Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-08-06 / 63. szám

2. oldal

zat felügyeletet gyakorolt a társulat fölött az illető állam határain belül. '

Ezt az állapotot a csehszlovák kormány szüntette meg elsőként, midőn a társulat megszállott részének ön- kormányzatát a múlt év elején felfüggesztette és élére egy csehszlovák műszaki tanácsos személyében miniszteri biztost állított.

Meglévén bontva cseh-szlovák részről a Bodrogközi Tiszaszabá- lyozó Társulat autonómiája, magyar részről is újjá kellett szervezni a társulatot.

Erre az ujjászervezési munkára a magyar kormány báró Sennyey Miklóst nyerte meg s a múlt év júniusában miniszteri biztosként a társulat magyar részeinek élére állította.

Sennyey Miklós bárót hazafias magyar jelleme, a cseh-szlovák területtől és uralomtól való teljes függetlensége, a társulat életének pontos ismerete, széleskörű tapasztalatok, közgazdasági érzék s a közügyek önzetlen szolgálatának szeretete kvalifikálták erre a fontos és nagyhorderejű szerepre. Régebben hosszú időn keresztül, mint a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat alemöke, szivvel-lélckkel részt- vett annak modern alapokon való kiépítésében.

Feladatának tekintette: megszervezni a társulat magyar részéoek igazgatását, otthont teremteni a társulat központi szerveinek, talpraállítani a társulat működését. Képviselni fogja majd a magyar rész érdekeit akkor, amikor a társulat leszakított részével a függő kérdések leszámolására, a közös anyagi ügyek tisztázására s a to- j vábbi közös érdekek szabályozására kerül a sor. E tárgyalások előreláthatóan ez év októberében már megkezdődnek.

Miután az, hogy a magyarnak maradt társulatot Királyhelmeczről igazgassák magyar, de cseh-szlovák iinpérium kötelékében álló tisztviselők, az egyrészről a magyar szuverénitásba ütközött, másrészs az odahaza való tartózkodás — kivéve egyes specialistákat a megállapított rendelő órákban — képtelenség.

A fenevadat ez a magyarázat is dühbe hozta. .Jól tudom — rikácsolta — hogy önök egytől- egyig burzsujok és vigyázzanak magukra . . . ezentúl aki önök közül hazulról eltávozik, írja fel a táblájára, hogy szükség esetén hol kerestessem“.

Kétségtelen, hogy az orvosokra való ráförmedés az emberbarom pózolása volt, hizelgett az Illavát megtilt fegyencnek, hogy egy város orvosi karát maga elé rendelheti s azok előtt kifejezést adhat hatalmi tébolyának.

* *

*

A Becker András kivégzésé nem keltett nagyobb iszonyatot. Bitor hatalom végeztette ugyan ki, de azt, aki kihívta maga ellen a végzetét. A bitorlók statáriumot hirdettek, tehát figyelmeztettek mindenkit mi sors érheti azokat, akik a statáriális rendelet ellen vétenek. És Becker elszánt tettével betű szertnt kimerítette a statáriális rendelkezést. Jogos felháborodásában bár, vért is ontott. Mindezek a forradalmi törvényszék előtt részben beismerés, részben a tanuk vallomása által tisztába hozattak.

(Folvt. köv.)

Z E M P L E N

ről technikailag is képtelen helyzetet jelentett volna, a miniszteri biztosnak első ténykedése az volt, hogy a helybeli királyi folyammérnöki hivatal főnökét, lványi Bertalan kir. műszaki tanácsost kérte fel a társulat igazgató-főmérnöki teendőinek ellátására s kieszközölte, hogy a földmivelésügyi miniszter nevezettet e munkakörrel ideiglenesen megbízta.

Sennyey Miklós báró miniszteri biztos mellé a földmivelésügyi miniszter egy 16 tagból álló véleményező bizottságot nevezett ki, tanácsadó jogkörrel, mely bizottságban — a miniszteri biztos javaslatára — a Bodrogköz nagy-, közép- és kisbirtokosai arányosan képviselve vannak, mód adatván ezáltal arra, hogy a társulat belső életébe képviselői utján a birtokosság minden rétege betekintést nyerhessen, annak működését tanácsaival irányíthassa, addig is, amig az önkormányzatnak a teljes átszervezés s a szomszédos társulati résszel való likvidáció után elérkezik az ideje.

