyülekezet zömét az egyház férfijagjainak egyöntetűségével megkapó tömör csoportja képezi. Méltóságteljes, kemény magyar fejek. Rákóczi kurucai ülhettek ily büszke, csillogó szemekkel, ily mozdulatlan dacos arccal régi nyert csaták torán. A bevonuló taláros lelkipásztorokat hódoló bolintgatások fogadják. Egy öreg néni szomorkásán konstatálja: „Enyedy nem győz köszöngetni“. Elhelyezkednek a papi székben s előtte a püspök, Farkas István, Enyedy Andor, Harsányi Islván pataki theológiai tanár, Forgách Gyula pataki, Kánya József, kovácsvágási lelkészek, Göndöcz István, Bodnár László s. lelkésszel és a testvéregyház papja, Dómján Elek evangélikus főesperes. Az orgona megszólal és a hívek ajkán fölzeng a zsoltár. A püspök ünnepi imája után a kórusok, az egyházi énekkar zengi Isten dicséretét, amikor Enyedy a szószékbe indul szent igét hirdetni Máté apostol szavaival: »Keressétek elősször az Istennek országát“. Az értékek harácsolása nem szünetelt. Sokan némi reményt fűztek a zsaroláshoz. Valószínűnek látszott ugyanis, hogy utravalét gyűjtenek. Elrendelték az ékszerek beszolgáltatását ; ugylátszott, hogy a diktatúra emberei se voltak tisztában az értékhatárral. Ha alacsonyra szabják, azok haragját vonják magukra, akiket megnyerni véltek. Ha magasra, a burzsoázia veszi hasznát. Előbb a 2000 koronánál nagyobb értékű ékszerek beszolgáltatását rendelték el, majd nemsokára úgy rendelkeztek, hogy ha több darabból áll is valakinek az ékszere amennyiben azok értéke a 2000 koronát meghaladja, beszolgáltatandók. Attól lehetett tartani, hogy előbb össze-vissza fogják magyarázni a rendeletet, majd egyszerűen elkoboznak mindent, ami a karmaik közé kerül. A zaklatástól, vagy pláne a forradalmi törvényszék elé való állítástól félve, sokan vitték ékszereiket a Megyei Általános Bankba, ahol a beszedők működtek. A nagyobb értékű ékszerek elrejt- tettek. (Folyt, köv ) Z E Az avatóbeszéd. Hálás szívvel köszöni meg Istennek és híveinek, hogy megérhette ismét szólni az újhelyi hívekhez s az újhelyi Szószékből mit a Kopácsi prédikációival felélesztett hit újból széppé varázsolt a hivek áldozatkészségével. — A nagy világégés, mely után most élünk, amikor mindenünk, ami drága volt az üszők alá van temetve, hasonlatos a leégett házhoz. Újjáépíteni nem lehet azt, nem lehet múltbeli életünket visz- szahozni, elölről kell kezdeni az építést, uj házat kell építenünk, de nem szavakkal; nem elég ösz- szejöveteleken emlegetni, hogy hiszünk az ország feltámadásában. — Ennek az építésnek mindennél fontosabb előfeltétele a lelkek megmentése. A pénz, a gazdasági élet, a közigazgatásnak annyira szükségesnek emlegetett szanálá- sáuál előbbre való a magyar lelkek szanálása. Az eszköz pedig visszatérés Istenhez, Isten országának eljötté Jézus segedelmével, akivel a szentségek az úrvacsora és keresztség által itt a templomban találkozhatni a legközvetlenebbül ; ezért legyen általános az öröm, hogy a régi templomot ismét rendeltetése szolgálatában láthatjuk. — A mai ember már Isten országát sem nézi olyan szemmel, mint az öregek, akik az orvosságot még gondolkozás nélkül, hittel fogadták; a mai ember előtt az ut, melyet Isten országa igér, a legjobb esetben is nevetséges, pedig annak az útnak taposói boldogak voltak földi vándorlásaikban mindenkor. Soraikban az apostolokat, prédikátorokat, igaz htveket látjuk, akik e támaszukkal épiteni is tudtak; hiszen van-e hatalmasabb alkotás, mint az anyaszentegyház ? Az ő szellemük hiányzik ma az emberekből, ezért nem indul meg az építés: nincs itt Isten országa. Nem tudnak nélküle világbékét teremteni a világ hatalmasai s nem tudja uj életét a magyar nemzet sem megkezdeni. Nagyon sokan tudni sem akarnak róla, át- kos szenvedélyek dúlnak az emberek lelkében, a nemzet gyűlésében még mindig mérgezett nyilak röpdösnek. — Hová züllött volna a magyar gyermek, testileg-Ielkileg végtelen szegénységében, ha nem jönnek a hollandusok, ha a könyörületes amerikai püspök el nem vezeti a magyar főváros nyomortanyáira a miniszterelnököt. Pedig sehol sem esznek oly sokat, mint a magyar lakodalmakban. És soha sem örül a magyar a másik boldogságán. M P L E N Ezért nem megy előre az ország s az egyén is, ha vizsgálja magát rájön, hogy többnyire azért maradt az élet