Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-30 / 69. szám
Ötvenötödik évfolyam. 69. szám Sátoraljaújhely, 1924. augusztus 30. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttór soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : (szerkesztőség) 63. exam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Bethlen hit&ntetése A nemzetnek tett hasznos szolgálatokat Magyarország ezidőszerint másként jutalmazni még nem tudja, minthogy rendjellel tünteti ki azokat, akik az egyéni szempontok mellőzésével a hazának mindennél előbb való érdekeit szivükön viselik. A hazafiui érdem elismerésének ezt a módját választotta most Magyarország kormányzója, mikor a Magyar Érdem- kereszt nagykeresztjével tüntette ki gróf Bethlen István miniszterelnököt olyan meleghangú kézirattal kisérve a dekórumot, amelynek olvastán a nemzet joggal örülhet annak, hogy akadt fiai között egy, aki visszarántotta a lejtőről, aki megállította a szakadó partot s aki föltartózha- tatlan erővel megindította az uj magyar történet nagy hajtó kerekeit. A kitüntetés az osztatlan öröm és megelégedés érzetét váltotta ki a magyar közönségből, mely három év óta kiséri figyelemmel azt a megingathatatlan következe- tességü, nagyvonalú és pro- videnciális államférfiul képességre valló munkásságot, melyet Bethlen István gróf a kormány élén a konszolidáció s a bennünket fojtogató ellenséges gyűrű áttörése érdekében sikeresen kifejtett. A magyar politikában váltó- igazitás történt a forradalomból kisarjadzott kommün s az érthető reakcióképen bekövetkezett ellenforradalom kilengései után. A szenvedések által megviselt ideglázas nemzet az újjáépítésnek restaurá- ciós munkájára uj frontra so rakozott föl annak a férfiúnak vezérletével, aki az ő különleges és érdekes tehetségével az ősi vérü, a történelmi hagyományú, a magyar földdel örök közösségben levő tradíciókból merítette erejét ahoz a gigászi arányú munkához, mellyel három év alatt megépítette nyugodt belső fejlődésünk és elveszített európai pozíciónknak szilárd alapjait. Nehéz, rettenetes, háládat- lan munkára vállalkozott a vezérséggel gróf Bethlen 1st ván, mikor három évvel ez előtt az ország sorsának irányítását kezébe vette. Az állomások, amelyeken a három éves utón áthaladt a nehéz küzdelmek, a bátor kezdeményezések, a sikerek és eredmények a nehézségektől visz- sza nem riadó akarás mély távlatában merülnek fel. Ki- vül ellenség, belül nyomorúság : megannyi útvesztő, de soha nem elég gyász és meg- j alázás ahoz, hogy meggyön- i githette volna ennek a nagy í alkotó erőnek, fölragyogó ta- ! lentumnak a magyar igazság- j ba vetett hitét és erejét. Most a — kormányzói ki- ; tüntetésben nemcsak a három éves küzdelmeinek igazolását , láthatja meg Bethlen gróf, j hanem erőt és kitartást me- ! rithet abból annak a nagy és j sok kérdésnek további megoldásához, melyek nemzeti 1 létünk és történelmi továbbfejlődésünk utjain még fölme- i redeznek. S az újjáépítő munkában továbbra is kisérni fogja őt a nemzet bizalma, amely megértette, hogy a vezér kitüntetésében az alkotó munkát erősítő társadalmi magatartás és politikai támogatás értéke j is föllelhető. Az adókivetésről (Az adófelszóiamlási bizottságok figyelmébe) Az általános kereseti adót megállapító fizetési meghagyásokat már nagy részben kikézbesitették és ezek a fizetési meghagyások igen sok adófizető polgárnak nagyon kellemetlen meglepetést okoztak. A nem várt és kellemetlen meglepetés az, hogy a fizetési meghagyásban megállapított általános kereseti adó, az ez után kivetendő útadó és az ugyanezen alapon megállapítandó jövedelem- adó szokszor jóval többet fog kitenni, mint amennyi tényleges jövedelme volt az illetőnek az adókivetés alapját képező 1923-as esztendőben, avagy legalább is nagyon meg fogja közelíteni a tényleges jövedelmét. Igaz ugyan, hogy a törvényben van erre egy korrektivum, nevezetesen: hogy az adóalanyra kivetett össiadó nem lehet több a tényleges jövedelem 75°/a-ánál és az esetleg kivetett többlet törlendő, csakhogy a törvénynek ezen rendelkezését