A társulat uj székhelyéül a miniszteri biztos Sárospatakot választotta, miután a város, határa révén maga is bodrogközi. A közlekedési lehetőségek a Bodrogközre e városból a legkedvezőbbek, a társulat legfontosabb müvei innen legkönnyebben elérhetők, e városban a társulatnak már szakaszmérnöksége volt s a városnak régi vágya, hogy a társulat székhelyét falai között tudja. Ennek érdekében segítségére volt a miniszteri biztosnak s a múlt év közepétől kezdve három évi bérletre átengedte a társulatnak az u. n. Csajka-féle internátust központi iroda s társulati tisztviselői lakások céljára.

A további szervezés a személyi ügyekre terjedt ki. A miniszteri biztos a végrehajtásra váró nagy munkálatok érdekében kiegészítette a társulat műszaki személy-" zetét és átszervezte a kivetési, nyilvántartási és pénzkezelési szolgálatot.

Ezek után, sőt ez átszervezés közben ismét működésbe kellett hozni a társulat gépezetét, meg kellett és még meg kell indítani azokat a munkákat, amelyeknek végrehajtása feltétlenül szükséges a Bodrogköz biztonsága érdekében s a gazdálkodásnak biztosabbá, sikeresebbé tételére.

Az avatottak előtt jól ismert do log, hogy a Bodrogközt a Tisza partrombolásai sok helyen azzal fenyegetik, hogy a töltéseket is alámosván, megnyitják az utat az árvíz előtt, be a Bodrogköz területére.

Ilyen veszedelmes partszakadások fenyegetik a Bodrogköz töltéseit Agárd közelében, az u. n. Ruszka-Homoknál, Leányvár közelében, Czigándnál, Csermelynél, de különösen a vencsellői határban, Érhát pusztánál és a balsai határban Vencsellő községgel szemben. E helyeken részirt partvédőmüveket épített vagy épit a társulat, részint beljebb helyezi töltéseit.

A legnagyobb éberséggel és ener giávul dolgozik azon a vezetőség, élén Sennyey báróval, hogy e bajok elhárittassauak, a müvek elkészüljenek s hogy a Bodrogköz lakossága nyugodtan dolgozhasson, nyugodtan művelhesse földjeit.

Nagy jelentősége van gazdasági szempontból báró Sennyey Miklós miniszteri biztos programmja másik részének is, annak, amely szerint helyre akarja állítani a társulat csatorna rendszerét, ki akarja mélyittetni az évtizedek óta felisza- polódott csatornákat, fejleszteni kívánja a meglévő hálózatot, fokozni óhajtja a meglevő négy nagy szivattyútelep működési képességéi, általánosan szólva: meg akarja szüntetni a Bodrogköz belvízi bajait. Ezen az utón már eddig is ért el eredményt. A folyó év tavaszán már sokkal jobb volt a belvizek levezetése, mint más csapadékos években. Hatalmas szénkészletek beszerzése utján a szivattyútelepek mindig működésben voltak, amikór azokra szükség mutatkozott. Az árvédekezés is sikeres volt a magyar töltésvonalakon.

Mindannyiunk élénk emlékezetében van még a március 31-iki szélvihar, amikor a Máv. töltése annyira megsérült, hogy a forgalmat már csaknem be kellett szüntetnie, a társulat töltése a Bodrog partján, szemben az óriási vízzel és viharral, védelmezői kemény munkája árán ugyan, de kibírta ez időt.

E sorokat annak alkalmából tesszük közzé, hogy hétfőn, Julius 4 én a társulat véleményező bizottsága Sennyey Miklós báró elnöklése alatt Sárospatakon ülést tartott s azon élénk tanácskozás során megtárgyalta a társulat helyzetét és soronlévö ügyeit.

Határozatba ment, hogy a társulat munkáinak a nyárvégi és őszi hónapokban való hatásos folytathatása végett — nem várva meg, amig az ártéri járulékok megkésve az ősz folyamán befolynak — 600-800 millió koronás kölcsönt vesz fel s e kölcsön felvételét a társulat véleményező bizottsági tagjai áláirásuk által is fedezik.

A véleményező bizottsági ülésen az elnöklő miniszteri biztoson kívül Mailáth József gróf, Sennyey Béla gróf, Széchenyi Wolkenstein Ernő gróf, Bessenyey Zénó dr. nemzetgyűlési képviselő, gróf Sennyey Pál, Barathy Béla dr. vettek részt s az ügyeket a társulat igazgatófőmérnöki teendőinek ellátásával megbízott lványi Bertalan kir. mü szaki tanácsos referálta.