alacsony színvonalán, mert szilaj volt embertársaihoz. Síró emberek kiáltották a romokban heverő Róma felett: keressétek Isten országát . . . — Olyan lélekkel üljenek le a világbékéről tárgyalni s olyan lélekkel dolgozzanak az emberek az országért! — Ennek a léleknek legyen látogatott forrása az újjá épített templom, legyen mesebeli vár, melyben minden jóvá, széppé változik. — Ha akkora hűséggel fogják felkeresni, mint építették, erős bástyája lesz a rab-testvéreknek, az élet hőseivé fogja nevelni vendégeit, — ezáltal legyen erőssége az országnak, városnak, legyen ujjászülője a lelkeknek és tanúja Isten országa diadalának . . . Enyedy gyönyörű, lángoló szellemű beszéde mély megilletődést keltett s a könnyekig meghatotta a híveket a régi reminiszcenciákban való elmerülés. Az avató beszéd után Göndöcz István lelkész ismertette a templom renoválásának történetét, azt a küzdelmes munkát, mellyel a mai nehéz gazdasági viszonyokban az építkezési alap előteremtése járt. Hálás lélekkel mondott köszönetét az egyház megértő, áldozatkész híveinek s mindazoknak, kiknek adományai lehetővé tették a nagy munka kivitelét. Végül Forgách Gyula sárospataki lelkész osztott úrvacsorát s délután egy órakor oszlott el a hitében és bizalmában megerősödött hívők serege. Közebéd Délután egy óra után több mint száz terítékes közebéd volt a Szin- házkertben, melyen lelkesebbnél- leikesebb felköszöntők hangzottak el. Frenetikus hatást ért el Farkas István esperes izzó magyar lelkiségből minden szívhez utat törő beszédével, Dómján Elek ev. főesperes a nála is szokatlan erejű és heületü, a magyar összefogást és megértést dogmatikus meggyőződéssel hirdető felszólalása és dr. Sztrmay István vm. t. főügyésznek a legszebb szónoki képekben bővelkedő, eruptiv erejű, könnyekre fakasztó felköszöntője. Este a Városi Színházban műkedvelői előadás fejezte be a szép napot, melyről külön cikkben számolunk be. A tankönyvekről {Beküldetett). A gyakori tankönyvesére mindenkor nagy bosszúságot és költséget okozott a szülőknek, de szinte elviselhetetlen az a mai viszonyok mellett. A szegényebb sorsú szülő nem is bírja ma a cserét. A szegény tanyasi cseléd pedig az átköltözködés miatt még évközben is abba a kényszerhely zetbe jut, hogy gyermekeinek tankönyveit újakkal kell fölcserélnie. Köztudomású, hogy nálunk a cselédség újévkor költözködik. — Szeptemberben beíratja gyermekét a legközelebbi tanyai iskolába s megszerzi azokat a tankönyveket, amit ott használnak. Újévkor átköltözködik a másik tanyára, ahol más jellegű iskola van s ott újból más tankönyveket kell beszereznie. Ennek természetes következménye, hogy úgy az iskola, mint a tanító irányában ellenséges indulatok váltódnak ki, ami a nevelés és oktatás kárára megy. Uj tankönyveket nem akar és nem is képes beszerezni s inkább elátkozza a papot, a tanítót s az egész tanügyi rendszert. De a legtöbb esetben a gyermek könyv nélkül marad s megnehezíti a tanító munkáját és kétségessé teszi a tanítás eredményét. Időszerű volna ezt a kérdést akként rendezni, hogy a tanyai iskolák a vármegye egész területén, vagy legalább nagyobb, egymásra utalt körletekben, egyöntetűen egyazon tankönyveket használják, hogy a rendszerint nagy családdal megáldott tanyasi cseléd ne kényszerüljön évközben is újabb tankönyveket beszerezni. Egy kis jóakarattal rendezhető volna ez az egyszerű, de végeredményében nagyon kényes kérdés. Tudomásom van arról, hogy egy tantestület lépéseket tett ez irányban, de eredménytelenül. Bizonyára nem vállalkozik az illetékes tanügyi hatóság a kezdeményező lépésre, mert nem akar szembe kerülni az egyházak autonómiájával. így aztán nincs aki megkezdje az ezirányu megbeszélést s az érdekelt felekezeteket ezen célból összehozza. Kívánatos volna tehát, hogy maguk a fele kezetek keressék meg a legilletékesebb fórumot, a kir. tanfelügyelőséget s jelentsék ki, hogy hajlandók ezt a tanyai tankönyv ügyet közös akarattal, közös egyetértéssel rendezni. Lehetetlen, hogy ne találnának a felekezetek olyan kiadású tankönyveket, melyek egyetlen felekezet érdekét sem sértik. Ha a szükség parancsolta egyöntetűséget megcsinálják, az érdekelt szülők 1924 szeptember 3. Mitől olyan zamatos a kávéja, Édesem ? Egyszerű, csak UHU-kávé-val van főzve.