komplikálja a papír és aranykorona közötti különbség, a kivetett adó ugyanis aranykoronában tényleg kevesebb lesz az adóalap 75°/o-ándl, tekintve azonban, hogy az adóalap kiszámításánál az aranykoronát 3500 papirkoronával veszi számításba a törvény, ellenben az adófizetésnél a tizenhétezres szorz«)- száin az irányadó, a fizetendő aqó papirkoronában még akkor is meghaladja a tiszta jövedelmet, ha az aranykoronában megállapított adóalapnak csak huszonöt százaléka van kivetve. Ez a lehetetlen állapot fokozottabb mérvben áll fenn némelyik olyan kisebb községben, ahol a szabad foglalkozású, tehát általános kereseti adót fizető polgárok kevesen vannak és a községi elöljáróság mégis költségvetésének jelentékeny részét az általános kereseti adóból óhajtván fedezni, az adózók jövedelmét becslés alapján aránytalanul magas összegben veszi fel, ahol aztán már nem is kell a magas szorzószám, hogy az illetőt a szó szoros értelmében tönkre silányitsa az adókivetés. Ezeknek a súlyos adózási viszoA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (74) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Ha pedig tekintetbe vesszük a szóban forgó vidék közgazdasági szempontból fontos körülményeit, jelentékeny haladásról számolhatunk be. Az ármentesitő társulat a lehetőség határáig megoldotta feladatát. A siker tetjességét a végzetes háború hiúsította meg. A vidék gazdasági úthálózata a Bodrogközi gazdasági vasút kiépítésével népes környék, nagy gazdasági területek lakóit és terményeit hozta közelebb a városokhoz s a vasúti fővonalhoz. Csak a köz- gazdasági ösmeretek analfabétái s azok, akik agyvelejük helyett az epéjükkel szoktak gondolkozni, nem látták, vagy tagadták a gazdasági fellendülés biztató jeleit, amelyeknek félremagyarázhatatlan és letagadhatatlan bizonyítéka volt a földjáradék fokozódó emelkedése, a marhaállomány szemmel látható javulása. Térszüke miatt nem terjeszkedhetünk ki részletesebben ama törekvésekre, amelyek a Bodrogközön a letűnt több mint három évtized alatt a hasznos ösmeretek mind fokozottabb terjesztése által a népművelés, a társadalom altruista irányú szervezése, a szövet kezeti eszme érdekében végbe mentek s hatásuk a gazdasági fejlődésben is érezhető volt, de kétségtelen, hogy a közérdekű társadalmi tevékenység a vármegye összes járásai között a bodrogköziben volt egyedül nagyobb stilü. Mindezek eredője a kommunisták irigységének felébresztése volt. Bettelheim, amidőn még nyeregben sem volt, hozzálátott a bodrogközi elvtársak izgatásához. A nála jelentkező bodrogközi csőcseléket az úri kastélyokra uszította, „foglaljátok le — úgymond — amire szükségetek van, a fogatokat propaganda célokra, a lakásokat a szocialista, majd kommunista direktóriumok számára.“ Egyik másik deputációt, amelyik holmi dologi kiadásokra célzott, számlájával a földes úrhoz utasította. Mindezek még a Károlyi-uralom alatt történtek, anél- ' kül, hogy a vakmerő gazemberek által veszélyeztetett jogrend megóvására valami is történt volna. A vázolt körülmények magyarázzák meg, hogy miért vált a kommunista tatárjárás gyakoriabbá Perbenyikben — mint a Bodrogköz fokusában — mint egyebütt maradék Zemplénvármegyében. A Bodrogköz két nagy uradalmának tulajdonosa, a Perbenyikhez fűződött közérdekű törekvések súlya egyaránt ingerelték a világbolon- ditó uralom embereinek szereplési viszketegét, de főleg irigységét és kapzsisagát. Nem véletlen a közeli parasztdirektóriumok arcátlansága, amelyek közül a perbenyiki nem I csak hivatalos helyiséget preten- dált a kastélyban, hanem proletárlakásokat is. Bettelheim uszításának egyéb nyomai is észlelhetők i voltak s hogy a következmények végzetesekké nem váltak, azok a Bettelheimék akarata ellenére maradtak el. Akik figyelemmel hallgatták ugyanis abban az időben a Bettelheimisták uszító beszédeit a népgyüléseken, meggyőződhettek arról, hogy a francia forradalom rémnapjainak a felidézése járt az üvöltők eszében. Csuta ismételten végezte beszédeit azzal a záró mondattal: „proletárok kezetekben EgT3res szám ára, lOOO HT