Sajnálatos tény, hogy a véleményező bizottság kisgazda tagjai — bizonyára az aratási munkák következtében a gyűlésen nem jelentek meg. Sennyey Miklós báró súlyt helyez arra, hogy a Bodrogköz belső életében az érdekeltség minden rétege részt vegyen s az ő és a tisztikar munkáját érdeklődésével és megértésével támogassa.

*

Ez az ismertetés, melyet a vármegyénk gazdasági életében olyan nagy fontosságú szerepet és jelentékeny hivatást betöltő Társulat helyzetéről és működéséről közöltünk, ha ma a legfontosabbik része is Sennyey Miklós báró közérdekű tevékenységének, korántsem meríti ki az ő szétágazó és nagyvonalú munkásságának egész komplexumát.

S valóban szerencsés a Bodrogköz, de szerencsésnek vallhatja magát az egész vármegye, mert zempléni föuraink igen nagy részt vállaltak magukra azokból a feladatokból, melyek a csonka vármegye életképességévéi kapcsolatosak. Ha ma a csonkavármegye önálló törvényhatósági életet élhet,

1924 augusztus 6.

abban nem csekély része van a vármegye területén élő és birtokos főuraknak a vármegye gazdasági és közéletébe minden oldalról bekapcsolódó tevékenységének.

Nem múlik el törvényhatósági, közigazgatást bizottsági ülés, melyen Sennyey Miklós báró ne toldaná meg a szőnyegre került közérdekű dolgokat a maga átgondolt, egészséges gyakorlati eszméivel, javaslataival.

Kisgazda politikát űzött a nemes báró már akkor, mikor erről még alig volt szó. És kevesen értették meg jobban ennek a kérdésnek horderejét mint éppen ő, aki a karcsai és pácini házhelyparcellázásokkal, kisgazdatársai részére gazdasági instrumentumok és haszonállatok beszerzési lehetőségeinek nyújtásával, jóval megelőzte a mai gazdatámogató politikát. Megelőzte már akkor is, amikor a Szabályozó Társulat nagy terheinek viselésénél mindig igyekezett a kevesebb teherviselési képességgel biró kisgazdák hozzájárulásain könnyíteni.

Sennyey Miklós báró közéleti működését az a lekötelező szívélyesség, mondhatni túlzott szerénység kiséri, melyeket mindenki jólesően, biztatóan tapasztalhat nála, ha a közélet vagy az ügyesbajos dolgok hozzája vezetik.

Minden elismerésre és tiszteletre méltó a Sennyey Miklós báró munkássága és tevékenysége és ha mi . róla ezúttal mint magyar értékről megemlékeztünk, ha a jobb jö- vőnken annyi lelkesedéssel és akarással munkáló tevékenységét vázolni próbáltuk, nem annyira Őt tiszteltük meg, mint a munka szereidén át a tekintély elvét s ezáltal a „Zemplén“ tradícióit szolgáltuk.

pénzbőséget hoz a magyar kölcsön

Számos jelből már most is megállapítható, hogy a népszövetségi kölcsön magyar részének jegyzési felhívása a társadalom legszélesebb rétegeiben élénk visszhangot keltett: különösen érdeklődnek a kötvények után azok a konzervatív elemek, amelyeket idáig a spekuláció, a konjunktúra és a szédületes kosztpénz visszatartott attól, hogy tőkéjüket a közgazdasági élet rendelkezésére bocsássák. Az óvatos emberek ugyanis különösen az utóbbi évek alatt meggyőződtek arról, hogy a magas kosztpénz kamatra kihelyezett tőkék sosem voltak kellőképen biztosítva, most azonban a teljesen biztosított és magas kamatot hajtó népszövetségi kölcsön lehetővé teszi, hogy ezek az idáig kikapcsolódott tőkék is megélénkítsék a közgazdaság vérkeringését. Hozzávetőleges becslés szerint mintegy 120 milliárdra becsülhető az az összeg, amily ily módon a népszövetségi kölcsön jegyzése utján gyors körforgásban újból piacra kerül. Csak természetes, hogy az a tekintélyes tőke jótékonyan fog hatni az állandó pénzszűkével küzdő termelésünkre s valószínű, hogy a jegyzés után rövidesen éreztetni fogja kedvező hatását.